Foci

Inkább a pokol, mint a nők!

Miközben meglehet az első biztos továbbjutó ma este a foci-vb-n, nem hagyunk ma titeket újabb kulturális étek nélkül. Frankofon perceket ígérhetünk algériai és belga résztvevőkkel.

Csütörtökön indított sorozatunkban – ahogy már megszokhatáttok – egy-egy vébé résztvevő ország különlegességeiből csemegézgetünk. Ma az este hatkor meccselő Belgiummal kezdjük a sort. Tőlük egészen sokáig a Hupikék Törpikék voltak a favoritok. Aztán megismerkedtünk gasztronómiai csúcsteljesítményeikkel, jelesül a csokival és a sörrel is. Ez utóbbiból igencsak sok kell, hogy elviseljük mai zenei ajánlatunkat, de nem szaladnánk ennyire előre, jöjjön előbb a közmondás!

Il vaut mieux l’enfer qu’une femme. Tous les deux nous font souffrir mais, au moins, l’enfer nous tient chaud! Ami magyarul úgy hangozna, hogy “egy nőnél még a pokol is jobb, mindkettő szenvedést okoz, de a pokol legalább melegen tart”.

Ennek jegyében ma nem is a belgák első világhírű női előadójától, a Soeur Sourire (Mosoly Nővér) nevű apácától választottuk gigaslágerét, hanem egy első (második és sokadik) hallásra is bizarr, ennek ellenére rendkívül népszerű dalt ajánlunk Plastic Bertrandtól.

Mint már említettük, a keddi meccsnapon akár Brazília, vagy éppenséggel Mexikó válogatottja is biztos továbbjutó pozicióba kerülhet. Mondhatni félúton vannak a kieséses szakasz felé. Ehhez passzoló algériai közmondást ismertetnénk meg veletek. Franciául úgy hangzik, hogy Vouloir arriver, c’est avoir fait la moitié du chemin. Magyarosítva pedig így: Aki meg akar érkezni, az már meg is tette az út felét.

Zenében maradunk a sláger vonalon. Algériában ugyanis egyértelműen ennek számít a nálunk talán annyira nem ismert rai könnyűzenei stílus, ami az arab népzenei elemek mellett nyugati motívumokat is tartalmaz, például popos, jazzes vagy éppenséggel reggae-s elemeket. Eredetileg egy szívhez szóló szerelmesdallal kábítottuk volna olvasóinkat, de az élet úgy hozta, hogy a rai három nagyágyújának közös produkcióját reklámozzuk inkább. (aki Khaled balladájára kíváncsi, kattintson ide)

Ajánlott videó

Drezda bombázása ugyan nem követelte 200 ezer civil életét 1945 februárjában, az alapvető kérdés azonban nem változott: miért kellett ártatlan emberek ezreinek, tízezreinek meghalniuk egy-egy bombázás során?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.