A kajakosok lebuktatják magukat, mert jobb a helyi, mint a világbotrány

A világ- és Európa-bajnok kajakos, Takács Tamara nemrég napvilágot látott doppingesete felvet egy-két kérdést. Például ezeket:

• miért nyúl egy 22 éves versenyző 2019-ben anabolikus szteroidhoz, éppenséggel ahhoz a Stanozonolhoz, amellyel az 1988-ban a magyar súlyemelők közül Szanyi Andor, Csengeri Kálmán és a kor leggyorsabb embereként számon tartott kanadai atléta, Ben Johnson is megbukott?
• Miért nyúl valaki egy olyan sportágban doppinghoz, amelyben  az elmúlt években a szokottnál is szigorúbb ellenőrzéseknek köszönhetően több élversenyző is lebukott?

Kami, akitől a rendszer két olimpiát lopott el, majd utcára tette

Csengeri Kálmán súlyemelő karriertörténete sanyarú, ózdi gyermekkorral, központilag irányított doppinggal, átveréssel, testi sértéssel. Feltűnik Zemplényi György és Dr. László Imre is. Életképek a szocialista sportrendszerből, a '90-es évek vadkapitalizmusán át napjainkig.

A kőkorszaki még mindig az egyik legkeresettebb

Az első kérdésre igen egyszerű a válasz. Azért, mert hiába az orvostudomány rohamtempójú fejlődése, a Stanozonol korántsem elavult, kőköri doppingszer. Az anabolikus szteroidok szinte mindegyikének – a fehérjeszintézist elősegítő, izomgyarapodást serkentő hatása mellett – két mellékhatása van. Az egyik, hogy megköti a vizet. Aki a vízparton „strandizmainak” köszönhetően két képzeletbeli dinnyét tart el a hóna alatt, az nagy eséllyel ettől van úgy felfújva.

A másik az, hogy a szervezet a sok férfihormon bevitelére úgy reagál, hogy női hormonná, ösztrogénné aromatizálja azt, hiszen nincs szükség olyan sok férfihormonra. Ez utóbbitól lehet a nemi életben jelentkező mellékhatás, végső soron az impotencia.

A Stanozololnak azonban pont ez a két mellékhatása sokkal enyhébb. A témában jártas orvosok szerint a Stanozolol pont ezért a mai napig tökéletesen alkalmas  minőségi, funkcionális izmok „építésére”. Más kérdés, hogy könnyű vele lebukni, mert rém lassan ürül ki a szervezetből.

A sportolók közti népszerűségét jelzi az a tény is, hogy 2017-ben anabolikus szteroiddal kapcsolatos pozitív vizsgálati eredményt publikált sportolók közül húsz százalék, azaz minden ötödik Stanozonolt használt.

Minél többet költesz, annál többen buknak meg

A második kérdésre már összetettebb a válasz. 2015. január 01. óta öt pozitív dopping, vagy doppingvétség esetet rögzített a kajak-kenu sportág.

(Kucsera Gábor nem teljesítményfokozó szerrel, hanem kokainnal bukott meg, ezért nem szerepel a listában)

Évente egy ügyet produkál tehát a kajak-kenu, amelyből – és ez lényeges – az utóbbi  három eset mind a szövetség saját kezdeményezésű és finanszírozású ad hoc jellegű vizsgálata.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöksége ugyanis 2016. október 17-én új doppingellenes koncepciót fogadott el, amely reagált Dudás és Dombvári, továbbá a Horváth-Szomolányi páros atipikus esetére. Ennek értelmében az MKSZ 2017. januárjától évi 25 millió forint saját forrást biztosít a kötelező, államilag finanszírozott vizsgálatokon felüli tesztekre.

A szigorítás fő oka, hogy a doppingellenőrzések döntő hányada a Magyar Antidopping Csoportnál (MACS) egyenként 85 800 forintba kerülő alap protokoll, ami a vizeletmintából történik. A teszt az anabolikus szteroidokat szűri hatékonyan. Ha bárki a jelenleg használatos divatos doppingszerek – növekedési hormonok (HGH), növekedési hormon felszabadítását serkentő hormonok (GHRP/GHRF), szintetikus tesztoszteron, EPO –  kimutatására vágyna, netán válogatott versenyzőiről a doppingprevenció érdekében saját biológiai útlevélbázissal kíván rendelkezni, kiegészítő vizsgálatot kell elrendelnie, amelynek ára 80 és 116 ezer forint között mozog. Ez az, amit a kajakszövetség saját költségen megtesz, a többi, adott esetben nemzetközi téren sokkal doppingérzékenyebb sportágak – például úszás, atlétika, kerékpár, súlyemelés, stb. – hazai szövetsége nem.

