Top 10: a NER történetének mélypontjai

10. Nyolc légióssal állt fel a Puskás Akadémia az NB1-ben

Ismerik wellness-részlegünk legújabb szolgáltatását, a guillotine-t? Ismerik a heavy metal leghíresebb előadóját, Dmitrij Sosztakovicsot? Hallottak már a vegetáriánusok védőszentjéről, Trepák hentesről, aki mindig kettéharapott egy szál véres hurkát, ha vevő lépett az üzletébe? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszuk, akkor alkalmasak arra, hogy elhiggyék, a Puskás Akadémia futballcsapatának bármi köze van Puskáshoz, az akadémiához és a futballhoz. Ha minden felvetésre nemmel feleltek, akkor tisztában vannak azzal, hogy a NER-történelem legkomplexebb átkúrása, ami Felcsúton folyik. Kezdődött, ugye, azzal, hogy eltulajdonították Kispestről Puskás Ferenc nevét, ami tényleg csak itt fordulhat elő, mert azt el nem magyarázza senki, hogy egyszer majd hirtelen kitalálja egy szicíliai halászfalu csapatának vállalkozónak becézett tulaja, hogy Francesco Totti Akadémia néven játszatja a klubját a Serie A-ban, Róma meg tapssal köszönti a nagy legendarablást. Hogy az állítólag őskonzervatív Orbán Viktor miképp gondolta, hogy oké hagyományt, múltat, identitást csomagban szerezni, azt nem írta meg a Magyar Futballidők című gasztronómiai magazin. Persze ez a padlássöprés eszmeiségét idéző szerzés még csak a bemelegítés volt, mert utána sikerült az Orbán család meg a haverok, ismerősök földjein rongyos tizensokmilliárd közpénzből felhúzni egy űrközpontot.

Míg Széchenyi István a saját pénzén alapított tudományos akadémiát Pesten, Orbán Viktor a mi pénzünkön működtet futballakadémiát a falujában.

Igaz, sok energia ment arra, hogy a közpénzről azt hazudják nem közpénz, tán ezért nem maradt erő arra, hogy a létesítményben egyetlen olyan játékost is neveljenek, aki bemutatkozik valamelyik európai elitligában. Pedig most éppen Pintér Attila, a tolódásos védekezés Stephen Hawkingja az agyközpont ott, ami nyilván garantálja a tudást, kábé amennyire Fásy Ádám előadóművész jelenléte egy telt házas koncertet a Wembley-ben. Erre a minden elemében posztmodern hazugságtengerre akkor tették fel a koronát, amikor 2018 márciusában az „akadémiának” becézett csapat nyolc idegenlégióssal állt fel a Diósgyőr ellen. Amúgy nagyjából ennyi fizető néző is szokta megtekinteni a meccseit a kabaré-válogatottnak, amelynek fenntartását az adófizetők állják. Nyilván régi vágyuk volt, hogy építsenek a miniszterelnöknek tizensok milliárdból egy futballkertet a háza mellé, ahol túlfizetett gazdasági bevándorlók rohangálnak a közpénzen finanszírozott bulika partihercegeiként.

A Puskás Akadémia működésével lehet dolga a Transparency International és a Migrációkutató Intézet munkatársainak is, csak éppen a France Football újságíróinak nem. Úgyhogy ne is csodálkozzunk, hogy már bármelyik miniállam elleni meccsen odaéghet a gulyásfoci.

9. Orbán Viktor miniszterelnök 2018. március 15-i beszéde

A magyar futballnál mélyebbre már csak Orbán Viktor jutott egykori önmagához képest, a rendszerváltás népmesei hőséből lett Vlagyimir Putyin leghűségesebb tanítványa, a farmerkabátos, odamondogatós népfiből pedig egy rekedten kiabáló magyar nemzeti Spigot ezredes. Hivatkozhatunk itt geopolitikai kényszerekre, meg arra, hogy harminc év a politikában, az állandó csatározás a külső és belső ellenségekkel mennyire torzítja az embert, de attól még az árulás árulás marad: mindannak a cserbenhagyásos gázolása, amiért a Fidesz valaha síkra szállt.

Magukat a rendszerváltáskor az „elvált szülők gyermekeiként” hirdették a Fidesz politikusai, akik azt ígérték, hogy majd meghaladják a népi-urbános vitát, és ehhez képest egy jó ideje ott tartunk, hogy nem tekintik a haza részének azt, aki nem rájuk szavaz. Ha egy lakossági fórumon beszél erről egy pártpolitikus, már az is problémás, de ha a Kossuth téri március 15-i állami ünnepségen Magyarország miniszterelnöke, az gondolatbűncselekmény a jelen, a jövő és a múlt ellen.

