Alig egy hete szerezted meg a történelmi vb-bronzot 100 gyorson a dohai vizes világbajnokságon, az ember azt gondolná, ilyenkor jár egy kis pihenő, lehet egyet fújni. Ehhez képest a törökbálinti sportközpont Cseh Lászlóról elnevezett uszodájában vagyunk, ahol nemrég végeztél a mai edzéssel.
Közös megegyezés alapján jöttem le edzeni, mert a vb után felmerült, hogy legyen-e egy teljes hét pihenőm, de azt mondtam, hogy a hét második felében már úszkálhatunk. Szóval ez nem arról szólt, hogy elő a stopperrel, és mindent bele, sokkal inkább az volt a lényeg, hogy legyünk egy kicsit a vízben.
Eltelt már jó pár nap, rengeteg interjút adtál, leülepedett már az élmény, hogy megvan az érem?
Ez egy örök élmény marad számomra, de próbáltam kiélvezni ezt a rövid időt, ami eltelt a világbajnokság óta. Aztán március 1-jétől visszaállunk ismét a rendes munkára, és teljes gőzzel az olimpiára fókuszálunk.
Az áprilisi országos bajnokságot és a júniusi Eb-t is úgy fogod fel, mint egy felkészülési állomást Párizsra?
Igen, csúnyán mondva beáldozom mindkettőt, mert a cél az, hogy az olimpián hozzam a csúcsformát. Még szeptemberben leültünk az edzőmmel, Plagányi Zsolttal, hogy összerakjuk az idei tervet, mert láttuk, hogy nehéz év lesz, hiszen világbajnokságot, országos bajnokságot és Eb-t is rendeznek az olimpia előtt. Akkor úgy ítéltük meg, hogy az olimpiához viszonyítva a vb van a legjobb időpontban, és ennek megfelelően raktuk össze a felkészülést. 100 gyorson már rendelkezem olimpiai szinttel, 200-on viszont nem, ennek az ob-n neki lehet ugrani, de ettől még sem erre a versenyre, sem a belgrádi Eb-re nem készülünk külön.
Az olimpián a 200 gyors futamait előbb rendezik, mint a 100 gyorsét. Ha kétszázon is szereznél kvótát, az segítség lenne, hogy megszokd az olimpia hangulatát, mire a száz elkezdődik?
Nem rossz, ha az embernek van egy úszása a fő szám előtt, és nekem ott lesz a 4×100-as gyorsváltó, amit egyből az úszóversenyek első napján rendeznek.
A kétszázat azért sajnálom kicsit, mert az edzéseken eszméletlenül jól ment, és nem sok esélyt látok rá, hogy az ob-n sikerüljön megúszni az olimpiai szintet, mert akkor még csak a felkészülés elején leszünk.
De előfordult már olyan, hogy emlékezetből jó időt úsztam, szóval nem tettem le teljesen róla. Viszont, ha végül nem jön össze a kétszázas kvóta, akkor kicsit át kell majd alakítanom az edzésmunkát, hiszen akkor csak a száz marad Párizsra – egyéniben és váltóban.
A versenyeken általában csak annyit látunk belőled, hogy kijössz a medencéhez nagyon fókuszált állapotban, és leúszod a távot. A felkeléstől a versenyig hogy néz ki ilyenkor a napod?
Versenyzője válogatja, de én általában le szoktam menni aznap reggel úszni. Előtte persze reggelizem egy jót. Ha nem úszom reggel, akkor nehézkesebben megy a délutáni pihenés. Úgyhogy a délelőtti úszással meg tudom könnyíteni a helyzetemet, mert a döntő okozta stressz miatt eleve nehezebb ellazulni a pihenésre szánt időben.
Ilyenkor próbálod elterelni valamivel a gondolataid a döntőről, vagy inkább alszol egy nagyot?
Szeretek aludni a verseny előtt, de van, amikor nem megy. Most szerencsére tudtam aludni, a fennmaradó időben pedig sorozatot néztem. Megvan, hogy mennyivel a verseny előtt megyünk vissza az uszodába, a döntő előtti menetrendet pedig igyekszem feszesre venni, van, aki egy órával a futama előtt befejezi a bemelegítést, de én nem szeretek ennyit kint lenni. Nekem általában negyven percem van a versenyszám előtt, ebben benne van az öltözés, egy kis masszázs, majd megyek a call roomba. Ami érdekesség, hogy általában én szoktam utolsónak bemenni oda.
