Amikor az első esetek megjelentek az ország északi területein, majd jöttek az első halottakról szóló hírek, akkor még mindenki elfogadóan tekintett a vírusra.
„Csak nevettem rajta. Arra gondoltam, hogy fiatalok vagyunk, nem lesz semmi bajunk, ez csak egy egyszerű influenza, és élhetjük tovább az életünket” – mesélte.
Aztán amikor a gyilkos kór egész Olaszországban elterjedt, az emberek rájöttek, hogy óriási a baj.
A televízióban csak erről beszélnek, az egész világ retteg, pánikol. A saját szememmel láttam egy parkban egy idős nőt, aki meghalt.
Elbeszélése szerint Olaszországban megértették az emberek a szigorításokat és tiszteletben tartják azokat.
„Salerno mindig is nyüzsgő város volt, az utcákon alig lehetett haladni a zsúfoltság miatt, tele volt emberekkel. Most minden elhagyatott, nem látsz senkit. A televízióban bejelentették, hogy új biztonsági intézkedések lépnek életbe, az emberek ábécé szerint mehetnek vásárolni. Hétfőn kimehetnek azok, akiknek A és F közötti betűvel kezdődik a családnevük, és így tovább. Ez már nem játék, ha újra élni akarunk” – mondta az egykori kézilabdázó.
A 14 éves fiával együtt szerencsésnek érzi magát.
„A házunk a hegy közelében van. Ha kimerészkedünk az utcára, akkor elmenekülhetünk egy kis erdőbe, ahol távol a világ szemétől tudunk futni. Vásárolni sem kell mennünk, van egy üzletember barátom, aki több piacot is működtet, és az ajtómig hozza minden nap a kosaramat, benne azzal, amire szükségünk van” – tette hozzá.
Azt mondta, Olaszországot egy másik probléma is sújtja: az emberek attól tartanak, hogy nem tudnak majd élelmiszert vásárolni, hiszen a gazdaság gyakorlatilag megállt.
A gyárak már nem működnek, azokat, akiknek kisvállalkozásuk volt, arra kényszerítették, hogy bezárják őket. Óriási a bizonytalanság. Az emberek félnek a holnaptól.
Kiemelt fotó: Facebook