„Gyuri bácsizik”, amikor Kossuth Lajosról kéne beszélnie, és már egy ember se maradt a stábjában, aki figyelmeztetni tudná vagy merné, mielőtt elmondja a beszédét, hogy 1848-ban nem voltak „labancok”.

Mostanra nem drága neki a nyílt színi pofozkodásig hergelés vagy a múlt meghamisítása, ha ezen múlik, hogy hatalmon maradhasson. Már a 2016. október 23-i megemlékezésen, amikor a miniszterelnök Brüsszel „elszovjetesedéséről” értekezett, arra gondoltunk, hogy épületesebb beszédet hallanánk, ha Captain Jacket ültették volna fel a tribünre, de idén március 15-én olyan beszédet mondott, hogy még a nem feltétlenül a közéleti állásfoglalásairól ismert Tibi atya is kiborult, ami után nem csodálkoznánk, ha ő lenne majd a NER Mindszentyje. Persze a miniszterelnökről tudjuk, hogy már egy beszéde se vehető komolyan, egy szélsőjobboldali lakossági fórumon simán értekezne a Magyarországot szívó tetűkről és rovarirtásról, a Mazsihisz ünnepségén pedig arról, hogy csak a Fidesz-kormány a garancia a magyarországi zsidók nyugodt életére, miközben egy piros-fehér-zöld susogós melegítőben is kiállna a március 15-i ünnepségre, ha azt mérné meg a Századvég, hogy ez jön be a magyar népnek.

De a békemenetelők nagyon is komolyan veszik, amit Orbán Viktor mond, és annak megfelelően cselekszenek, miután legitimálta az erkölcsi, jogi és politikai következmények kiosztását. Úgyhogy miniszterelnökként olyat mondani egy 1848-as „ünnepi” beszédben, hogy aki nem az állampártra szavaz, az lényegében hazaáruló Soros-bérenc, az 1952-es tempó, és ilyet viccből mondani is erkölcstelenség, mert mérgezi mindannyiunk életét.

8. Szita Károly ügynökmúltja

Nem meglepő, hogy a fideszes pártértelmiségiek eljutottak oda, hogy „a sajtó az ellenség”, mert ma már tudjuk, hogy a sajtó bármire képes. Arra is, hogy megírja: a történetét végigkommunistázó Fideszben egykori kommunista ügynökök vannak. De nem ötvenhatos múltjukkal vagy a magánéletükkel megzsarolt szerencsétlenek, hanem olyan örömmel mószeroló fenevadak, akikre nincs megfelelő állat Lengyel László Kis magyar bestiáriumában.

Közéjük tartozik az egyik leghangosabban sorosozó Fidesz-politikus, Szita Károly is, Kaposvár polgármestere, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke – szóval nem csak egy szimpla munkásőrből lett „polgári újságíró” – , akiről napvilágra hozta a Magyar Nemzet, hogy jobban helyezkedik, mint a Hihetetlen Magazin, amelyben 2010 után az ufóészleléseket egyik napról a másikra felváltották a Mária-jelenések. Szita Károly ugyanis 1990 előtt annyira lelkesen szolgálta a diktatúrát, hogy még a saját rokonságáról is jelentett, ma pedig a civil szervezetek elleni összefogás meghirdetésével szolgálja a rendszerét. Persze ha nincs rendszerváltás, vélhetően ugyanezt tenné, ahogy egy államszocialista Magyarország 2018-as békemenetét is jó eséllyel a mai csapat szervezné.

Szita Károly leleplezésének semmilyen következménye nem lett, ha csak az nem, hogy a „nemzeti ügyeket” képviselő politikusok és újságírók még hangosabban kezdtek patkányozni, úgyhogy lassan már Hofival együtt bizonytalanodhatunk el, hogy lehetünk-e még magyarok, ha nem voltunk besúgók és nem jelentettünk föl senkit.

