Azért kellett volna annyira, de annyira az izlandiak, vagy a lettek pontszerzése, mert az már előre sejthető volt, hogy a pótselejtezőn nehezebb dolga lesz a labdarúgó-válogatottnak az Európa-bajnoki részvétel kiharcolására, mint a legjobb harmadik hely elérésével.
Kedden eldőlt, a törökök végeztek itt, ők élhettek a szabályok adta lehetőséggel, bár harmadik helyen zártak csoportjukban, mégis egyenes ágon kijutottak a jövő évi franciaországi kontinenstornára.
Nézzük mire, kikre kell felkészítse Bernd Storck szövetségi kapitánynak és labdarúgóinkat a novemberi pótselejtezőkre.
Dánia 28., Norvégia épp a 33. Magyarország mögött a 34., Írország 54., Szlovénia 46. helyen áll a FIFA-világranglistán. Ez akár azt is jelenthetné, hogy négyből három ellenfelünknél is jobbak vagyunk – de nem.
Azért nem, mert míg nálunk egyetlen olyan játékos sincs, aki a legerősebb európai bajnokságok valamelyikében játszana – Szalai Ádám és Stieber Zoltán lelátón, Bogdán Ádám kapus csere -, addig ellenfeleinknél hemzsegnek a TOP-ligák, TOP-labdarúgói. Labdarúgásban ők a mérleg nyelve, akik tartást adnak csapatuknak, akik a ki-ki meccseket eldöntik.
Dániával legutóbb 2014 májusában, Pintér Attila vezetésével játszottunk felkészülési mérkőzést. Debrecenben 2-2 lett a végeredmény, míg ezt megelőzően Erwin Koeman alatt a 2010-es vb-selejtezőkön voltunk egy csoportban és egy hazai 0-0 után az utolsó csoportmeccsen 1-0-ra legyőztük őket. A két ország elmúlt négy mérkőzése kiegyensúlyozott képet mutat: egy-egy győzelem és vereség mellet két döntetlen áll az almanachokban.
A tengelyüket a Thomas Sorensen (kapus -Stoke City), Daniel Agger (belső védő – Brondby), Christian Eriksen (középpályás – Tottenham) és Nicklas Bendtner (csatár – Wolfsburg) négyes alkotja. Nem semmi nevek. Eriksent jól ismerjük, láthattuk Debrecenben, azt csinált a védelmünkkel, amit akart.
Egy újabb északi ország, akikkel nem nagyon szeretünk focizni. Legalábbis az eredmények ezt támasztják alá. Az elmúlt húsz évben egy 1997-es sovány 1-1-et leszámítva csak súlyos vereségeket tudunk felmutatni, de abból négyet is. A legkevésbé demoralizáló vereséget Norvégiától épp az utolsó meccsünkön, 2012.november 14-én szenvedtük el. Akkor Egervári Sándor volt a kapitány és barátságból 2-0-ra vertek minket a Puskásban. Utolsó négy meccs mérlege 3-1 a javukra.
Nekik azért olyan sok TOP-ligás játékosuk nincs, talán a 17 éves Martin Ödegaardot említhetnénk, hisz őt a Real Madrid foglalkoztatja, de ettől még…
Írországgal nem sűrűn meccselünk, bár a norvégokhoz hasonlóan ellenük is épp 2012 nyarán, Egervári Sándor idejében mérkőztünk meg utoljára egy barátságos 0-0 erejéig. Az írek, hasonlóan az északírekhez az angol bajnokságból, javarészt a Premier League-ból érkeznek válogatott meccseikre. Játékstílusuk is hasonlít csoportelső ellenfelünkéhez: kivétel nélkül remek erőnléttel rendelkeznek és az utolsó négy meccses mérlegük is jobb velünk szemben – két győzelem mellett egy vereség és egy döntetlen.
Ő tengelyük is üti a miénket. Játékukat a Shay Given (kapus – Aston Villa), John O’Shea (belső védő – Sunderland), Wes Hoolahan (középpályás – Norwich City) és a nagy öreg Robbie Keane (csatár – LA Galaxy)
Bár itt vannak a szomszédban, akár kézenfekvő is lehetne a futballkapcsolat, ennek ellenére Szlovéniával is viszonylag ritkán találkozunk. Legutóbb 2008 tavaszán Várhidi Péter csapata kapott ki tőlük 1-0-ra Zalaegerszegen, egy határ menti barátságos mérkőzés keretein belül. Történetünk során négyszer találkoztunk velük, három vereség mellet egy győzelem a mérlegünk.
Védőinket leginkább Josip Iličić, a Fiorentina csatára tarthatja rettegésben, míg a játékuk ritmusát Kevin Kampl, Gulácsi Péter korábbi salzburgi csapattársa, jelenleg a Bayer Leverkusen középpályása szabja meg. Hátulról Samir Handanovič, az Inter kezdőkapusa ad tartást a csapatnak, míg a védelemben ott van Bojan Jokić, a Villareal bal védője és Boštjan Cesar, a Chievo belső védője.
A számok és a pillanatnyi forma – mind a négy válogatott ott végzett, ahol mi, azaz a csoportja harmadik helyén – alapján akár úgy láthatnánk egyenlő eséllyel pályázunk bármelyik nemzet legjobbjai ellen.
Ellenben, ha a hátteret, az adott országok futballkultúráját, játékerejét, játékosainak nemzetközi megítélését, elfogadottságát is figyelembe vesszük, úgy kijelenthető, mind a négy lehetséges ellenfelünk jobb játékerőt képvisel. Magyarország válogatott keretének összértéke 23,15 millió euró a transfermarkt.com szerint. Ehhez képest Szlovéniának is a háromszorosa, 73,9 milmió euró.
Esélyünk egy lehet, ha Bernd Storck szövetségi kapitány visszatalál arra az útra, amit Dárdai Pál jó érzékkel felismert és megtanított a válogatottnak. Nem kell itt álmodozni támadófutballról akkor, amikor labdarúgásunk klub és válogatott szinten is többször bebizonyította, képtelen a modern labdarúgás követelményeinek megfelelően csapat szinten támadni. Ha ezt teszi, négyet kap még a felforgatott, szétesett görögöktől is.
Egy lehetőségünk van, szervezett védekezéssel, türelmes játékkal elrontani az ellenfelünk játékát és ezzel türelmetlenné tenni, hibára késztetni őket, és bízni egy-egy szabad, vagy szögletrúgás után szerzett gólban. Hazai pályán és idegenben is. Ha ezt elfogadjuk, és itthon sikerül kapott gól nélkül kihúzni, úgy akár még esélyünk is lehet. A lehetséges négy közül bármelyik válogatott ellen. 25 százalék mindenképp. Ez nem sok, de kötelező belekapaszkodni, mert azért egyik sem verhetetlen tizenegy.
