Szerdán Tóth Miklós, Haladás ügyvezető azt nyilatkozta, azok az olaszok, akik megpróbálnak “segíteni nekik” a játékosállomány minőségében keletkezett pillanatnyi hiányosságaik orvoslásában lesajnálják a magyar foci. Konkrétan egyenlőségjelet húznak az olasz harmadosztály, a Serie C és az NB1 közt – a játék színvonalát tekintve persze.
Ma egy újabb olasz, ezúttal nem egy távolról okoskodó, hanem a közvetlen NB1-es tapasztalattal is rendelkező Massimo Morales fejtette ki markáns a véleményét. Giovanni Trapattoni (Bayern Münchennél) és Arrigo Sacchi (Milannál) egykori segítője 2009 októberétől gardírozta a Budapest Honvédot és 2011 novemberi felmondásáig bő egy éven keresztül figyelhette testközelből az NB1 és a magyar labdarúgók színvonalát, az utánpótlás nevelést és a honi klubvezetés stílusát.
Az erkölcsöt és a szakmát.
A Nemzeti Sportban olvasható interjúban Morales úgy fogalmaz: “Önöknek, akik itt élnek, talán már fel sem tűnik, milyen a labdarúgásuk közege. Nekem viszont, aki tulajdonképpen csak belecsöppentem, kívülállóként figyeltem a történéseket, sok minden szemet szúrt. Remélem, nem sértek meg senkit, de a magyar futballt az erkölcsi és szakmai válság jellemzi.”
Kétségtelen tény, 2014 már nem 2010-11. Épp Morales távozását követően kezdődött el a magyar sport, ezen belül a labdarúgás infrastrukturális és szakmai fejlesztése. Azóta pozitív irányba változott a televíziós jogdíjak helyzete. Társasági Adó-kedvezményt kap öt labdasport és a röplabda kiegészülve további 15 olimpiai sportággal is kiemelt, projekt alapú támogatásban részesül. Stadionrekonstrukciós és pályaépítési program indult, stb..
Ezzel nem is lenne gond, sőt! Ellenben az eredmények azt mutatják, az “erkölcsi és szakmai válság” terén Morales óta keveset lépett előre – ha egyáltalán – labdarúgásunk. Ez a problémakör sajnos nem olyan, mint a Fradi pálya. E téren lehetetlen 14 hónap alatt csodát tenni.