Hogy Szita története semmilyen morális felháborodást nem váltott ki a Fidesz soraiban, tökéletes bizonyítéka, hogy már semmiben se hisznek a hatalmon kívül, és hogy már nemcsak az agyakat, de a szíveket is átmosták a Fideszben. Egész történetük, identitásuk épült arra a párt tagjainak, hogy a kommunista rezsimmel szemben határozták meg magukat, hogy nem az ő miniszterelnökük volt a D-209-es, önfeledten komcsiztak át évtizedeket, és aztán hiába a lebukás, Szita Károly mégis ugyanolyan köztiszteletben álló politikusuk marad.

Úgyhogy itt a vége a történetnek: amikor már nem tudnak semmit magukról, egymásról, arról, miért keveredtek egy pártba, miben hisznek, miért lettek. Amikor már csak a kapzsiság és a félelem tartja össze az építményt. Hiszen e nélkül még az utolsó pillanatig is mondhatták volna, hogy azért nyúlnak le maguknak egy országot, hogy ne jöhessenek vissza a kommunisták, de ha azok ott ülnek a Fidesz-kongresszuson, és akik benéznek oda, már nem tudjuk megmondani, hogy kik a disznók és kik az Emberek, akkor nincs tovább. Szétesik szálaira a nagy antikommunista lepel, és láthatjuk, hogy mi célja volt a fülkeforradalomnak: Csak a Fidesz.

7. Kitör a Quaestor-botrány

Enyhén szólva több háztartást érintett Magyarországon az ENSZ migrációs csomagjánál az, hogy 2015 márciusában a Quaestor Financial Hrurira Kft. – a Buda-Cash-balhéra hivatkozva – csődöt jelentett. Ekkor nyilvánvalóvá vált: a leggazdagabb magyarok között számon tartott, futballmecénás Tarsoly Csaba Quaestor-birodalmához képest bármelyik Jenga-játék fináléja a stabilitás metaforája.

Hamarosan megtudtuk, hogy mintegy százötven milliárd forint értékben dobáltak ki fiktív kötvényeket, azaz éveken át folyt olyan kvázi piramisjáték minden hatóság/kormány/felügyelet szeme láttára, amelyhez képest az „itt a piros, hol a piros” fedőnéven futó utcai tevékenység részint svájci széfbe ojtott ultrakonzervatív befektetési politika, részint kiemelt fejezet a másodikos erkölcstankönyvben.

Aztán szerepet kapott a sztoriban még diplomata-útlevél, kereskedőház, és csakhamar arrafelé tartott a történet, hogy workshopokat szerveznek Rejtő Jenő munkásságának újraértékelésére, mert kiderült, ebben az országban minden író realista. Elvégre a NER-ben minden megtörténhet. Az sem maradt titok, hogy néhány minisztérium lényegében rulettezett a közpénzzel, a pacifista hippiállamok ellen mindig keményen fellépő Szijjártó Péter vezette külügy például milliárdokat mentett ki az utolsó pillanatokban a balhéból. Épp jókor, de hát ilyenek a megérzések.

A nagy vonatrablókat is nyilván az segítette, amikor járatot választottak: e sokadik érzéknek köszönhetik, hogy nem a Sátoraljaújhelyre tartó gyorsra mentek kincset keresni, hanem a Glasgow-London postavonatra. Aztán a sztori elérte persze a csúcspontját is, amikor Európa úgynevezett erős emberének, Orbán Viktornak az országában a csalás kiderülése után a Quaestor-anyacég élére Orgován Béla tápiósági közmunkást igyekeztek állítani. De hát Kaya Ibrahim gazdasági kivándorló erre csak annyit mondana: a történelem ismétli önmagát. Újra és újra tragikomédiaként, és bár az egyik kedvenc szerzőnk Dürrenmatt, lassan kezdjük unni, hogy az ő darabjaiban élünk, 1300 milliárdot öröklő „öreg hölgyekkel”, és olyan miniszterekkel, akikre a tyúkólat nem szabadna bízni.

6. A Dózsa László-ügy

Magyarország, halld szavunk: az 1956-os forradalom 50. évfordulóján megint igaza lett Marxnak a történelemmel kapcsolatban. Ami 2006 őszén még tragédia volt a „sajnálatos októberi események” miatt, az 2016-ban komédiaként ismétlődött meg. Közel 15 milliárd forintba került, hogy az 1956-os emlékévet a Szeszélyes évszakok színvonalára züllesszék, úgyhogy idézzük is csak föl a bohózat felvonásait. Minden a hivatalosan 50 millió forintba kerülő, szívdobogtatónak szánt himnusszal kezdődött, az Egy szabad országért című dallal, amelynek kommentelését letiltották, hiszen a cenzúráról ismerszik meg egy bátor és szabad ország.

