pintér attila (pintér attila)
Foci

Válogatottak a 6-3-ról és az új kapitányról

A Magyar Labdarúgás Napján, a legendás 6-3-as győzelem alkalmából ebben az évben is találkoztak a válogatott labdarúgók a Puskás-stadion toronyépülete előtt.

Koszorúztak, majd átmentek az Aréna Hotelbe egy kötetlen beszélgetésre és ebédre. Néhányukat kérdeztük a 6-3 apropóján, és az ügyben – hiszen ma mindenkit ez foglalkoztat – kit látnának szívesen a mai magyar válogatott kispadján.

Mi az első emléke a 6-3-as mérkőzésről?

Pintér Attila, 20-szoros válogatott, a Győr vezetőedzője: Hogy mikor láttam először, azt nehéz lenne megmondani. Gyerekkoromban sokat hallottunk róla, és részleteket azért néha-néha elcsíphettünk a televízióban. Nagyon nagy dolog volt a győzelem a magyar labdarúgás számára, ma is az. Ezek a játékosok nemcsak nagyszerű labdarúgók voltak, hanem nagyszerű emberek is. Nagy büszkesége ez az országnak.

Garaba Imre, 82-szeres válogatott: Részleteket többször is láttam, de arra határozottan emlékszem, hogy négy vagy öt éve néztem végig a mérkőzést, amikor kiadták DVD-n. Elkezdtem nézni, 20-25 perc után kikapcsoltam, mert kezdődött a Honvéd-Fradi, amit azért illik végigkövetni még ma is, ha mást nem, a tévé előtt. Húsz perc után elkapcsoltam és visszatettem a 6-3-at. Végig tudtam nézni úgy, hogy minden egyes pillanatát élveztem. Akkor szembesültem azzal, ezek a játékosok mit tudtak.

Telek András, 24-szeres válogatott: Gyerekkoromban az edzőimtől sokat hallottam a meccsről, Szűcs Lajos vagy Vépi Péter mindig nosztalgiázott a meccsekre készülve. Mikor már lehetett látni teljes egészében, óriási élmény volt. Elég gyors és jó meccs volt a 6-3-as, ma is élvezhető.

Halmai Gábor, 57-szeres válogatott: Egy ideig csak szájhagyomány útján, például édesapám elbeszélései után hallottam a meccsről, mindig elmesélték, hogy hallgatták a rádióban a közvetítést. A mi feladatunk az, hogy a hagyományokat őrizzük, és gyerekeinknek, majd az unokáinknak is megmaradjon ez az élmény.

Mészöly Kálmán, 61-szeres válogatott, korábbi szövetségi kapitány: Csodálatos, hogy a 60. évfordulót meg tudjuk ünnepelni így, sok játékossal közösen. Az egy fenomenális csapat volt, a játék, amit képviseltek, mindannyiunk számára példa. Fiatal kissrc voltam, Szepesi Gyuri bácsi közvetítését hallgattam, felejthetetlen élmény volt. Mint ahogyan a később angolok elleni meccsek is, jómagam csak kapitányként voltam vesztes oldalon ellenük.

Ha egy játékost leigazolna abból a válogatottból, ki lenne az? Puskás Ferencet kivéve, természetesen.

Pintér Attila: A saját maga posztján abban az időben és abban a rendszerben mindenki nagyszerű focista volt, nem szeretnék különbséget tenni. Bármelyiküket elfogadnám.

Garaba Imre: Nem mondok nevet, mert nem tudok. Egy az egyben mindenkit. Igaz, hogy kapott gólokat a csapat, de a védelem sem volt piskóta, mint ahogy a Bozsik-Zakariás középpályás kettős sem, és nem csak Puskás lőtte a gólokat. Valakinek szerelni kellett, valakinek előre kellett passzolni a labdát. Csodálatos volt mind a 11 játékos és azok is, akik mögöttük voltak. Ha az akkori másod- és harmadik vonalbeli játékosokat leigazolnám, megnyernénk a bajnokságot.

Telek András: Mindenkit, de ha jól tudom, annak a meccsnek Hidegkuti Nándor volt a főhőse a játékfilozófiát illetően. Csatárként visszalépett a középpályára, ezzel meglepte az ellenfelet. Talán őt.

Halmai Gábor: Ez örök vita, mindenkinek a saját korában kell sztárnak lennie. Ők akkor meghódították a világot. Bárcsak a maiak is így tennének. Nem tudom összehasonlítani a két korszakot, így nem is tudok választani senkit.

Mészöly Kálmán: Kocsis Sanyi volt Puskás mellett a kedvencem. Sokat néztem, figyeltem, hogy megy fel fejelni, hogy állítja be a haját. Próbáltam ellesni ezt-azt, talán sikerült is.

Sokakat ma, a 60. évfordulón is inkább az foglalkoztat, ki lesz a szövetségi kapitány. Ki legyen?

Pintér Attila: A magyar emberek problémáit mindig is magyar emberek oldották meg, legye az az élet bármely területe. Ezzel azt hiszem, minden el is mondtam.

Garaba Imre: Mindenképpen magyart szeretnék, de ott van a de és a ha. Nevet nem tudnék mondani, nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. Ha nincs magyar szakember, akkor jöhet a külföldi, de az MLSZ-nek fel kell kötnie a gatyáját, hogy megtalálja az alkalmas személyt. Valamiből várat építeni nagyon nehéz…

Telek András: Úgy érzem, nagy csodákra nem lesz képes senki. Ha valóban az utánpótlásból kijönnek olyan játékosok, akik nemzetközi szinten is versenytársai lehetnek adott esetben a hollandoknak, akkor már érdemes lesz olyan külföldi neves edzőt hozni, aki már letett valamit az asztalra. Addig azonban Magyarországon is lehet találni megfelelő embert.

Halmai Gábor: Úgy látom, külföldi kapitányt szeretnének. Nem ebben látom a magyar labdarúgás nagy problémáit. Alulról kell kereteket kialakítani, szerkezetben, egységben kell dolgozni. A 6-12 éves korig kellene az utánpótlásunkat megreformálni. Persze a megítélésünknek fontos, hogy a kirakatcsapat milyen eredményeket ér el. Minden szinten türelemre és hosszú távú koncepcióra lenne szükségünk.

Mészöly Kálmán: Ez nem az én tisztem, de van véleményem. Csak magyar kapitányban gondolkodnék, kicsit érintve vagyok a fiam révén, épp ezért nem is szívesen nyilatkoznék. Meg lehetne oldani magyar szakemberrel, magyar fizetéssel. Az edzőink már korábban is bizonyítottak.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.