Magyarországon elsőként mondhatja el magáról Székely “Penge” Pál, hogy hivatásos dartsjátékos lett. A tanárképző főiskoláról induló kézilabdázó 24 éves korában hagyott fel a kapuskodással, hogy inkább nyilakat dobáljon. Az első találkozás a sportággal szerelem volt első látásra, elkezdődött a kőkemény munka, amely 18 év alatt magyar bajnokká tette Pengét. Azóta megállíthatatlan, az utóbbi három évben a bajnoki címek mellé január hatodikán szuperbajnoki döntőt nyert, amely két magyarországi liga győztesének összecsapása. Székely nem éri be ennyivel, szeretne a következő szintre lépni.
Hogyan lett kézilabda kapusból darts-játékos?
A tanárképző főiskola kapusaként kézilabdáztam. Az egyik évünk nagyon jól sikerült: főiskolás bajnokságot nyertünk, az NBI/B-ben, pedig harmadikok lettünk. Több ajánlatot is kaptam, de a sporttörvény kimondja, hogy a felsőoktatási intézményeknek előjoga van a tanulóját versenyeztetni, engem pedig nem akartak elengedni Szombathelyről. A következő évre úgy készültünk, hogy én leszek már az első számú kapus, amikor azonban eljött az első bajnoki ideje, nem kaptam lehetőséget, sőt egész évben nem védtem jóformán. Az ajánlatok eltűntek, ráadásul végeztem a főiskolán is, ezért abbahagytam. Profi szerződést nem kaptam, munka mellett pedig nem tudtam volna olyan mennyiségű edzésmunkát belefektetni, amit én elvárnék magamtól.
Az öcsém (Székely Levente – a szerk.) viszont idők közben ifjúsági soft darts Európa-bajnok lett és születésnapomra meglepett egy darts készlettel. Az ajándékon volt egy cetli is, amin Hideg Imre telefonszáma állt, aki akkoriban Szombathelyen vezetett egy klubot. Elmentem megnézni, mert előtte nem dartsoztam még. Teljesen magával ragadott a játék, de a társaság is. Az, hogy mindenki játszhat, hogy nem kell hozzá semmilyen testi adottság, csak oda kell állni, dobni kell és élvezni. Ráadásul minden érzelem látszik az arcokon végig, minden dobásnál, minden pillanatban.
Ez fogta meg a dartsban?
Nem, én már kézilabdázóként is úgy éreztem, hogy a kapus, az egy külön egyéni sport. Persze ott a védelem, de hogy én kivédek-e egy lövést, vagy sem, ahhoz vajmi kevés köze lesz a védőnek. A darts még ennél is egyénibb, hiszen itt nem az ellenfeleddel versenyzel, hanem saját magaddal. Ha felülmúlod önmagadat, akkor mindent megtettél a győzelemért. Nyilván az ellenfeleden is múlik, hogy győzöl-e, de elsősorban a saját dobásaidra kell figyelned és semmi másra.
Ezek szerint a versenyeken is a saját dobásaira összpontosít.
Pontosan. Oda kell figyelni, mert vannak szituációk, amikor magas kiszállón vagy és az ellenfeled hibázott, de amikor odaállsz, hogy megdobj mondjuk egy százhatvanat, azt te teszed meg. Nem az ellenféltől függ, hogy megdobod-e. Rob Cross a tökéletes példa rá: nem érdekelte, kivel játszik. Semmilyen nyomást nem tudtak rá gyakorolni.
Ha már szóba hozta Crosst, úgy tudom, óriási Phil Taylor rajongó. Milyen volt ilyen szemüvegen keresztül a világbajnoki döntő? Izgalmas az újonc miatt, vagy szomorú Taylor miatt?
Egyik sem. Mindenki elfelejti, hogy Taylor 103-as átlagot dobott. Az nagyon magas, ennyivel világbajnokságot lehetett nyerni az elmúlt években! Egy pillanatig sem adta fel Taylor, a kilencnyilas kísérlete is gyönyörű volt. Nagyon régóta nem láttam, hogy ennyire élvezte volna a játékot és azt, hogy színpadon van. Rendkívül szórakoztató döntő volt és ez mindkét játékos érdeme.
Bizonyára ön is élvezte a színpadi szereplést: a szuperbajnoki döntőn a hivatalos beszámolók szerint 2500 néző előtt játszott Rucska Józseffel.
Szerintem lehetett az 3000 is. Körülbelül 1300 versenyző indult az amatőr versenyen és úgy láttam, hogy átlagban 3-4 ismerőst is hoztak magukkal. Hozzájuk csatlakoztak olyanok is, akik csak minket, a bemutatómérkőzést jöttek megnézni. Nekem ez volt a második olyan döntőm, ahol nagy létszámú közönség előtt játszhattam, a tavalyi soroksári finálén kicsit kevesebben voltak, de az is óriási volt. Rettentően felspannol, nagyon jól éreztem magam most is. Élvezem a bevonulást, a közönséggel az összhangot és azt, hogy megtapsolják a kiszállókat.
Ha valaki csak a 6-2-es végeredményt látja, azt gondolhatja, hogy simán nyert.
Így utólag visszagondolva annak tűnik. Ahogyan korábban is mondtam én csak magamra koncentrálok. Az én mottóm az, hogy az első kilenc nyílig meg sem nézem, hogy az ellenfelem hol tart. Egyszerű matematika: ha én kilenc nyíl után kezet fogok, akkor hoztam a leget. Ha kilenc nyíl után az ellenfelem jön kezet fogni, akkor ő dobta meg a lehető legjobb eredményt. Ebben a két esetben semmit sem számít, hogy nézem-e vagy sem az ellenfelem tábláját. Eszerint jártam el a döntőben is, nekem jól ment a játék és élveztem a szereplést – Józsi kevésbé, ez meglátszott a dobásain is. Mondom ezt annak ellenére, hogy dobott több száznyolcvanast és egy gyönyörű bullos kiszállót is. Aminek kifejezetten örültem, hogy a végén 60% fölött voltak az én sikeres kiszállóim arányai.
A legtöbb játékosnak van kedvenc duplája. Önnek is?
Igazán kedvencem nincs, talán a dupla húszat szeretem a legjobban, mert amúgy is erre a szektorra dobok a legtöbbet egy meccsen. Én úgy gondolkozom egyébként, hogy olyan kiszállót igyekszem választani, ahol a legkisebb távolság van a szektorok között. Ezt már játékosa válogatja.
Babonából is választanak szektort bizonyos játékosok, de általában is elmondható, hogy a dartsosok többségének megvannak a maguk hóbortjai. Önnek vannak babonái?
Nagyon sok, de nem a kiszállókban, hanem más dolgokban. Vannak rituáléim a verseny napjára és az előző estére is, például a verseny reggelén mindenképp megborotválkozom. Akkor is, ha lefekvés előtt már borotválkoztam egyébként. Van egy kabala zokni a nadrágomban, amely mindenhová velem jön, most is itt van. A kisfiam első zoknija, ez mindig nálam van. A versenyen nincsenek rigolyáim, ott csak kizökkentene, ha ilyesmire is figyelnem kéne.
Egymás után harmadik évben lett magyar bajnok. Az itthoni mezőny jelent még kihívást?
Remek játékosok vannak itthon és rendszeresen nagy meccseket játszunk. Nem sétagalopp megnyerni egy bajnokságot. Én azonban tovább szeretnék lépni: ki akarok jutni a nemzetközi porondra. Erre sok magyar játékosnak lenne tudása, tehetsége, nem csak nekem. Ez egyedül pénz kérdése. Az amatőr és profi világranglistákhoz irgalmatlan mennyiségű versenyen kell részt vennünk, ami rengeteg időbe és pénzbe kerül.
Ez azonban az ön esetében megoldódott, mivel a Police SE három évig fizeti a pályafutása költségeit. Magyarországon elsőként vallhatja magát profi dartsjátékosnak. Mi a története ennek a történelmi szponzorációnak?
Három éve nem foglalkoztam már mással, csak a dartsszal, illetve azzal, hogy én ebből keressem majd a kenyeremet. Tavaly november elején hoztam egy komoly döntést: ha a hónap utolsó napjáig nem találok magamnak szponzort, akkor befejezem. Még 2018-ban szerepeltem volna az Európa-bajnokságon, ha beválogatnak, utána viszont felhagytam volna a versenyzéssel. Éppen ekkor jött a Police SE megkeresése. Nem volt előzmény nélküli azonban a dolog, mivel szokatlan módszert választottunk: Facebook-kampányt indítottunk a barátaimmal és a The Path menedzserirodával már jóval korábban. Többszáz lehetséges szponzorhoz eljuttattuk az anyagokat, november 15-én pedig megcsörrent a telefon.
Hamar megegyeztek?
Pillanatok alatt. Ha jól emlékszem kezet is fogtunk már az első találkozót követően, de persze úgy álltam hozzá, hogy amíg nincs aláírva a szerződésem, addig nem dőlt el semmi.
Mi a megállapodás önre eső része?
Szerencsére megértették, hogy ez a sportág teljesen kiszámíthatatlan eredményesség szempontjából. Fölvázoltam nekik egy karrier-ívet minden évre. Ennek az utolsó harmadában már az szerepel, hogy a nemzetközi mezőnyben számottevő játékos legyek. Ennél többet nem merek ígérni, így eredménykényszer nincs is. A Police SE számára rendkívül fontos az utánpótlás, a gyerekek sportoltatása. Több iskolával is szerződése van a klubnak, amelyekben bemutató órákat tartanak, ezekbe bekerül velem együtt a darts is. Nemcsak a gyerekekkel fogok foglalkozni egyébként, hanem a tanárokat, oktatókat is „kiképzem” majd, hogy szakszerűen tanítsák a dartsot.
Ez testhezálló feladat, hiszen a 2014-ben induló Darts Matek Program éppen erről szól, amelyet ön indított el.
Rengeteg helyen jártam az országban előadást tartani. Ennek a projektnek a lényege, hogy egy szoftver segítségével egyszerű matematikai műveleteket úgy tanít a gyerekeknek, hogy játszanak közben. Ez akkor hatásos, ha beveszik a testnevelési programba a dartsot. Így a gyerekek megtanulják az elméletet és a sportot is, közben pedig jól érzik magukat. Emellett koncentrációra, fegyelemre is megtanít. Több tanulmány született már róla például, hogy a túlmozgásos gyerekek rengeteg önuralmat tanulnak a dartson keresztül.
Három éve csak ennek szentelte az életét, ott tart a projekt, ahol eltervezte?
Sikeresnek tartom, mert közel 700 oktatási intézménynek bemutattam a Darts Matekot. Jártam a PlayIT-en is, ahol 300 ezer ember ismerkedett meg a programmal élőben. Kipróbálták sokan, később rengeteg visszajelzést is kaptam, hogy mennyire szeretik használni a szoftvert a gyerekek. Úgy tudom közel 300 iskolában használják is rendszeresen a programot. Viszont sokkal előrébb is tarthatna a projekt, csakhogy elfogyott a szponzori támogatás. A menedzserirodával dolgozunk az új befektetők felkutatásában. Hiszek ebben a programban, mert működik: senkitől sem kaptunk negatív visszajelzést, vagy kritikát és ez nagyon fontos.
2016 májusában úgy fogalmazott, hogy öt év alatt szeretne a PDC-világbajnokságán részt venni. A profi szerződés óriási lépés efelé, de hogy érzi most?
Az a terv olyankor született, amikor még munka mellett játszottam. Azóta sokat fejlődtem, tapasztalatot szereztem és úgy érzem, hogy sikerülni fog a következő három évben. Ha ez így lesz, pont beférek még abba az öt évbe. Ma már inkább az adott szinthez tűzök ki célokat. Rengeteg munka, utazás és lemondás, de úgy érzem képes vagyok rá. Persze nem vagyok jós, majd kiderül. Nem tartom magam a tehetséges dartsosok közé, én a melós játékosok közé sorolom magam. Az a munka, amit bele tudok fektetni a Police SE-nek hála, az elég lehet rá.
Hogyan kell elképzelnünk egy profi dartsjátékos átlagos napját?
Lerakom reggel a fiamat a bölcsödében, ezután a fizikai erőnlétemre koncentrálok. Főleg az állóképességemet javítom ezzel, szóba jöhet kocogás, séta, vagy bármi hasonló. Ezt követi egy kis pihenő, esetleg étkezés – természetesen a megfelelő étrend betartásával. Aztán jöhet a tábla, legalább 4-5 órát akarok ilyenkor gyakorolni. Ehhez jöhet még egy mentális tréning, például meditáció. Még a megfelelő időbeosztásom kialakításán dolgozom egyébként, 2018 a tanulóév lesz, szinte biztosan sokat változtatok majd az edzésterven. Ebben az évben főleg itthon és az Európa-bajnokságon szerepelek majd, aztán 2019-től a nemzetközi porond következik.
Majdnem minden válaszában a tervezésen van a hangsúly, évekről, hónapokról dönt előre. Ez a siker kulcsa?
Én így működöm, szeretek mindent megtervezni, utálom a meglepetéseket. Hónapokkal a verseny előtt lefoglalom a szállást és a repülőjegyemet, ha megyek valahová. Nem akarok izgulni, hogy sikerül-e vagy sem, én ott akarok lenni. Arról nem is beszélve, hogy nem az utazástól elfáradva akarok versenyezni, hanem kipihenten. Időben odamegyek, kipihenem magam és másnap jöhet a darts. Én nem csak versenyezni akartam, hanem magyar bajnokká válni. Ez a hozzáállás pedig kulcsfontosságú volt hozzá.
Megkerülhetetlen kérdés: honnan ered a Penge becenév?
A Penge című filmben van egy jelenet, amikor a vámpírok bevisznek a diszkóba két áldozatot. Folyik a vér, elindul a techno, aztán egyszer csak elhalkul minden és megjelenik Penge. Megropogtatja a nyakát mindkét irányba, majd azt mondja: kezdhetjük! A barátaim mondták, hogy minden mérkőzésem előtt ugyanezt csinálom, ezért rámragadt ez a név.
A bevonuló zenéje is ehhez a filmhez kapcsolódik?
Nem, ezt a műfajt ki nem állhatom. Szombathelyiként nem is lehet más kedvencem, mint a rock. Meggyőztek az ismerősök, hogyha nemzetközi karrierben gondolkozom, akkor azzal kompatibilis slágerre lesz szükségem. A Szelíd motorosok zenéje az egyik legjobb szám, amit ismerek és passzol is hozzám. Így lett a Steppenwolftól a Born to be wild az én bevonuló zeném.
Nem is lenne olyan magyar szám, aminek esélye lenne?
Ez így nem igaz, a Hooligansnek például ott van a Legyen valami! című száma, amelyben elhangzik, az a sor, hogy „legyen valami pengés megoldás” és ez kifejezetten tetszik. A profi dartsban a show-elem fontos, el kell nyerni a közönség szimpátiáját. Ezt külföldön magyar slágerrel nem fogod tudni elérni. Gondolkozunk azon, hogy itthoni versenyeken viszont magyar zenére vonuljak be.
Nagyon növekszik a darts népszerűsége, sok sportág képviselői összetennék a két kezüket, ha ilyen mennyiségű új játékos érkezne hozzájuk. Ön mit gondol a magyarországi állapotokról?
Egyre több darts klub jön létre itthon és egyre többen csatlakoznak a szövetséghez, amellyel hivatalos egyesületté válnak és ez nagyon jó. Úgy gondolom, hogy egy dinamikus fejlődés elején vagyunk, ez a sportág úgy fejlődik folyamatosan, hogy Magyarországon nincsenek szponzorok a versenyeken. Ez lehet a következő lépés. Mondják, hogy egy fecske nem csinál nyarat, szerintem viszont igen. Szeretnék én lenni ez a fecske, ha sikeres leszek, akkor meg tudom mutatni, hogy van létjogosultsága dartsosokat támogatni.
A sportág úttörőjeként mennyire érzi, hogy a többi játékost is képviseli?
Nekem részben ez volt a célom is. Mindig is sporttal szerettem volna pénzt keresni, de fontosnak tartom, hogy a többieket is segítsük. Én a versenyeken is mindenkivel beszélgetek, magyar bajnokként kötelességemnek tartom, hogy a mögöttem jövőknek átadjak a tudásomból. Nekem 18 évembe telt, mire magyar bajnok lett belőlem, ez egy hosszú folyamat, amiben segíteni kell az újoncokat, akik komolyan veszik a dartsot. Tőlem majdnem mindig tanácsot kértek a versenyeken és én soha nem fordítottam hátat senkinek. Kaptam is érte bizonyos játékosoktól, hogy miért adom ki a titkaimat? Hagyom hogy a fejemre nőjenek? Nőjenek! Az adja a versenyt, attól leszek én még jobb. Legyünk minél többen a lehető legjobbak, így lehet fejlődni.
