Foci
szurkolók (zsidózás, szurkolók)

Nem lesz Erdély Magyarországé

Eljutottunk oda, hogy nem a mindenkori riporter miatt kell lehalkítani a tévét egy (válogatott) focimeccs alkalmával. És nem a gyenge játékot látva kell elkapcsolni.

„Ki nem ugrál, büdös román, héj, héj!”, „Magyarországé, Magyarországé, lesz még Erdély Magyarországé!” Utóbbi rigmus szinte hetente előfordul a magyar focipályákon, előbbi csak néha, válogatott alkalmakkor. Volt „Buzi MLSZ, buzi MLSZ”-ezés is a magyar-cseh meccsen, mellékesen. (És persze mindenkit Bukarestbe hívott a közönség egyik fele – ezzel önmagában még nincs baj.)

A Ferencváros-MTK örökrangadón aztán a szalon „Ria, ria, Hungária” rigmus mellett olyan feliratok jelentek meg a zöld-fehér hívek soraiban, mint: „In memoriam Csatáry László” vagy: „Zsidótörvények, listázás, huligántörvény, regisztráció. Deportálni nem akartok?”


Fotó: Facebook/Ultras Liberi

Néhány kérdés: hol van a Magyar Labdarúgó Szövetség szigora? Hogy kerülhet be a Puskás Stadionba ilyen transzparens, amikor elviekben át kellene nézni azokat a beléptetésnél? Miért kíséri füttykoncert a B-közép részéről azt, ha a fenti hangok után sportszerű buzdításra szólít fel a hangosan beszélő?

További – tényleg ártatlanul és naivan feltett – kérdések: a folyamatosan Erdély visszaszerzéséről ábrándozó egyének közül vajon hányan járhattak az elmúlt 10-15 évben Erdélyben? Hányan beszélgettek erdélyi magyarokkal politikáról, nemzettudatról, fociról, a somlói galuskáról vagy akármiről?

El kell szomorítanom őket: az erdélyi magyaroknak eszük ágában sincs azon morfondírozni, hogy otthonuk ez a Magyarország legyen. Azt a fröcsögést és primitív közbeszédet, ami pedig itthon a focipályákon vagy épp imitt-amott előfordul, minden bizonnyal ki is kérik maguknak.

(Az autonómiáért küzdenek most honfitársaink, kulturált, európai körülmények között az erdélyi nagyvárosokban szervezett megnyilvánulásaik alkalmával. Nagyítóval sem lehet olyan demonstrációt találni, ahol elhangzott volna a „büdös román” szófordulat, és általában sem ez a hozzáállás jellemző, sőt. Messziről – képletesen: hallatlanul messziről – persze lehet böfögni azoknak, akiknek közük nincs ehhez a történethez. Egy erdélyi barátom megerősítette: pontosan a magyar közbeszéd bizonytalanítja el a románokat az autonómia kérdésében, amivel egyébként nincs különösebb problémájuk.)


Fotó: Facebook

A magyar élcsapatok ultrái Pécstől Diósgyőrön át Újpestig az elmúlt hetekben transzparensekkel és a különböző fórumokon egyre hevesebben tiltakoznak a szurkolói regisztráció alkalmazása ellen. A regisztráció lényege, hogy csak névre szóló belépővel lehet a kiemelt focimeccsekre járni. A klubok dönthetnek szurkolói klubkártyák kiadásáról, amely aztán megkönnyíti a belépést a stadionokba. A regisztrációt törvény mondja ki, ezt alkalmazza az MLSZ, mellesleg a név és a születési idő, hely megadásával jár, semmi többel.

A cél, hogy európai szurkolói kultúra valósuljon meg hazánkban, az oda nem illő embereket pedig kiszorítsa a stadionokból. Ennek a célnak az elfogadása láthatóan meghaladja jó pár ember értelmi képességeit. Egyesek a zsidótörvényekhez hasonlítják a rendszert, ami pedig olyan primitívségre utal, amivel valóban nem lehet mit kezdeni.

A regisztráció elleni gyerekes tiltakozással ezek a csoportok nemcsak magukat járatják le, hanem még inkább elriasztják a kulturált szurkolókat, nézőket, akik még hisznek abban, hogy nekik is helyük van a lelátón. Akik úgy gondolják, hogy futballmeccsre járni még a józanul gondolkodó sportbarátoknak is egy kikapcsolódási lehetőség. Ahol még akár jól is érezhetik magukat.


Fotó: Facebook

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendszer bevezetése óta a stadionok előtt, és nem lehet időben odaérni a meccs kezdetére. Jó tanács: egyrészt időben el kell indulni, másrészt a klubok alkalmazottainak fel kell készülni a beléptetés nehézségeire. Vajon miért fordulhat elő az, hogy az Arsenal vagy éppen a Dortmund meccseire egészen véletlenül odaér 50 ezer ember a kezdő sípszóra? Nálunk kétezren sem tudnak, de ez nem a törvény hibája.

Aztán milyen drukker az, aki meghalna a csapatáért (hiszen ezt hallhatjuk megannyi indulóban), de egy nyamvadt szurkolói kártyát nem tud elfogadni. Ha én ultra lennék, a Facebookon fotózkodnék a kártyával, és képalának odaírnám: “Én, XY, születtem ekkor és ekkor, büszkén vállalom, hogy az Újpest/Ferencváros/ regisztrált rajongója vagyok”.

Látszik: vannak, akik maradnának a mocsárban, az ordas eszmékkel telt atmoszférában, akik vállaltan nem kérnek a civilizált együttélésből és futballkultúrából.

Teljes mértékben megérdemeltük a zárt kapus büntetést az izraeliek elleni meccsen történtek miatt. Sőt, az előzményeket látva készülhetünk a bukaresti balhéra is. Hogy ez miért lenne (lesz?) végzetes? Azért, mert előttem van a forgatókönyv: a válogatott győz, pótselejtezőt érő helyen végez, de a mieinket kizárják a szurkolók viselkedése miatt a további küzdelmekből.

Azt is megérdemelnénk. S hogy ebben mi lenne a legborzasztóbb? Az, hogy ezeket a szurkolói csoportokat mindez cseppet sem érdekelné. Viszont újra tudnának fröcsögni. Másra.

Megjegyzés 1.: Igen, a cím félrevezető.

Megjegyzés 2.: Nem kapok pénzt a balliberális oldaltól.

Megjegyzés 3.: Jártam Erdélyben, többször is, és élnek ott barátaim.

Megjegyzés 4.: Igen, szeretem a jó focit. Amilyen bolond vagyok, a magyar focit is.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.