Kevés olyan pilóta van a Forma-1-ben, akinek annyira színpadiasra sikerült a visszavonulása, mint Fernando Alonsónak. A kétszeres világbajnok egyértelműen nagy tiszteletnek örvend a versenytársai körében, ezt 2018-ban, az utolsó futama végén is láthatta mindenki: a vb-címért harcoló Lewis Hamilton és Sebastian Vettel a spanyollal együtt „fánkozott”.
A brilliant moment from the 2018 Abu Dhabi GP as Alonso, Hamilton and Vettel give us some celebratory doughnuts, to see out the Spaniard’s extraordinary career. #AbuDhabiGP pic.twitter.com/FjtHpb7g2B
— Paul McGinnes 🏁 (@PaulMcG92) November 24, 2019
A pályafutása már-már teljesnek volt mondható, hiszen a Renault-val két világbajnoki címet is szerzett 2005-ben és 2006-ban, 17 éven át a mezőny tagja volt, mindenki elismeréssel beszélt róla. Egyedüli hiányérzete amiatt lehet, hogy a Ferrarival nem sikerült vb-címet nyernie, de 37 évesen úgy vonulhatott vissza, hogy a sportág korszakos ikonjának számít.
Miért hagyta abba?
Jogosan merül föl a kérdés, hogy ha Alonso még érzi magában az erőt, ugyan miért hagyta ott a Forma-1-et már 2018-ban? Erre könnyen rávághatnánk, hogy azért, mert a McLaren autójával nem lehetett semmit kezdeni. Az istállónál eltöltött négy éve alatt a legjobb idényében, 2016-ban is csak tizedik helyen végzett, de a legnagyobb gond nem is feltétlenül a tempóval volt, hanem a kocsi megbízhatatlanságával: az említett 2016-os szezont leszámítva minden évben hétszer esett ki futamokról Alonso.
A hírek szerint egy idő után elég mérgezővé vált a viszony a csapat és pilótája között – Luca di Montezemolo, a Ferrari korábbi elnöke szerint egyébként is nehéz természetű Alonso, ha nyer, minden jó, ha veszít, akkor duzzog és a csapat hibázott. Mégsem ez vezetett Alonso távozásához, ahogy a korát sem okolhatjuk, mégcsak nem is ő a rangidős a mezőnyben, Kimi Räikkönen még vígan köröz az Alfa Romeóval 40 évesen is.
Nem is nagyon titkolta, hogy így érez, a távozása után többször is elmondta, hogy rossz irányba változnak a szabályok, egyre kevesebb az akció és az előzés.
Ez a Forma-1 már nem az a Forma-1, amiről álmodtam Már nem látunk a pályán annyi akciót, mint amikor elkezdtem az F1-et. A hírekben több szó esik csapaton belüli vitákról és hibás rádióüzenetekről, mint magáról a versenyről
– mondta a Marcának, de később is a kiszámíthatóságra panaszkodott.
Fontos motivációként jelölte meg a spanyol világbajnok azt is, hogy a Forma-1-es Monacói Nagydíj (2006, 2007) és a Le Mans-i 24 órás (2018-2019) után az Indianapolis 500-as versenyt is megnyerje, és ezzel elmondhassa magáról, hogy teljesítette a Triple Crownként (hármas korona) emlegetett kihívást.
Alonso vágya az volt, hogy amíg még fiatal és bírja a strapát, addig szeretne mindenféle versenyt kipróbálni. Az Indy500 ugyan nem jött össze neki, de kalandokból így sem volt hiány, a Dakar-ralin össze-vissza törte az autóját 2019 októberében.
Akkor miért tér mégis vissza?
Alonso mindig is öntörvényű ember volt, így volt ez a visszavonulásánál is, és egy kicsit emiatt is ül újra F1-es autóba. Nem arról van szó, hogy a spanyol meggondolta volna magát, vagy már nem zavarná őt a szabályok rossz irányú változása. Alonsót a versenyzés és a futamok előtti pezsgés tartja mozgásban.
