Fontos meccset játszott Olaszországgal az ausztrál válogatott a tokiói olimpia csoportkörében, amikor a szövetségi kapitány a negyedik negyedre be akarta küldeni a pályára Aron Baynest – a center azonban nem volt sehol. Mosdóba indult, de nem tért vissza, az egyik stábtag így utána ment az öltözőbe,
A 2014-ben a San Antonio Spursszel NBA-bajnok, 35 éves kosaras az ESPN-nek mesélte el a rémisztő történetet, és még mindig nem tudja pontosan megmondani, mi miatt is esett össze. Ami biztos, hogy napokkal korábban, a Nigéria elleni mérkőzés félidejében egy zsákolásnál lecsúszott a keze a gyűrűről – vélhetően azért, mert még nem száradt meg rajta a kézfertőtlenítő –, és óriásit esett, ami után már nem is lépett pályára. Ezt követte az olaszok elleni összecsapás, ahol az öltözőben való összeesése után kórházba szállították.
Bár vissza akart térni a tornára, az orvosok ezt másképp látták. A vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy belső vérzése volt, ami ráadásul nyomást gyakorolt a gerincvelőjére, ez pedig korlátozta a mozgását.
Életem legmagányosabb időszaka volt, amit a kórházban töltöttem. Állandóan eszméletvesztéseim voltak, miközben végigvettem az életcéljaimat – sokat sírtam. A nagybátyámnak tíz éve balesete volt, azóta kerekesszékes. A családomnak első kézből van ilyen tapasztalata, nagyon féltem
– mesélte az ESPN-nek, mint ment keresztül.
Hosszú napokat töltött el a tokiói kórházban, ráadásul nem volt akkora ágy, amin kényelmesen elfért volna a maga 208 centiméteres magasságával. Senki sem látogathatta napokig, ő pedig nehezen értett szót a japán orvosokkal. A fájdalmai elviselhetetlenek voltak.
Mintha tűzzel égettek volna, miközben kések szurkálnak. Szükségem volt a fájdalomcsillapítókra, de azok meg kiütöttek
– mondta Baynes, aki így többszöri jelzést is beállított a telefonján, így tudta végignézni az ausztrál válogatott mérkőzéseit.
Ausztrália végül története legjobb eredményét érte el az olimpián, ugyanis bronzérmes lett. Baynes két csapattársa, Matthew Dellavedova és Nathan Sobey magukat csapatorvosnak kiadva látogatták meg, hogy odaadják neki az érmét.
A 11. napon tudott először lábra állni, majd külön feladatokkal kellett csiszolni a finom motorikus mozgásán. Különgéppel szállították át Brisbane-be, de a nyolcórás út előtt altatót adtak neki, majd hordágyon vitték el a mentőautóhoz, mert még mindig nem tudott járni.
A hazatérését követően a szigorú ausztrál szabályok miatt még két hétig nem ölelhette magához a családját, mert karanténba kellett vonulnia. Egy hónapot töltött a kórházban, eleinte csak kerekesszékkel tudott közlekedni, majd bottal, végül már saját erőből tudott járni. Mostanra jutott el oda, hogy ismét tud futni, és szerdán egy különleges mérföldkőhöz ért:
Baynes most már pozitívan tekint a jövőbe, még szeretne visszatérni az NBA-be, mint mondta, a mostani fizikálisabb játék pont az ő stílusa.
Ha most bárki rém néz, meg nem mondja, hogy bármi történt velem. Kemény hat hónap volt. Nem tudom, merre visz az utam, de az biztos, hogy kőkeményen beleteszek majd mindent.
