A mai napig megvan mind a harminchárom előjegyzési naptáram, benne az összes beteglátogatásom és egyéb tennivalóim, programjaim.
Harminchárom napló, harminchárom év: harmincháromszor rengeteg, olykor egyetlen leírt szó mögött húzódó történet.
Harminchárom éve dolgozom gyerekorvosként a VII. kerületben, és alig múltam harminchárom, amikor ide kerültem, és azóta se bántam meg egyetlen pillanatra sem a döntésemet – és minden év minden napján lelkiismeretesen vezettem az aktuális naplómat.
Rögtön eszembe jutott a hozzá tartozó sztori: szeretett kerületemben felkértek egy előadás megtartására, méghozzá arról, hogy számomra mit is jelent az akaraterő.
Ismerve a sportolói múltamat, szakértőnek véltek a kérdésben.
Jó hangulatú beszélgetés volt, amolyan élménybeszámoló féle, szép számú közönség előtt.
Aztán a minap egy online konferenciára hívtak, mit ad Isten, hasonló témában kérve ki a véleményemet.
Amennyire imádom a személyes találkozásokat, annyira taszít a virtuális világ, ugyanis utálok mindent, ami mű, kivéve tán a műugrást; de végül igent mondtam. Nem kis részben azért, mert eszembe jutott az a régi naptárbejegyzés, és az is, hogy természetesen arra az előadásra is szokásom szerint alaposan felkészültem, és szintén szokásom szerint, ahelyett, hogy kidobtam volna, a fiókom mélyére „archiváltam” az egykori jegyzeteimet.
És most szinte azonnal rá is leltem – az irkára épp úgy, mint a sárguló papírokra rögzített gondolataimra.
Íme:
Lehet szó vívásról, úszásról, éneklésről, tornáról, tudományról, orvoslásról, regényírásról, nyelvről, főzésről, varrásról, színészetről, bármi másról, mindhez kell egy alapvető adottság, ami nélkül hiába szép a hangod, hiába parádés az izomzatod, hiába érted a fizikát, hiába élsz át könnyedén bármilyen szerepet. És ez a tulajdonság nem más, mint hogy járni tudj az úton. Az úton, ami elvisz a célodig. A járni tudás három összetevőből áll össze: állhatatosságból, akaraterőből és céltudatosságból.
További okosságokat is lejegyeztem, ami ma már kicsit didaktikusan hangzik, viszont legalább továbbra is érvényes:
- „az állhatatosság ahhoz kell, hogy bármi történjék is, ne add fel a célodat”
- „az akaraterő ahhoz kell, hogy tégy a célodért mindennap, vagyis csak csináld, csináld, csináld”
- „a céltudatosság pedig azért kell, hogy olyan dolgokat tégy, melyek valóban a célodhoz vezetnek.”
S az okosságok esszenciája:
„Ha képes vagy járni egy ÚTON, akkor minden CÉLT elérhetsz, mert A CÉLOKHOZ az ÚT vezet.”
S hogy működik-e a recept?
A szüleimnél működött – tőlük tanultam.
Én magam valaha olimpiát akartam nyerni, aztán szerettem volna elvégezni az egyetemet, aztán jó orvos akartam lenni, és jó feleség, jó anya.
Manapság szeretnék jókat írni, még mindig célom segíteni a betegeimen, és szeretnék jó nagyi lenni.
Bakancslistám ugyan nincs, de ahogy telnek az évek, egyre inkább remélem, hogy igaz a mondás:
Öregszem, fogy belőlem, ami felesleges.