Ez egyfajta kabala?
Inkább annak szól, hogy olyankor, pláne egy döntő előtt, már nagyon feszült a hangulat, és nem szeretek ott ülni annyit.
Jól ismerjük egymást a többiekkel, az előfutam vagy az elődöntő előtt szoktunk is váltani pár mondatot egymással, de a döntő előtt általában mindenki magába szállva koncentrál. A szabályzat szerint 20 perccel a futam előtt kell a call roomba érkezni, ezt le szoktam redukálni 10-15 percre, és alig várom, hogy induljunk a medencéhez.
Amikor felkelsz a délutáni alvásból, szoktad érezni, hogy ez most jó lesz? Vagy ez csak akkor dől el, amikor felállsz a rajtkőre?
Ezt csak közvetlenül a vízbe ugrás előtti másodpercekben szoktam megérezni. Előfordul, hogy nagyon rosszul érzem magam a bemelegítésnél, és az van a fejemben, hogyha ez így fog menni, akkor bajban vagyok – aztán a végén mégis jólesik a verseny. Máskor pedig ennek épp a fordítottja történik. Most tudtam, hogy jó formában vagyok, és hála istennek nem voltam beteg, így az egész felkészülést végig tudtam csinálni. Aztán a vébén a 4×100-as gyorsváltó első embereként nagyon jó időt úsztam (47,89 másodperc), és reméltem, hogy a száz gyors is jól fog sikerülni.
A bronz azt bizonyítja, hogy tényleg jól sikerült, ráadásul nagyon bátor úszással jött össze ez az érem. Ez volt megbeszélve, hogy mész végig, ahogy a csövön kifér?
Valami hasonló volt tervben, de azt nem mondom, hogy ilyen állat módon szerettem volna kezdeni. Két–három tizeddel gyengébb kezdésre számítottam, és ennyivel jobb időre a második ötvenen. Amikor nyolcvan méternél ledobták a vasmacskát, akkor éreztem, hogy ez tényleg nagyon erős tempó volt.
Utólag mondták, hogy nyolcvanig elöl voltam, de én ebből nem sokat érzékeltem a vízben. Jobbra szoktam venni a levegőt, úgyhogy az olasz Miressit láttam magam mellett az ötös pályán, de mivel a többiek helyzetét nem észleltem, nem tudtam, hogy állok, és nem is szoktam ezzel foglalkozni futam közben. Az eredmények azt mutatják, hogy mindenki eléggé ott maradt a medencében a második ötvenen, és nekem is dolgoznom kell még az utolsó 15 méteren.
Ez a „ledobták a vasmacskát” kifejezés elég szemléletes. Ilyenkor, sajgó, besavasodott izmokkal szuggerálod, hogy fogyjanak már el a méterek?
Konkrétan így volt, igen, az utolsó tíz méteren szinte becsukott szemmel vártam a végét, és már csak arra figyeltem, hogy a tempókat végigtoljam. A legvégén már olyan érzése van az embernek, mintha az izmai összezuhannának, de közben tudja, hogy a másik hét úszó is pont ugyanezt éli át mellette, ami némileg megnyugtató a szenvedés közepette. Amikor becsaptam a célba, és megláttam, hogy a LED-ek világítanak a rajtkövön, már nem is néztem, hogy milyen időt úsztam, mert akkor tudatosult bennem, hogy dobogós lettem. Vicces egyébként, hogy 25 leszek idén, egy jó ideje már benne vagyok a sportágban, de a mostani vébén esett le, hogy a rajtkőre helyezett LED-ek közül épp annyi világít, mint amilyen helyezést elértél.
Az általad említett utolsó 15 méteren hogyan lehet még csiszolni?
Először is kell egy biztos sebesség, de úgy néz ki, ez megvan. A száz második felét úgy szoktuk gyakorolni, hogy Zsolt bá bemondja, most jöhet nyolc darab ötven, és nekem azt az iramot kell úszni, amit a táv második felében szeretnék produkálni. Az első két–három általában egész jól megy, az ötödik–hatodik viszont már nagyon fáj, de nincs mese, ezeket egyre jobban kell úszni, hogy kitartson a lendület az utolsó métereken is. Vannak még másfajta rávezető gyakorlatok is, eddig mindig az volt a módszerünk, hogy inkább a kétszázra készültünk, és a verseny közeledtével álltunk át a százra.
Ha ennyire ráfekszetek a kétszázra, az ad egy stabil állóképességet a rövidebb távra?
A százhoz kell a kétszáz, de ez fordítva is igaz. Mondják, hogy a száz sprintszám, de a második ötvenhez szükség van a megfelelő állóképességre, és épp ezért edzünk többet kétszázra, mert az segíti a száznak a második felét. Aztán, ahogy közeledik a verseny, egyre több sprintgyakorlatot végzünk, ekkor már a gyorsaságra koncentrálunk, hogy a száz első fele is összeálljon.
Mondtad, hogy az úszás után közvetlenül nem figyelted az időeredményt, de azóta már kifejtetted, hogy Párizsban ez nem lesz elég, maximum a döntőhöz. Az piszkálta a csőröd valamennyire, hogy a 2023-as fukuokai időddel (47,62) most második lehettél volna?
Nem, egyáltalán nem. Két lábbal állok a földön, tudtam, hogy ez gyengébb vb lesz, mint a tavalyi, de a mezőny így is nagyon sűrű volt. Igaz, hogy csak hat századra voltam az ezüstéremtől, ugyanakkor mindössze négy századdal előztem meg a negyedik helyezett brit Richardsot.
Tudom, hogy az előző két vébén a mostaninál erősebb időeredményekkel lehetett dobogóra állni, de mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy ott legyen Dohában. Én kihasználtam ezt a lehetőséget, és éltem is vele.
Helyezzük kontextusba ezt a gyengébb vb-t: ha a tokiói olimpiai döntőt vagy a fukuokai finálét vesszük tízes erősségűnek, akkor a dohai ezen a skálán hányas volt?
Hetes–nyolcas. Ott volt a mezőnyben az újdonsült világcsúcstartó kínai Pan, a 200 gyors világbajnoka, a koreai Hvang, viszont hiányzott a román Popovici, az ausztrál Chalmers vagy épp a francia Grousset. A tavalyi döntő kiemelkedően erős volt, akkor Grousset 47,42-vel lett bronzérmes, egy századdal előzte meg Pant és hárommal Richardsot, de a többiek is tizedekre voltak, egy százas döntőben ez mindig így lesz.
Még a döntőd előtt beszéltük az úszásban nálam sokkal inkább jártas Kálnoki Kis Attila kollégámmal, hogy már az is óriási eredmény, hogy zsinórban negyedszer döntőzhetsz abban a számban, amelyben a legsűrűbb a mezőny. Az érem nyilván egy bónusz, de az, hogy folyton ott vagy a döntőkben, már önmagában egy visszajelzés arról, hogy valamit jól csináltok, nem?
Ez egy nagyon jó sorozat, és azon vagyok, hogy minél tovább folytassam. Nem lesz könnyű, egyrészt talán ebben a számban a legnehezebb rövid idő alatt faragni az időeredményen, másrészt berobbantak a fiatalok, gondolok itt a 2004–2005-ös korosztályra. Az már az évek során kiderült, hogy Zsolt bával jó párost alkotunk, de a tizedek és századok eddig nem nekem kedveztek. Emlékszem, már a 2021-es hazai Eb-n mondta Zsolt bá, hogy 48,00-nál jobb idővel szinte biztos a dobogó, a döntőben 47,84-gyel országos csúcsot úsztam, mégis egy tizeddel lemaradtam a dobogóról.
Dohában 12 előfutamot rendeztek 100 gyorson, és a hagyományos úszónemzetek versenyzői mellett többek között kameruni, szaúdi, togói, líbiai, andorrai, jemeni, valamint Sao Tomé és Príncipe-i úszó is rajtkőre állt. A nagy konkurencia mellett mi lehet az oka annak, hogy a királyszámként számon tartott 100 gyorson korábban nem sok babér termett a magyar úszóknak?