Aztán hamar kiderült, hogy a nagyon beharangozott fancy, trendi és szexi gigaslágerszerző egy amerikai kosárcsapat indulóját adta oda a magyar nemzetnek. Bár Desmond Child úgy vezényelt az egymásra mutogatós MyVip-esztétikát kipörgető klipben, mintha Herbert von Karajan lenne A Nibelung gyűrűje-tetralógia előadásán, a himnusz hamar annyira ciki lett, hogy máig előbb vállalná fel bármelyik közreműködő, hogy szerelmes e-maileket írt Kiszel Tündének, minthogy pénzt vett fel a halszagú produkcióért. Az 56-os dalt emiatt egy kazamatába zárhatták, mivel a Petőfi Rádión egy tucatszor se játszották le az emlékév végéig.

És végül jött Dózsa László feledhetetlen közéleti skandaluma, amelyhez képest egy lakosság arcába nyomott Rihanna-seggrázás is bécsi keringő. Minden rendszert minősítenek a hősei, miért is lepődünk meg, hogy a NER a híresen hantás Dózsa László nevével plakátolta ki Budapestet, csak éppen Pruck Pál arcával. Persze menten SZDSZ-es és szabadkőműves lett az a történész, aki felhívta a figyelmet erre, miközben egyre többet tudtunk meg Dózsáról. Már az sem volt semmi, amikor a pesti srácok Komár Lacija előadta, hogy 1956-ban egy tízórás műtéttel mentették meg az életét, hiszen Christiaan Barnard első szívátültetése nem tartott ennyi ideig, de aztán az év trashpillanataként előkerült Dózsa gruppenszexes beszélgetése a meztelen Anettka műsorában. Amikor a Corvin közi Münchausen báró ízesen elmesélte, hogyan elégített ki egyszerre hét nőt, végképp megadtuk magunkat a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánynak.

5. Schmitt Pált a Nemzet Sportolójává választják

Schmitt Pál sporttárs, a párbajtőrrel bűvölő bulvárkacsa komolyabb közéleti szerepvállalásai óta a szánalom pástján sasszézik fel-alá. Nem azért mert „hüje”, hanem mert egy olvadt hóember hozzá képest Sinkovits Imre.

Ha van Schmittben egy kis önbecsülés, talán már bánja, hogy főpolgármesteri ambíciókat dédelgetve nem elégedett meg a fehérgalléros sportdiplomata karrierrel, a jól benyálazott pásttal, ahol még elég volt a fess tartás és a snájdig vigyor ahhoz, hogy ne legyen nemtelen támadások céltáblája. Hiszen azt se emlegették föl neki sose, hogy 1984-ben államszocialista MOB-főtitkárként miként asszisztált a Los Angeles-i olimpia bojkottjához. De mint tudjuk, semmi tartása sincs, ezért újra és újra neki állt feljebb, noha még mindig várjuk, hogy belekezdjen abba a csakazértis PhD-képzésbe, amit a magukat a BBC-etalonnal szemben pozicionáló médiaiskolák törzsanyagává vált Obersovszky-interjúban ígért meg sportemberként és férfiként.

Az, hogy Orbán Viktor egy ilyen embert tartott alkalmasnak köztársasági elnökünknek, már akkor elárulta, hogy a szíve mélyén mit gondol rólunk és a köztársaságról.

Ezzel az erővel egy doboz mojitós Arany Ászokat is beköltöztethetett volna a Sándor-palotába „álamfőnek”, hiszen nem kevesebb érvénnyel mondhatta volna el, hogy a kiválasztott a legjobb magyar tulajdonságokat testesíti meg, amint tette azt Schmitt Pál jelölésekor. Bár ráégett a plágiumügy, Schmitt megint csak nem elégedett meg az élete végéig kapott állami villával, sofőrrel és fizetéssel, hanem izgatottan várta a Nemzet Sportolója címet. 2014 novemberében Grosics Gyula helyére választották be a kétszeres olimpiai bajnokot, hát nem ez szerepel a szótárban a „minőségi csere” címszó alatt.

Mondhatnánk, hogy a választás előtt talán érdemes lett volna legalább egyszer feldobni a Sportlexikont, hátha egy alkalmasabb jelöltnél nyílik ki a földre esve, de hát tudjuk, hogy politikai döntés született. Schmitt Pál Nemzet Sportolójává választásának ugyanis egyetlen üzenete volt: tízmillió állampolgárnak demonstrálta, hogy a NER-ben nem tudsz megbukni, ha velünk vagy.