Persze vannak egész éven átívelő sorozatok, de az F1 nem hiába számít királykategóriának, ez a leggyorsabb, a legnehezebb mind közül.
Az Indy az egyetlen, ami hiányzik. Ha a Le Mans, WEC és Daytona után ezt is megnyerném, nem kívánhatnék már többet. Először a Dakarra megyek rá, utána jöhet az Indy, és aztán meglátjuk, mennyire hiányzik az F1. Idén jól esett kiszakadni a Forma-1 buborékából, de a barátaim mindig azt mondják, azt csináljam, ami boldoggá tesz. Engem a versenyzés tesz boldoggá
– mondta először decemberben a BBC-nek a kétszeres világbajnok.
Alonso egyre többet emlegette a Forma-1-et, a Twitter-oldalán szavazást hirdetett, hogy visszavárják-e őt a szurkolók, majd büszkén osztotta meg az elsöprő végeredményt. Egyre világosabbá vált, hogy a spanyolnak hiányzik a sorozattal járó adrenalin. A végső lökést a jövő évi pilótakeringő adta meg a visszatérésének.
- A Ferraritól távozó Sebastian Vettel helyére a McLaren versenyzője, Carlos Sainz kerül majd,
- a spanyol pilótát Daniel Ricciardo pótolja majd, aki a Renault-t hagyja el,
- az így megüresedő ülés pedig Alonsóra vár a francia istállónál.
Így aztán minden adott, hogy az eddig 311 F1-futamot teljesítő Alonso ismét a mezőny tagja legyen.
Miért őt választotta a Renault?
A Forma-1 jelenlegi idénye a szokásosnál kiélezettebb lehet. A Ferrari drasztikus visszaesésével gyakorlatilag a Red Bull és a Mercedes mögött szabad a vásár, a Renault pedig az Osztrák Nagydíj időmérőjén mutatta, a középmezőnyben is a középmezőnyhöz tartozik: Ricciardo 10., Esteban Ocon a 14. helyről rajtolt az idény első versenyén.
Mivel a koronavírus-járvány miatt jövőre is a 2020-as szezonban használt autókkal vágnak majd neki a csapatok, elengedhetetlen, hogy olyan pilótái legyenek egy istállónak, akik a fejlesztés alatt sokat tudnak segíteni. Márpedig segítségre szükség lesz, Ricciardót 18 kör után behívták a bokszba, hogy ki ne gyulladjon az autója, és Ocon is csak azért végzett 8. helyen, mert sorra potyogtak ki előtte az ellenfelek.
A Renault szeretett volna legalább egy húzónevet a csapatába; ahogyan Ricciardót megszerezte 2019-ben a Red Bulltól, úgy 2021-re is kellett egy nagyágyú. Alonso rutinja megkérdőjelezhetetlen, a fejlesztésben biztosan hasznára fog válni a csapatnak ráadásul szponzorokat is be tud húzni a nevével. A Renault régóta szeretne visszakapaszkodni az élmezőnybe és egy sikeres 2021-es szezon nagyon sokat számíthat, hogy az új aerodinamikai változások életbe lépésével újra versenyképes legyen 2022-re.
Ha reálisan nézzük a helyzetet, az is elmondható, hogy a piacon kevés az olyan elérhető pilóta, aki Alonso szintjét megüti. Ricciardo távozásával szükséges volt egy pilóta szerződtetése, és bár Ocon tehetséges, még csak 23 éves, és mindössze két szezon van a háta mögött, így kellett egy rutinos és jó versenyző mellé.
A Renault jelenlegi állapotában egy hatalmas kérdőjel, egy Vettel-kaliberű pilóta nem feltétlenül szeretne 19-re lapot húzni a franciákkal. Hülkenberg ugyan békében távozott a csapattól, de bármennyire is jó, nem akkora marketingfogás, mint Alonso visszacsábítása.
Összességében tehát elmondható, találkozott Alonso vágya és a Renault igénye, de hosszútávon kétséges, mennyire lehet gyümölcsöző a felek harmadik közös korszaka.
Kiemelt kép: FLORENT GOODEN / DPPI Media / DPPI via AFP