Ha logikusan nézzük, akkor nem ez a legjobb szám, amibe bele lehet tanulni, hiszen, ahogy mondtad, nagyon sokan indulnak, és nagyon sűrű az élmezőny, világcsúcs plusz öt–hat tizedekkel lehet ott lenni az elején. Anélkül, hogy leszólnám: 200 mellen Dohában harmincnégyen indultak, és ebből kellett bekerülni a legjobb nyolcba a döntőhöz. A döntős mezőny minden számban nagyon erős,
de az nagyon nem mindegy, amikor közel harmincan tudnak 48-on belüli időt, vagy van nyolc kiemelkedő versenyzője az adott számnak, akik tudják, hogy nem kell mindent kiadni magukból, úgyis bejutnak a fináléba.
Amikor 2017-ben a 4×100-as gyorsváltóval a Duna Arénában harmadikok lettünk a vébén, a döntőben nyolcan úsztak 48-on belül, majd 2019-ben már húsznál is többen. Igaz, ezek repülőrajtos idők voltak, de a tavalyi vébén egyéniben már tizenvalahányan rendelkeztünk 48-on belüli idővel. Ezért nehéz előrelépni, és talán ezért is választanak többnyire más számot a magyar úszók a 100 gyors helyett.
Ma már az úszóknál is elengedhetetlen, hogy egy sprinter hatalmas izomtömeget pakoljon magára, ha sikeres akar lenni?
Abszolút nem, Popovici-ot tudom felhozni ellenpéldának, aki mostanáig világcsúcstartónak számított. Persze egy egészséges izomzat kell, de kontraproduktív tud lenni – például rontja a vízfekvést –, ha valaki az alkatához képest sokkal több izmot pakol magára.
Te hány kiló izmot szedtél magadra a tokiói olimpia óta?
76–77 kiló voltam 2021-ben, és 80–81 kiló körül van a súlyom most. Zsolt bá szerint erre még 1–2 kiló izmot rá lehet építeni, de többet már nem érdemes. A gyorsaságom már megvan, ez látszott Dohában, hiszen életem legjobb kezdését produkáltam, most azon kell dolgozni, hogy a Zsolt bá által világklasszisnak minősített első ötven tempóját a második hosszon is bírjam.
Egy olimpiai vagy vb-döntős úszás hogy tevődik össze: az eredmény hány százalékban függ az állóképességtől, illetve az éppen aktuális mentális állapottól?
Ha sikerült rendesen elvégezni az edzésmunkát, és nem voltam beteg, illetve nem történt semmi affér, akkor 60-40 vagy 65-35 százalékra tenném a fizikai javára. Ha a felkészülés során megcsináltál mindent, akkor még mindig ott van az a buktató, hogy mentálisan összezuhanhatsz a tét miatt. Egy olimpia teljesen más, mint bármelyik más verseny, bár Tokió a Covid-szabályozások miatt speciális volt, hiszen nézők nem lehettek a lelátón, csak a sportolók mentek ki szurkolni. Emiatt nem is éreztük annyira az olimpia súlyát, és remélem, idén sem fogok leblokkolni.
Lekopogom, az úszókarrierem során nem volt olyan problémám, hogy az izgulás negatív hatással legyen rám.
Az zavar vagy motivál, hogy Milák Kristóf néha felbukkan 100 gyorson is, és jelenleg ő a szám magyar csúcstartója 47,47 másodperces idővel?
Csak egy kicsit zavar, ellenben annál jobban motivál. Korábban volt egy adok-kapok köztünk Kozma Dominikkal, amikor felváltva javítottuk meg az országos csúcsot, aztán jó sokáig az enyém volt a rekord, és nagyon szeretném, ha megint az én nevem szerepelne a legjobb idő mellett. Nyáron lesz is lehetőség arra, hogy jobbat ússzak a jelenlegi csúcsnál.
Mit gondolsz a Milák-ügyről? Az olimpiai bajnok hosszabb időre kiszállt a medencéből, sokáig az is kérdéses volt, hogy akar-e indulni az olimpián, de a hírek szerint már újra edz.
Erről csak azt tudom mondani, hogy mindenki azt csinál, amit szeretne. Ha ő úgy gondolja, hogy ez kell neki, akkor bizonyára működni is fog ez a módszer. Azt azért sajnáltam, hogy nem tudott még jobban kibontakozni a Márton Ricsi, Holló Balázs, Milák, Németh összeállítású 4×200-as gyorsváltó, amely 2017-ben ifjúsági világbajnok lett, 2022-ben pedig Eb-aranyérmes. Kíváncsi lettem volna arra, hogy ez a négyes mire képes egy világbajnokságon vagy egy olimpián.
Máshogy készülsz Párizsra úgy, hogy van már egy olimpia a hátad mögött?
Még ha Tokióban nem is volt érezhető az a feszültség, amit egy telt házas versenyen tapasztal az ember, az mindenképp előny, hogy van már olimpiai rutinom, mint ahogy az is a javamra válhat, hogy sok világversenyen döntőztem. Említettem, hogy milyen jók a fiatalok, de azért ők is érzik, hogy más a fináléban rajthoz állni: Pan a kínai váltó első embereként 46,80-at úszva átírta a világrekordot, majd a 100 gyors döntőjében 47,53-mal győzött, bár nem tudom, mennyire volt kimaxolva az utóbbi úszása. Az biztos, hogy teljesen másfajta stressz, amikor egyéniben áll rajthoz az ember, ilyenkor a betli is benne van. Erről én is tudok mesélni, hiszen hiába jutottam be olimpián és a mostanit megelőzően három vébén is a döntőbe, nem sikerült igazán jó időt úsznom, így lettem kétszer nyolcadik és kétszer hatodik.
Sokszor szóba került, hogy milyen sűrű a mezőny. Ennek fényében mit tűzöl ki magad elé Párizsra? Legyen meg a döntő, ott pedig már bármi lehet?
Ha most valami hangzatosat akarok mondani, akkor kijelenthetem, hogy éremért megyek, de tisztában vagyok azzal, hogy lépésről lépésre kell haladni, legyen meg az elődöntő, aztán a döntő, ott pedig ússzam meg a legjobb időm. Jó lenne egy érmet elcsípni, persze ahhoz brutális idő kell majd, de azon vagyok, hogy erre képes legyek.
Mi tesz valakit jó százassá? Vagy inkább úgy kérdezem: mi az a plusz, ami benned megvan, hogy neked összejött az, amire korábban a magyar gyorsúszók nem voltak képesek?
Régen nem volt igazán erős az első ötvenem, viszont a táv második felében összehoztam egy 24,40-es időt, ami kiemelkedőnek számít. Az ausztrál Chalmers híres arról, hogy egy nem igazán ütős első ötvenre úszik egy borzasztó erős másodikat.
Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy el kell bírni fejben ezt az egész 100 gyorsot, és a végén elérni azt, hogy az első és a második hossz időeredménye nagyon közel legyen egymáshoz.
Olyan tényezőt viszont nem tudnék mondani, ami különlegessé tesz engem a többi magyar gyorsúszóhoz képest.
Milák önkéntes távolmaradása nem példa nélküli, láthattunk ilyet a hozzá hasonlóan olimpiai bajnok Caeleb Dresseltől, valamint Adam Peatytől is, akik mindketten mentális problémával küzdöttek. Nálad soha nem fordult elő olyan, hogy azt mondtad: egy–két hónapig most hagyjatok az úszással?
Olyan előfordul, hogy a hét második felében már nem nagyon kívánom az úszást, de olyan nem volt, hogy besokalltam volna, és kellett volna két hónap pihenés. Egymást érték a világversenyek, én pedig tizedekre, századokra voltam az éremtől, és mivel motivált, hogy felállhassak a dobogóra, nem nagyon akartam pihenni. Az olimpia után majd el lehet gondolkozni ezen, akár így, akár úgy sikerül, és lehet, hogy szeptembertől majd kicsit okosabban edzünk. Helyesbítek, szeptemberben sem lazítunk majd, mert most ugrott be, hogy decemberben a Duna Arénában rendezik az idei rövidpályás vb-t. Egy hazai világverseny pedig olyan nagy élmény, hogy egyszerűen kihagyhatatlan. De majd az olimpia után leülünk Zsolt bával, és megbeszéljük, hogy legyen.
Több mint 10 éve úszol Plagányi Zsolt irányításával. Harmonikus a kapcsolat köztetek, és mindig beálltál a sorba, vagy előfordultak lázadások, viták?
Ha elmondja, mi a feladat, akkor azt megcsináljuk, persze van olyan is, hogy próbálunk alkudozni vele. Néha az edzés végén szokott engedményt adni, például, ha 4×400 méter a levezető úszás, és jól megy az első kettő, akkor a maradékot olykor elengedi. Igaz, ez attól is függ, hogy hol tartunk a felkészülésben, mert ha alapozás van, akkor nincs lazulás, mivel meg kell szerezni a szükséges állóképességet. Általában mindent meg lehet vele beszélni, én meg nem vagyok az a lázadó típus.
Gyerekként párhuzamosan úsztál és fociztál, míg végül az előbbire esett a választásod. Hobbinak azért megmaradt a futball? Szigorúan versenyidőszakon kívül persze.
A fukuokai vb után voltunk párszor, akkor az újdonsült aranyérmes Kós Hubi is velünk tartott. De a sérülésveszély miatt szeptembertől az olimpiáig jegeljük, hiába teljesen baráti az egész. Majd az olimpia után ismét elő lehet kapni a focilabdát.
És hogy állsz a meccsnézéssel? Van kedvenc csapatod?
Régebben a Bayernnek szurkoltam, de most nincs olyan klub, amelyért rajonganék. A magyar válogatott meccseit általában megnézem, de a nemzetközi találkozók ritkán hoznak lázba, bár a BL-döntőt rendszerint meg szoktuk tekinteni a barátokkal.
Idén leszel 25 éves, úgyhogy még véletlenül sem szeretnélek visszavonultatni, inkább csak a kíváncsiság hajt: gondolsz arra időnként, hogy az úszás után mivel foglalkoznál szívesen?
A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre járok úszószakedzői képzésre, és a versenyzés után is el tudnám képzelni magam az uszoda világában. De azért még korai lenne visszavonulni,
most vagyok a legjobb korban, és úgy tervezem, hogy idén nyáron úszom azt az időt, amit a későbbiekben már nem biztos, hogy meg tudok majd javítani. A legideálisabb forgatókönyv persze az lenne, ha ezt az időeredményt Párizsban érném el.
Ezzel a kérdéssel egyébként mindig megfognak, tudom, hogy az úszást nem lehet 40 éves koromig kitolni, de egyelőre minden idegszálammal erre koncentrálok.
Két éve azt nyilatkoztad egy podcastban, hogy a 2022-es, hazai rendezésű vébén a 100 gyors döntőjébe jutásért rendezett szétúszás a legnagyobb élmény, amit a pályafutásod alatt átéltél. A mostani vb-bronz letaszította ezt az általad akkor országos csúccsal (47,69) megnyert szétúszást a képzeletbeli lista éléről?
A mostani érem és a 2017-es, szintén budapesti vébén a váltóval elért harmadik hely vetekszik azzal az élménnyel. A 2017-es bronz idején még ifi korú voltam, ha arra az úszásra gondolok, a mai napig libabőrös leszek.
A dohai érem pedig azért különleges, mert már évek óta hajszoltam egy dobogós helyezést, és némileg bosszantott is, hogy mostanáig nem jött össze.
A 2019-es volt az első olyan vb, amelyen indultam egyéniben, és akkor úgy lettem hatodik, hogy mindössze 28 századra voltam a dobogótól. Akkor indult az a sorozat, amit most végre le tudtam zárni. Ezt az érmet már nem veszik el tőlem, és ez ad egy plusz motivációt, bár úgy érzem, az idei évnek amúgy is motiváltabban vágtam neki, mint a korábbiaknak.
Az elkövetkező években milyen eredményeket kell elérned, hogy szülővárosod, Siófok uszodáját rólad nevezzék el mondjuk 2030-ban?
A legjobb eredményeket szeretném szállítani, hogy Siófokon is büszkék legyenek rám. Legyen szó akár az önkormányzatról, akár a helyi barátokról, mindenkitől sok segítséget kaptam, és remélem, amit a pályafutásom során alkotok, az elég lesz ahhoz, hogy elnevezzenek rólam egy uszodát.