4. Bayer Zsolt lovagkeresztet kap

Minden zsidózó, cigányozó, leprázó, orgoványozó Bayer-cikk után felhangzó követelés volt, hogy Orbán Viktor tisztázza a viszonyát Bayer Zsolttal, és 2016 augusztusában végre megtette: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Ehhez az kellett, hogy már a szentatyát is elküldje a kurva anyjába, csak azért, mert Ferenc pápa komolyan veszi egyházfőként azt, amit az evangéliumok írnak. A „kígyóvállú újságírók” elleni harc Oroszlánszívű Richárdja szépen illusztrálta ezzel, hogy hazánkban a „keresztény” leginkább csak annyit jelent, „nem zsidó”, de a plecsni megkapásához az is kellett, hogy Tűrhetetlen című kirohanásaiból addigra több jelenjen meg, mint ahány része van a Bosszúvágynak.

Méltatói azt mondták Bayer kitüntetésekor, rajta keresztül szivárog a légtérbe „a szabadság elfojtott, mélyről előretörő szelleme”, de mivel egy hulladékégető mellett nőttünk fel, nekünk igazán nem kell bemutatni ezt a spirituszt. Miután a szellemi kóborlovag augusztus 20-án átvette a kitüntetését, ellenzéki értelmiségiek kezdték visszaadni a sajátjukat, mondván, hogy nem akarnak olyan klubhoz tartozni, amely Bayer Zsoltot is elfogadja tagnak.

Ezt a pártsajtó egészen addig el tudta intézni a szokásos „ballibsi hisztizéssel”, amíg például a paralimpiai bajnok Pásztory Dóra vissza nem küldte a köztársasági elnöknek a lovagkeresztjét, hiszen őt elég keveset láttuk Mester Ákos és Mészáros Tamás mellett az Újságíróklubban. Bár valóban döbbenetes volt szembesülni azzal, hogy kik is kaphattak állami elismerést korábban – már Dévényi Tibor lovagkeresztjénél Hahota magazinná kellett volna alakítani Magyarországot –, de mégis csak üdvözölni lehetett, hogy a NER-ben, ahol a földrajzinév-bizottságot is szétkergették, csak mert a helyesírási szabályzatot lobogtatva ellenvéleménnyel jelentkezett, akadtak, akik a kitüntetésüket visszaadva kiálltak. Bayer persze megtartotta magának a drágaságát, és bár az életüket elcsesző akciófilmsztárokéra emlékeztető kitárulkozásában megígérte, hogy befejezi, azóta már saját tévéshow-ban mondja meg, hogy éppen melyik rohadék dögöljön meg.

Bár még mindig várunk arra, hogy mikor csattan el a Bayer Show első poénja, a szórakoztatás ugyanis tőlünk nyugatra és keletre jellemzője a talkshow-knak, de ha Nacsa Olivér a gleichschaltolt Figyelő címlapján szakérthetett a migránskérdésről, akkor miért ne lehetne Bayer Zsoltból meg humorista.

3. Németh Szilárd képes egyetlen mondatban alanyként és állítmányként használni Sorost

Nem tudjuk történelmi előrelépésnek tartani, hogy a Széchenyi Terv helyébe a Soros Terv lépett, miként Gyurgyák János helyett Kerényi Imre lett a nemzet könyvtárosa, Áder János helyett pedig Németh Szilárd a párt ökle.

Míg tizenöt éve Paul Johnson könyvei jelentették a fő inspirációt Orbán Viktor szellemi holdudvarának, 2017 tavaszán már a James Bond-filmekből meríthettek, amikor úgy döntöttek, hogy a legjobban akkor jár a kormány, ha a migrációs válságtól Dózsa László lejáratásáig mindent Soros Györgyre és az ő veszélyes tervére kennek. Arra ugyan nem adtak magyarázatot a sok-sok milliárdból készült tájékoztató hirdetések, hogy miért jó a dollárjelpupillájú, kizsákmányoló spekulánsnak migránsokat telepíteni Európába. De hát Hugo Draxnek mi haszna lett volna abból, hogy a világűrből elgázosítja a Földet? Blofeldnek, hogy egy vulkán mélyéről kirobbantja a harmadik világháborút? Dr. No-nak, hogy visszavonul egy sugárzó szigetre, csakhogy saját űrprogramja legyen? Minek? Hiúság és a káosz és pusztítás iránti emésztő vágy az ok.

Nagyjából ezt a választ adták az UFO- és illuminátuskutató Andreas von Rétyi Soros-könyvét a Polgárok Házában bemutató szellemi honvédők, Bayer Zsolt, Stefka István és Huth Gergely is, akik a hódmezővásárhelyi Fidesz-vereség másnapjától eltekintve azóta is úgy állnak benne „az elemi szintű sorosozásban”, mintha a Market Építő Zrt. betonozta volna bele őket. A Soros-ellenes hadjárat generálisa azonban a legmegbízhatóbb ember, Németh Szilárd ex-rezsibiztos lett, aki már 2017 elején olyan gondolatokkal lepett meg az eltakarítandó reakciós, felforgató vagy éppen amerikai zsoldban álló civil szervezetekkel kapcsolatban, amilyenekkel Rajk László állt elő 1946-ban, úgyhogy

talán lesz még Németh Szilárd Szakkollégium is „tojásos lecsó” és „paprikás krumpli” szakirányokkal.

Ezt követte a CEU megtámadása 2017 tavaszán, és bár hiába szögezték le, hogy „a kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése”, a NER ismeretében ennél már csak az a kijelentés lett volna fenyegetőbb, ha azt jelentik ki, hogy „a kormány megvédi a CEU-t”. Németh Szilárd sajtótájékoztatói azóta is garantált szórakozást jelentenek, hiszen nála a magaskultúra látszólag megáll a szalontüdő-konzervek feliratainál, másfelől pedig képes volt egyszerre használni alanyként és állítmányként Soros György nevét, miközben olyan klasszikusok hangoztak el, hogy „a teljes ellenzék aláírt Sorosnak”, „bármi elképzelhető azóta, hogy Soros György betette ide a lábát”, „a Jobbik a határkerítés lebontására kapott megbízást Sorostól” és így tovább. A csúcs az volt, amikor 2017 júliusában kijelentette, hogy „Soros hívatta össze a nemzetbiztonsági bizottságot”, miután a kormányfőnek azonnal be kellett volna jelenteni a lemondását, hiszen ha hét év folyamatos kormányzás után is Soros hívogat össze parlamenti bizottságokat, akkor Orbán Viktor nyilvánvalóan képtelen megvédeni az országot. Nemhogy a hátországi egyetemalapítással orvtámadó milliárdostól, de még a UNICEF-től is.

2. Aljas módon kivégzik a Népszabadságot

Azzal soha nem lehetett vádolni a Fideszt, hogy több gátlással küzdene, mint a 187 pornófilmben, közte a törpés-lovas Hókefélkében szereplő Jenna Jameson. Ám a hatvanadik születésnapjára készülő újság 2016. októberi kivégzése még a megszokottnál is aljasabb mutatvány volt. Szellemiségében olyan parádés elődsztorikat idéz meg, mint a könyvégetés vagy a III/3-as ügynökök futballcsapatba építése. Azok után, hogy a kormányközeli médiabirodalom napszemüveges olasz paparazzikat szerződtetett politikusfényképezésre (azóta meg már drónokkal követ politikusgyerekeket), nem lettünk volna meglepve, ha maga Voldemort érkezett volna Budapestre, hogy megírja a forgatókönyvet a puccshoz.

Emlékezetes, hogy az újságíróknak azt mondták, költözésre készülnek, pizzát rendeltek az új helyre, dobozokat matricáztattak velük, hogy minden rendben legyen az áthurcolkodáskor. Aztán szombat reggel motoros futárok kergették a városban a hírlapírókat a levéllel, amelyben megüzenték, hogy nincs tovább. Ehhez a szenvtelen professzionalizmushoz annyi jellemtelen alakot kellett összegyűjteni, hogy az példás castingot feltételez. De hát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik csúcsteljesítménye, hogy képes integrálni az ország összes erkölcstelen hóhányóját, azt a csőcseléket, amely ennek az országnak van.

