Elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett 70 évvel ezelőtt egy hazai futballmérkőzés hangulata, hogyan jutottak el az információk az olvasókhoz vagy rádióhallgatókhoz, mit jelenthetett az írott sportsajtó és Szepesi György hangjának ereje a szurkolóknak.
Az idősebbek még emlékezhettek a fekete-fehér sportközvetítésekre, biztosan hallgattak körkapcsolást hétvégenként, de arról szinte csak visszaemlékezések alapján tudhattak, hogy is jutott el az 1953. november 25-i, londoni angol-magyar mérkőzés híre mindenkihez.
Nagyszüleim mesélték, hogy a fontos mérkőzések idején az általuk csak világvevőnek nevezett készülék előtt szorongtak és izgultak, családi anekdotákból kóbor emlék, hogy nagybátyám egy kihagyott helyzet után olyan ideges lett, hogy svájcisapkáját a földhöz akarta vágni, de véletlenül a felmosó vödörbe hajította.
Már a meccs utáni napokon minden erről szólt
A Wembley csodája, a 6:3-as magyar győzelem olyan felfokozott állapotba hozta az országot, hogy még a politikai napilapok is riportban számoltak be a történtekről.
„Csepeli Csőgyár, délután háromnegyed három. Dübörögnek a tüzes csövek a pilgersor hengerei között s a pillanatnyilag tétlen ferdehenger kormánypadján új arc jelenik meg. Herk elvtárs villámsebesen lependerül a padról és öltözni indul. Nagy Ferenc elvtárs pedig megkezdi a munkát. A csőgyáriak összemosolyognak: derék dolog Nagy Feritől… ö úgyse hallja a meccset, hiszen délutános és a gépek zajában Szepesi hangja amúgyis elveszne. A váltás jóvoltából viszont Herk elvtárs elejétől végig hallgathatja a közvetítést, ami nagy szó” – írta a Népszava.
„Az első magyar gól hallatára üb-tagok és MEO-sok, technikusok és gépírónők, fizikai és adminisztratív szurkolók ölelgetik egymást és percekig olyan a hangzavar, hogy Szepesi — ha itt lenne — a saját hangját se hallaná — legalábbis mi nem halljuk. A holland bíró egy-egy merészebb tévedését olyan szisszenés fogadja, mintha valaki egy óriáskígyónak lépett volna a farkára. És a szemek — második félidőben különösen — szorongva figyelik az órát… ám a gólok megnyugtatóan potyognak és az ablak remeg az üdvkiáltásoktól. Aki győzelemre fogadott, percenként böki oldalba szomszédjait: »Nem megmondtam?«”
A Szabad Ifjúság arról írt, hogy a budapesti KERAVILL és RAFILM Vállalatok rekordforgalmat bonyolítottak le a hangszórók, rádióerősítők és a rádiók kölcsönzése terén, de emellett a lap Hidegkuti Nándor szüleinek Bécsi úti lakásából írt riportot.
A csúcsot mégis a Népsport jelentette, amely szerint „a londoni közvetítést olyan lelkesen és izgatottan várták a hortobágyi csikósok, gulyások, mint szerte az országban a magyar dolgozók milliói.”
A győzelem hatása
Hogy a legendás mérkőzésnek volt hatása, arról már fél évvel később írt a sportnapilap: miután 1954 márciusában két bajnokira 80 ezer ember volt kíváncsi a Népstadionban, az angol Chelsea-West Bromwich meccsre pedig mindössze 46 069 néző ment ki, megvolt a tanulság:
A 6:3 hatása – így is, úgy is – megmutatkozik …
De erre vezethető vissza egy 1968-as felmérés eredménye is, amelyben a második világháború befejezése óta eltelt idő álomcsapatába Bernard Joy, az Evening Standard rovatvezetője három magyarnak Grosics Gyulának, Bozsik Józsefnek és Puskás Ferencnek is helyet szorított.
Aranykor utáni vágy
Ki tudja hogyan alakult volna az Aranycsapat köré szőtt legenda, ha nem jön az 1954-es világbajnokság és a 3-2-es vereséggel véget ért világbajnoki döntő. Az a meccs, amelyet 2-0-s előnyről veszített el a válogatott, és amely egy csapásra semmivé foszlatta a verhetetlenség mítoszát.
A felfokozott várakozás és az aranyérem kézzel fogható közelsége miatt az ország nemzeti tragédiaként élte meg a kudarcot. Innentől kezdve minden apró siker egyfajta vágyakozást jelentett az aranykor újabb eljövetele felé – pont úgy, ahogy az európai konkvisztádorok keresték El Dorádót Dél-Amerika különböző részein vagy ahogy a franciák sóvárognak még napjainkban is a Belle Époque (szép korszak) iránt, amit számukra a 19-20. század fordulója, a boldog békeidők jelentettek.
Éppen azért 1960 és 1972 között a magyar olimpiai futballsikerek különös jelentőséggel bírtak – a tokiói és mexikóvárosi aranyérem, a müncheni ezüst vagy a római bronz mind-mind elhitették, újra nagy lehet a magyar futball.
Film és zene
Puskás Ferenc 1981-es első hazatérése is sokat lendített a legendás időszak felidézésében. Öcsi június 6-án – negyedszázad után – a Magyarország-Anglia vb-selejtező előtt egy Budapest-Vidék öregfiúk-meccsen lépett ismét pályára.
Később egy cameo erejéig megjelent a Bujtor István rendezte Az elvarázsolt dollár című 1985-ös filmben.
De a mozi mellett a zene is tett azért, hogy a 6:3 a közbeszéd tárgya legyen. Ki ne hallotta volna a Hobo Blues Band erről szóló 1986-os dalát, amely a rendszer karikírozása mellett emléket állított az Aranycsapatnak?!
„Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,
A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,
Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme,
A rádió mellett együtt éltünk vele.
Kocsis, Czibor, Bozsik Cucu nagy labdaművészek,
Sej, ezt közelről látták az angol hátvédek.
Hidegkuti, Puskás Öcsi gondoskodtak róla,
Hogy a labda hatszor jusson a hálóba.
Sej, túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,
Büszke most a magyar, zengik a világon:
Négy-kettő a félidőben, a végén hat-három.”
És akkor még nem is beszéltünk Tímár Péter 1996-ban forgatott 6:3, avagy játszd újra Tutti című filmjéről, amelyben az Eperjes Károly alakította főhős egy időutazás jóvoltából visszatérhet 1953. november 25-ére, és végigélheti a rádiókészülékek köré gyűlt emberekkel együtt a győzelmet.
6:3 – immáron színesben
A fentebb felsoroltak mind-mind nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a londoni mérkőzés, a legendás 6:3 nem veszett a feledés homályába, hogy a diadal generációkat hozott össze, és a mai napig élénken él mindenki emlékezetében.
A Magyar Labdarúgó Szövetség a sporttörténeti győzelem emlékére és az Aranycsapat tiszteletére 1993-ban, a mérkőzés 40. évfordulóján november 25-ét a magyar labdarúgás napjává nyilvánította.
Arra azonban még három évet várni kellett, hogy a mérkőzés egyetlen, BBC által felvett kópiája eljusson Magyarországra: ezt a brit közszolgálati televízió 1996-ban, a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából ajándékozta a Magyar Televíziónak. Már csak alá kellett vágni Szepesi György legendás rádióközvetítését.
Így 67 évvel a szenzációs bravúr után a Magyar Telekom úgy döntött, elkészíti mérkőzés digitálisan felújított, minden gólt színesben mutató felvételét.
Többek között azért, hogy a fiatalabb generáció is megkapja azt az – immáron kiváló minőségű audiovizuális – élményt, amit szüleik és nagyszüleik átéltek egy recsegő-ropogó világvevő rádió mellett ülve, sapkát-sálat szorongatva.
Kiemelt kép: PA Images / Getty Images