Az MKSZ 2017-ben 55, 2018-ban 59 kiegészítő, úgynevezett „vérparaméter vizsgálatot” végzett el annak érdekében, hogy rendelkezésünkre álljon a nemzetközi szintű versenyzőink hematológiai biológiai útlevele. Csak ezekre a vizsgálatokra ebben a két évben 5,5 millió forintot költött a szövetség saját forrásból. Azt gondoljuk, ennek kellően riasztó hatása kell legyen a különböző vérsűrítésre irányuló doppingolás ellen. Horváth Bence és Mozgi Milán is ennek köszönhetően, a biológiai útlevelük szokatlan változása miatt bukott meg EPO-val, aminek a végső, pontos kimutatásához további vizsgálatokat kellett elvégeznünk. A növekedési hormont szintén kiegészítő vizsgálattal lehet kimutatni. Ilyeneket senki nem csinál a magyar sportban a kajak-kenu szövetségen kívül saját forrásból

– fogalmazott a 24.hu megkeresésére Kárai Péter. A szövetség alelnöke hozzátette, ilyen szemszögből egyáltalán nem sok az évi egy eset, ellenben elegendő ahhoz, hogy fokozottan elriassza a sportolókat a doppingszerek használatától.

„Az MKSZ 2017. január 1. és 2020. december 31. közötti négy év alatt 100 millió forintot költ arra, hogy a versenyzői tisztán menjenek világversenyekre. Mindezt azért teszi, mert annál nincs súlyosabb, rombolóbb hatású, ha magyar versenyzőt világversenyen, végső soron olimpián érnek doppingvétségen. Különösen, ha utólag, évekkel később, egy régi minta újravizsgálásán bukik meg a versenyző. Mi a biológiai útlevélben 2014. január 1-től automatikusan meghatározandó szteroidprofil mellett a versenyzők vérparamétereit is meghatározzuk saját költségen. A vizsgálati adataink transzparensek, megtekinthetőek a szövetség honlapján. Hiszek abban, hogy a mi sportágunkban lehet dopping nélkül is aranyérmet nyerni – érvelt az alelnök.

2017. január 1-től az MKSZ új koncepciója szerint az átlagosnál szigorúbban bírálja el a pozitív doppingeseteket. Az utolsó három esetben például négy év eltiltást kaptak az érintett versenyzők, ami elég elrettentő (Dudás a mintavételtől 34 hónapot eltiltást kapott, ezért versenyezhetett már az idén). Ennek a négy évnek az az üzenete, hogy

doppingolhatsz, de nem éri meg, mert, ha fennakadsz az egyre szűkülő rostán, az az egész pályafutásodat kettétöri – ekkora kihagyást követően gyakorlatilag lehetetlen visszatérni.

A többi szövetség miért nem gondolkodik így?

Obligát kérdés, miért csak az MKSZ ennyire szigorú, a többi, évente sok százmilliós állami támogatásban részesülő kiemelt sportszövetség miért nem?

A Magyar Úszószövetség a MACS-al az idei debreceni ob-n írt alá éves együttműködést, amelyben rögzítettük, hogy hány vizsgálatot végzünk el az olimpia előtti időszakban. Ezen felül a MÚSZ is megrendel, nem versenyidőszakhoz kötött saját, ad hoc vizsgálatokat. A MÚSZ azonban nem rendel biológiaiútlevél-vizsgálatot, a MACS saját hatáskörében végez ilyet, de messze nem olyan számban, mint ahogy a kajakosok saját költségen megteszik azt. Véleményem szerint, ha hatékony doppingellenes küzdelmet szeretnénk folytatni, nem éves 25 millió kellene extra költségként rákölteni, hanem magyar élsport szintjén százmilliókat, akár milliárdos tételt

– érvelt kérdésünkre Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke.

Dobos Imre, a Magyar Súlyemelő Szövetség elnöke megkeresésünkre konkrét példaként Nagy Péter esetét citálta elő, aki ugyan a MOB-on keresztül kapott bevizsgált táplálékkiegészítőt, mégis saját márkát választott.

Péter esetében úgy döntött a szövetség, hogy a MACS-nál, saját költségén azonnal megrendeli a legszigorúbb vér és vizeletvizsgálatot. Igaz, ez egyetlen eset. Nyilván ha rendszeres szúrópróbaszerű vizsgálatot szeretnénk, az már pénzkérdés. Nekünk azonban ezen a téren óriási szerencsénk van, mert mivel IWF-nek a MACS dolgozik, rendszeresen saját költségén ellenőrzi a nemzetközi szintű magyar versenyzőket. Volt olyan év, hogy 180 vizsgálatot végeztek el. Mi ennek örülünk, mert egyrészt spórolunk vele, másrészt tiszta a lelkiismeretünk. Megjegyzem, sportágunkban már elég régóta négy éves eltiltás és 5000 dolláros pénzbüntetés jár a legkisebb pozitív esetért annak, akit az IWF kap el

– fogalmazott Dobos Imre.

Kiemelt képünkön: A későbbi győztes Takács Tamara versenyez a női kajak egyesek 5000 méteres döntőjében a belgrádi kajak-kenu Európa-bajnokságon 2018. június 10-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI