Sport
a-hid-szeged(1)(960x640).jpg (a-híd szeged, )

Egy magyar vízilabdacsapat nem mehet tönkre

Dobos Sándor
Dobos Sándor

újságíró. 2014. 02. 14. 16:16

Támogatót keres a Szegedi VE férfi-vízilabdacsapata. Szomorú, hogy ezt kell tennie.

Egyetlen, a jelenkorban sikeres vízilabdacsapat sem mehet csődbe. Egy olyan magyar vízilabdacsapat, amelyikben három aktuális világbajnok (köztük a világ legjobb kapusa), két aktuális Universiade-győztes, egy korábbi háromszoros olimpiai bajnok, egy junior vb-4. (korábban ezüstérmes) magyar sportember játszik, nem kerülhet nagy bajba.

Egy olyan csapat, amelyik sorozatban háromszor megnyeri a Magyar Kupát, nem ereszthető szélnek. Nem lenne illő, nem lenne helyénvaló, és nagyon rossz üzenet lenne. Egy súlyos értékválság fennállását erősítené meg.

A bajnokságban harmadik helyen álló Szeged férficsapata elvesztette főszponzorát, névadó támogatóját, méghozzá a bajnokság kellős közepén. A többek között Nagy Viktort, Szivós Mártont, Decker Ádámot, Tóth Mártont és dr. Molnár Tamást foglalkoztató klub most azért küzd, hogy a játékosok, köztük a világklasszisok június 30-ig rendre megkapják a fizetésüket. Molnár Papesz pénteken azt nyilatkozta, erről a klub biztosította őket, ha esetleg nehézség következne be, azt először áprilisban érezhetik meg a játékosok.


Vincze Balázs, a szegediek vezetőedzője
Fotó: MTI

A hír Szivósékat épp Görögországban érte, de most nem is feltétlenül a szomorú hír talán kritikákkal illethető kommunikálásra hívnánk fel a figyelmet. Hanem arra, hogyan fordulhat elő, hogy a világ egyik legjobb klubcsapata (mert ez tény) jövője veszélybe kerül.

Rendszeresen találkozni olyan véleményekkel, miszerint „jó lenne már felfogni, hogy a póló senkit nem érdekel, csak minket”. Többször hallani ezt az érvet: „nézzétek már meg, mennyien vannak egy bajnokin”. Meg azt: „meg kell nézni, hányan vízilabdáznak és hányan fociznak”.

Ezeket a „féligazságokat” pontosan azok az emberek böfögik ki magukból, akik – legalábbis remélhetőleg – pár évente kihúzzák magukat egy-egy világbajnoki, olimpiai bajnoki vagy Európa-bajnoki érem után, amelyet a magyar válogatottak szereznek. Akkor persze mi vagyunk a császárok, amivel lehet büszkélkedni azoknak is, akik máskor bőszen osztják az észt.

Azok a játékosok, akik a bajnokikon pár száz ember előtt játszanak, azok időről időre összeállnak, és a válogatottban hasznosítják a klubcsapataikban is szerzett tapasztalataikat. Ez a világ rendje. Ha nem lennének klubok, nem lenne válogatott.

A magyar vízilabda már letett annyit az asztalra az elmúlt évtizedekben, hogy ne legyen szempont a nézőszám vagy épp a vízilabdázók száma – mellesleg egyre többen pólóznak, éppen a friss sikerek miatt is. Ha rendre csak a produkciókkal közvetlenül elért emberek számát figyelnénk, nem lenne szükség a Magyar Állami Népi Együttesre, az Operaházra vagy épp a művészfilmek támogatására.

A póló nemzeti érték, és ehhez méltón kell(ene) kezelni, még azt is megkockáztatjuk, hogy a sportok felett álló intézményként, Magyarország reprezentánsaként, amolyan hungarikumként. A vízilabdára jutnia kell pénznek (igen, a kajak-kenura is, még mielőtt…). Lényegében ezt (mármint a sportot, benne a vízilabda-válogatottakat) tudjuk felmutatni a világnak jelenleg.

Ehhez képest Szegeden nincs fedett uszoda, igaz, ez nem csak a helyi vízilabdacsapatot érinti, hanem például az úszókat is, akik közül egyébként sok pólós is kikerül idővel. Mindeközben vannak olyan önkormányzatok ebben az országban, ahol több tízmillió forintot utalnak a helyi labdarúgócsapatnak, hogy az ki tudja fizetni a játékosokat (köztük megannyi légióst) – mindezt az adófizetők pénzéből persze. Abszurdum.

A magyar sporttársadalom egyik nagy problémája, hogy egy-egy sportág képviselői rendre egy másik sportággal szemben akarnak érvényesülni, támogatásokhoz jutni. Ez nem helyes, de nem lehet elmenni szó nélkül a labdarúgás indokolatlan felülreprezentálása mellett.

Egy hazai nagy- vagy közepes városban ráadásul olyannyira kicsi a piac, hogy elkerülhetetlen, hogy az egyik sportág a másiktól lopja el a támogatókat a felszínen maradás érdekében.

Mihók Attila, a Dunaújvárosi Főiskola, a szegedi fiúkhoz hasonlóan Magyar Kupát nyerő női együttesének vezetőedzője nyilatkozott decemberben igen tanulságosan. Részletek ebből a megszólalásból:

„Manapság, ha nincs megfelelő kapcsolatrendszered, nem igen mozgatod meg a támogatók fantáziáját. Nem látjuk az eredményes munkának és az eladhatóságnak az összefüggéseit. Persze ilyenkor gyakran feljön, hogy mit akarunk mi eladni a női vízilabdával? Hát bármit. A csapatunk 70%-a dunaújvárosi kislány, az egyesület a kezdetek óta felelős gazdálkodást folytat, nem költ többet, mint amennyije van. Itt arra gondolok, hogy még egyszer sem fizette ki senki a tartozásainkat helyettünk, mivel nem is voltak ilyenek (gyanítom, amúgy is nehéz lett volna segítőt találni). A legtöbb olimpikont mi adjuk a városnak, és egyébként messze mi vagyunk a város legeredményesebb klubja, pedig ez a város a sporteredmények területén, nem kell, hogy szégyenkezzen.

Nem egészen két hete TV-s mérkőzésen nyertünk Magyar Kupát, ahol olyan klubokat győztünk le, akiknek nagyon stabil anyagi háttere van. Minden hírportál foglalkozott az üggyel. Sokan veregették meg a vállunkat és biztosítottak a támogatásukról, amikor szóba kerültek az anyagiak, negyvenből harmincnyolcan azt mondták: de hát tudjuk, hogy van, ők a focira adják a pénzt!

Erre te mit mondasz?

Hát azt, hogy: „az fasza”.”

Tényleg fasza. Persze, demagógia azzal előjönni: inkább Nagy Viktor fizetését finanszírozza egy önkormányzat, mint mondjuk Darko Pavicsevicsét, de még mindig közelebb áll ez a forgatókönyv az ember igazságérzetéhez.

A vízilabda, mint látványsportág jelentős összegekhez jut a társasági adókedvezmények okán, de ezek az összegek jórészt infrastrukturális fejlesztésekre költhetőek el. Támogatókat nagyon nehéz találni, Kemény Dénes, a szövetség elnöke egy korábbi interjújában utalt rá, ha például a szövetség tárgyal, gyakran kapják azt a választ: „bocs, mi már adtunk pénzt a TAO-n keresztül”. Ha a szövetség ilyen nehézségekbe ütközik, mi lehet a kluboknál? Lásd, mint fent.

(Akad kivétel, Szolnokon például a Közgép a főtámogató, de beszállt az állami Szerencsejáték Zrt. is. Jelenleg ez a csapat van a legbiztosabb anyagi körülmények között.)

Mindazonáltal a szegediek helyzete még inkább elkeserítő, hiszen egyelőre nem sikerült olyan nagyvállalatokat becserkészni a környékről, amelyek felajánlanák az adójuk korábban az államnak fizetendő részét egy uszodaépítéshez.

Molnár Tamás, a szegediek klasszisa pénteken a Digi Sporton azt nyilatkozta, ebben az idényben nem befolyásolja majd a játékosok motivációját a kialakult helyzet, eltökéltek a csapat tagjai, ráadásul azzal, hogy esélyesek a bajnoki döntőre, még vonzóvá is teszik a helyzetet egy esetlegesen érkező támogatónak. (Azt is mondta, nem cél, hogy anyagilag versenyezzenek a Szolnokkal.)

Szeged, a magyar vízilabda és a magyar sport is megérdemel egy ilyen csapatot.

Jövőre is.

 

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Tragikus hirtelenséggel

Kommentek

John F. Kennedy writes at his desk in his Senate office, ca. 1953-1961. (Photo by © CORBIS/Corbis via Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.