A magyar sport két olyan olimpiai bajnokot is fel tud mutatni, aki testi fogyatékossága ellenére a világ legjobbja tudott lenni. Takács Károly 1938-ban egy gránátbaleset során elvesztette jobb kézfejét, de megtanult bal kézzel lőni: 1939-ben világ-, 1948-ban és 1952-ben olimpiai bajnok lett gyorstüzelő pisztolyban.
A másik vitéz Halassy Olivér, olimpiatörténeti sorozatunk mostani hőse, aki fél lába ellenére a két világháború közötti sportélet egyik legnagyszerűbb alakja, legendás úszó és vízilabdázó lett.
1909. július 31-én született Haltmayer néven, és bár futballista akart lenni, egy baleset miatt a lábszára közepétől amputálni kellett a bal lábát. A Népsport 1984. szeptember 30-i számában egy névtelen iskolástárs így nyilatkozott róla:
„1923. szeptember elején a budapesti, Vas utcai gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi egyik első osztályában találkoztunk össze először Haltmayer Olivér tanulótársunkkal. A 14 éves, kék szemű, szőke, kicsit testes, jó kedélyű fiú az egyik lábára erősen bicegett. Megtudtuk tőle, hogy 1918-ban a mozgó villamosra akart felugrani, de leesett, és a bal lába olyan súlyosan megsérült, hogy bokája felett amputálni kellett. Műlábat hordott, ezért járt mindig hosszú nadrágban.”
Apja katonaaltiszt volt, a család egy újpesti laktanyában lakott. Az első világháborúban vitézségi kitüntetést kapott, és a címet később Olivér is örökölte. A laktanya udvarán úszómedence is volt, de Olivér sérült lába miatt sokáig nem mert megpróbálkozni az úszással. Amikor belemerészkedett, rájött, hogy otthonosan érzi magát a vízben, hiszen ott sérülése hátrányát alig érezte.
„1926. szeptember elején, a tanév első napján reggel nyolc órakor megjelentünk a IV. B osztályban, és vártuk az osztályfőnökünket. Vártunk, vártunk, de nem jött. Kezdtünk türelmetlenkedni, s tíz óra után Olivér azt javasolta, hogy menjünk haza, mert úgy látszik, ma már nem jön hozzánk tanár. Hazamentünk.
Másnap a tanári kar Olivért, mint az előző napi megbocsájthatatlan szabálytalanság kezdeményezőjét azonnali hatállyal kicsapta az iskolából. Ő akkor átment a Mester utcai kereskedelmibe, ahol 1927-ben leérettségizett.
A féllábú bajnok
Az Arcanum adatbázisát böngészve a nevével először 1925 augusztusában találkozhatunk, amikor óriási megdöbbenést keltve a 3. helyen ért célba a Szúnyog-sziget és a Műegyetem közötti 9 km-es folyamúszó-bajnokságon.
A Sporthírlap augusztus 27-én ezt írta: „Elkomorodott az arcunk és szinte könny szökött a szemünkbe, amikor megláttuk a harmadiknak beérkezett Halassy Olivért, aki féllábával küzdötte végig a nagy versenyt. Ott ült már felöltözve, egyedül a fedélzet korlátjánál és szomorúan tekintett le a Duna hullámaira.
A Nemzeti Sport 1926. június 27-i száma ismét Haltmayerként írt róla: a középiskolások úszóbajnokságán 400 gyorson a szegedi piaristákat képviselő Wanié Rezső mögött 6:10:04 perces idővel a második lett. Érdekesség, hogy végül mindketten kijutottak az 1928-as olimpiára, ahol Halassy a vízilabda-válogatottal ezüstérmet nyert, Wanié Rezső pedig a 4×200-as gyorsváltóval 4. lett.
Az 1926-os első úszó Eb-t Budapesten rendezték, ahogy az Esti Kurír írta,
a féllábú bajnok, Halassy Olivér az Európa-bajnokság szenzációja.
A fiatal úszó az előfutamokban országos csúcsot úszott 1500-on, de csak 25 percig örülhetett, Páhok István ugyanis azt is felülmúlta. A döntőben ismét Halassy volt a jobb: a legendás svéd Arne Borg győzött, Olivér 22:25:00 perccel országos rekordot elérve a 4. lett, éppen Páhok előtt.
Az év folyami bajnokságán is ők ketten harcoltak ismét, de immáron Halassy győzött – nem először. 1938-ig összesen 13 dunai versenyen indult, 11-szer győzött (1932-ben a Los Angeles-i olimpia miatt hiányzott).
Pólóedzéstől eltiltva
1927-ben a lapok már a formahanyatlásával foglalkoztak, egy MTK által rendezett versenyen ugyanis olyan lassan úszott, hogy csak azt az időt tudta kiúszni, amit az újpesti versenyen ellenfél nélkül sétálva elért.
„A szövetség a feltűnő formahanyatlás alapján azonnal vizsgálatot indított, hogy Halassy Olivér, a válogatott úszókeret tagja, aki már hetek óta nem jelenik meg a válogatott tréningen, mit csinált az elmúlt héten, miféle tréninget folytatott A kérdésre hajmeresztő választ kapott. Kiss Géza, a MUSZ ügyvezető alelnöke, az UTE úszóvezetője ugyanis bevallotta, hogy Halassy Olivér az elmúlt hét szerdáján leúszta a folyambajnokság távját, az 5 kilométert a Dunában. Csütörtökön 1500 métert úszott az újpesti uszodában – tréningül a tegnapi versenyre, pénteken nagy kétkapus tréningben vett részt, hogy a vasárnapi UTE–MAC mérkőzésre formában legyen, tegnap leúszta 1000 méterét, ma erős kupameccset játszik, de az újpestieknek – úgy látszik – ez még mindig nem elég a tréningből, mert a kétnapos erős verseny után hétfőre újra folyambajnoki tréning van a programon.”
Bár a korabeli lassú és megbízhatatlan információáramlás miatt a magyarok úgy tudták, Arne Borg kihagyja az 1928-as Eb-t, a svéd megérkezett Bolognába, és megvédte címét 1500-on. Halassy azért annyira nem lehetett rossz formában, ha 22:05 perccel ismét magyar csúcsot úszott, igaz, így is csak az ötödik helyen ért célba.
A víznél jobban csak a gyomrát szerette
Miután vízilabdában egyre jobban teljesített, megkerülhetetlen játékossá vált, így nem volt kérdés, hogy 1928-ban ott lesz az amszterdami játékokon.
Csak tavaly kezdett el az UTE csapatában pólózni, és az idén már Komjádi Béla felismerte a fiatal játékos különleges klasszisát. Párizsban szerepelt először válogatott csapatban, és ma már a magyar póló egyik erőssége.
A Halassy-gyerek imádja a vizet, de a víznél talán jobban a gyomrát. Egy kedves epizód ezzel kapcsolatban: mikor a párizsi győzelem után a csapat a Landeknél történt pályacsuszamlás miatt megkésett, a Halassy-szülők már nagy kosarakkal mentek Oli elé, a kosárban sült csirke és egyéb jók várták az újdonsült válogatottat. Mikor aztán megtudták, hogy az expedíció huszonnégy órát késik, Halassy mama könnyeivel áztatta a pályaudvaron az Olinak szánt jókat. De azért másnap újabb kosarakkal fogadta a sokat éheztetett fiacskáját” – írta a Magyar Kurír.
De mi lesz az úszással?
A Magyar Jövő 1928. augusztus 1-jén még azt írta: „A Magyarország–Argentína mérkőzést szombaton délelőtt játsszák le az 1500 méteres úszás előfutama után. Ez a beosztás némileg hátrányos a magyar csapatra, mert a csatársor egyik tagja, Halassy Olivér részt vesz az 1500 méteres gyorsúszás egyik előfutamában, vagyis nem pihenten száll vízbe a mérkőzésre. Lehet, hogy erre való tekintettel a magyar csapat Halassy helyén tartalékkal lesz kénytelen játszani.”
Nem így történt, a sportoló végül a vízilabdát választotta, az argentinok elleni 14-0-s meccsen gólt is lőtt, végül két találattal és egy ezüstéremmel zárta a játékokat. A válogatott a döntő félidejében 2-0-ra vezetett a németek ellen, akik egyenlítettek, majd a hosszabbításban még három gólt szerezve 5-2-re nyertek.
Mentség volna: a bíró egy szabályos gólunkat elnézte. De nem kell mentség. Levertük Dél-Amerikát, Észak-Amerikát, le a védő francia csapatot. Nem kell mentség. Nincs mentegetni való. Második lettünk
– vonta meg a mérleget a Nemzeti Sport 1928. augusztus 10-i számában.
Majdnem elcsábult, végül olimpiai bajnok lett
Az 1931-es párizsi Európa-bajnokságon emberfeletti teljesítményt nyújtott, hiszen a vízilabda-válogatottal aranyérmet nyert, de győzött az 1500 méteres gyorsúszásban is – pedig a két esemény között mindössze két óra telt el.
Ekkorra ismét kacérkodott a gondolattal, hogy az 1932-es olimpián úszásban próbálja ki magát, állítólag az amerikai hajóúton jelezte is Komjádi Bélának, hogy inkább sportágat váltana. A legendás mester próbált érvelni, hogy nélküle a pólósok sem nyernek, úszásban pedig nem lesz esélye – ennek ellenére Halassy az úszócsapattal több versenyen is részt vett Amerikában, így nem volt ott a pólósok New York-i, bridgeporti és clevelandi bemutató mérkőzésein.
Jöttek is a győzelmet úszásban, egészen addig, amíg éppen egy viadalon két hazai sportoló is alaposan elverte. Így visszatért a pólósokhoz. A Nemzeti Sport 1932. július 31-i száma mindezt úgy tálalta, hogy szemlézte a denveri The Sunt, amelynek Komjádi Béla szövetségi kapitány kijelentette, Halassy minden erejét a vízipólóra tartogatja.
A lap ehhez a következőket fűzte: „Ezek az olimpia előtti versenyek végeredményben ártanak az olimpiának. Tisztázzák az erőviszonyokat, s a veszteseket arra késztetik, hogy ne is igyekezzenek az olimpiára. (…) Halassyt valószínűleg a New Yorkban elszenvedett vereség bírta rá, hogy hirtelen ilyen úszóellenes, vízipólóbarát hangokat üssön meg.”
A legviccesebb az egészben, hogy a korabeli lapok közül több is kiemelt alcímben hozta, hogy a Los Angeles-i játékokon Halassy kiesett a 400 méteres gyorsúszásban, mert előfutamában csak a 4. lett. A problémát egy elhallás okozhatta: 400-on ugyanis Kánásy Gyula indult.
Élet-halál között
1936-ban (Komjádi Béla korai, tragikus halála miatt) már dr. Beleznay László állt a válogatott élén, a válogatott pedig abszolút esélyesként utazott Berlinbe. Egyetlen komoly ellenfél volt, Németország, amely ellen 2-2-es döntetlen lett az eredmény, így az utolsó nap mérkőzései és a gólarány döntött az aranyéremről. Miután a németek 4-1-re legyőzték Belgiumot, a magyaroknak minimum 4-0-ra, vagy kapott gól esetén 6-1-re kellett verniük a franciákat. Az 5-0-s siker mindent eldöntött: Magyarország megvédte a címét.
Halassy 1938-ban még folyamúszóbajnok lett, 1939-ben az újpesti pólósokkal már a 10. bajnoki címét nyerte, de még 1940-ben is visszakerült a válogatottba.
Halálát végül nem ez okozta: 1946-ban ismeretlen tettesek lelőtték az angyalföldi Szent László úton.
Gyilkosság a Szent László úton
Hogy pontosan mi történt, nehéz kibogozni. Sokáig a rablógyilkosság verziója terjedt el, minden bizonnyal azért, mert a legfrissebb kutatások szerint szovjet katonák gyilkolták meg, ezt pedig mégsem lehetett így nyilvánosságra hozni.
A Kis Újság azt írta, gengszterek gyilkolták meg barátjával, Csikány Gyulával együtt. „Halassyt és Csikányt az autóban agyonlőtték, majd holttestüket az úttestre dobták, ők maguk pedig a kocsiba ülve elrobogtak.”
Egyes feltételezések szerint egy szovjet katonai járőr el akarta kobozni apósa autóját, amellyel egy sofőrrel együtt közlekedett. Halassy nem volt hajlandó átadni a járművet, erre lelőtték társával együtt.
Egy másik verzió szerint 1946. szeptember 10-én taxin ment haza egy sportrendezvényről, amikor szovjet katonák megállították a kocsit, és felszólították a vezetőt, szálljon ki, adja át az autót. A rémült taxis könyörgésre fogta a dolgot, Halassy kiszállt a kocsiból, felszólította őket, álljanak félre, és engedjék a taxit útjára, de mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték.
A Németországban megjelenő Hídverők című lap kisebb regényt írt, mintha a különböző pletykákat gyúrta volna össze. E szerint az újpesti orosz katonai parancsnok megengedte, hogy továbbra is használja az autóját, erről papírt is kiállított, de igazából „szemet vetett a csinos kis Mercire.” A sztori csak ott sántít, hogy egyetlen halottról ír, szerinte ugyanis a sofőr kiugrott az autóból, és elmenekült.
Hogy mi az igazság, talán sohasem derül ki. Halassy temetésén ötezer ember gyűlt össze, az olimpiai bajnokok nevében Hajós Alfréd búcsúztatta:
A te nagy akaraterődre most lenne a legnagyobb szükségünk, amikor a legnagyobb nehézségek közepette ismét a sporton keresztül kell visszaszereznünk a világ megbecsülését.
Kiemelt fotó: MOB