Nem is filozofálgatnánk sokáig azon, hogy minderre gazdasági okokkal álltak elő magyarázatként, miközben csúcsmenedzsereket szerződtetnek az „üzletileg sikeres” Magyar Időktől. Apró szépséghiba, hogy a főszerkesztő reggelente személyesen köszöntheti a pártlap összes olvasóját, mert annyian vannak, mint az Úr katonái című jezsuita darab második felvonásán. Erre ott még idő is van, mert újságot nem kell írni, pártközleményeket kell lehozni, ami üzletileg nyilván sikeres a NER-ben, mivel a propagandaminiszter két nézésétmegajárását–refrén eldalolása között nem felejti el kitömni a kiválasztott médiumokat irdatlan közpénzzel. Folytathatnánk itt a „piaci” elemzést a hirdetésektől a példányszámokig, de a részleteket már mindenki ismeri, a lényeg meg mégis csak annyi: a Népszabadságot kivégezték. A lapot igen, az igazságot úgysem ölhetik meg, ennek igazolására elég csak egy pillantást vetni Robespierre jakobinus politikus, Al Capone maffiavezér, valamint Pintér Attila futballtréner karrierjére.

A végén majd minden a helyére kerül, és a rendszer főszereplői Orbán Viktorostól, Habony Árpádostól, Mészáros Lőrincestől, Liszkay Gáborostól szomorkodnak majd a mérkőzés végén a felcsúti öltözőben. Amikor ők elvesztik a meccset, Magyarország akkor nyeri meg.

1. Az Elios-botrány

Az ügy, ami után Polt Péterről végleg kiderült, hogy annyi különbözteti meg egy Fidesz-plakáttól, hogy tud beszélni. Ha ugyanis nem a párt kampányeszköze lenne, akkor legkésőbb az Elios-botrány alkalmával vádat emelt volna azok ellen, akik egyetemes történelmi kitekintésben is páratlan arcátlansággal csatornázták át a miniszterelnök környezetébe az uniós zsét.

Az akció után tényleg érthetetlen, hogy a radikális német nyugdíjasok nem dugnak bajor kolbászt a magyar turisták autóinak kipufogójába, hogy így tiltakozzanak a pénzük tervszerű ellopása ellen. Az OLAF nyomozói, ugye, kiderítették, hogy alighanem bűnszervezet épült az uniós források magánosítására, amit olyan természetességgel tettek azok, akiknek állítólag Magyarország az első, hogy ma már tökéletesen érthetetlen, hogy a kampányvideójuk miért nem a Keresztapából kivágott random harminc másodperces jelenet.

A vizsgálat szerint már a pályázatok előtt megegyeztek arról, hogyan csinálják meg a kiírást a nem éppen a „saját lábán álló” Eliosnak, amely aztán nyert, hiszen még a többiek ajánlatát is a cég vállalásához igazították, hogy a végén a miniszterelnök vejénél kössön ki pár milliárd. Hát erre énekelte Ady Endre a Kozmosz zenekar frontembereként, miután már senki nem érette versét arról, hogy „ez a szomorú magyar róna, halálszagú, bús magyar róna, hány megölt lélek sikoltott bús átkot az egekig róla”, hogy „tisztelegjen a faszom tinektek, mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek”. Ezt a nótát persze mosolyogva hallgatta Polt Péter, mert pontosan tudja, amíg ő van, itt a fiúk szabadok lesznek. Neki kábé olyan szoros a viszonya a hivatásával, mint egy betegeket mérgező ápolónak, úgyhogy simán leülne a Dalton fivérekkel sárgadinnyelikőrözni a felcsúti VIP-páholyban, hogy aztán közleményt adjon ki: hiába kért, nem kapott bizonyítékokat a srácoktól, így lezárja a nyomozást. Végül is úgy is lehet élni, hogy elárulunk mindent, amiért ügyészek lettünk vagy amiért magyarok vagyunk, de legalább a végén lesz dedikált Bayer Zsolt-cédénk meg Kövér László-bajuszból származtatott szőrből készült fogkefénk. Cserébe csak végignézzük, ahogyan elcsalják a magyar emberek pénzét, amiből aztán a miniszterelnök környezetében lesz luxusautó. Hogy aztán még elkapjanak pár szabálytalan helyen nyomorgó hajléktalant, akit meg lehet büntetni. Mert így kitehetik a Facebookra, hogy jók a statisztikák: a többséget elkapják. És persze ez igaz is: ebben az országban a többséget elkapják, ahogy elzárhatják azt, aki mobiltelefont lop, de a Sajtóklubban méltatott nemzeti nagytőkés lehet az, aki lenyúlná az egész mobilágazatot.

Ady azt írta a maga OLAF-jelentésében, hogy „a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: »Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…«”. El.

Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI