Poszt ITT

Darvasi: Bizonyos női hangok

Érjél föl, itt van a Mont Blanc, csillagom, fájront. Szempilla 548.

Barátunk mesélte, aki onkológus. Közel lakik, látjuk az ablakát, tudjuk, hogy a szomszédja egy meleg fiú. Miért? Magányos, nincsenek látogatói, nők aztán különösen nem, néha egy szakállas vagy borotvált tag fölbilleg hozzá, és aztán dübög a heavy metál. Így mesélte az onkológus. De amikor újra találkoztunk a zöldségesnél, arról számolt be, nincs többé zene, egy árva gitárszóló se. Nincs rock and roll. Hanem? Másfajta hangok. Női artikulációk, kétségtelenül. És ő, nem azért mert onkológus, hanem mert férfi, igaz, elvált, de akkor is, jól tudja, hogy ilyesféle hangok csakis női embertől származhatnak, és csakis egy bizonyos, egy adott helyzetből. Abból. Úgy tűnik, mindezt meghallani, értékelni, nos, ez lett az élete egyik legfontosabb eseménye. Először idegesítő volt. Lehetne szemérmesen, tapintatosan, nem? Legyen már vége, kérem. Vessenek véget, konyec. Tegye föl azt az átkozott pontot, ne gargarizáljon! Szurkolt az onkológus nagyon. Érjél föl, itt van a Mont Blanc, csillagom, fájront. Megfordítod a hegyi menedékház ajtaján a kistáblát, ausverkauf. Mindenféle hangeffektek voltak: világháborúban túlélés a gáztámadás alatt, majomháznál az állatkertben, viking nő gyónása, vagy mint amikor, a sánta cipész szöggel a szájában, miközben kalapálja a vidékjáró surranót, dalol, női áriát.Onkológus barátunk olvasott ember volt. Kihallotta abból a mind bonyolultabb, összetettebb, költőibb női zajongásból Kosztolányit is. Vagy a Halotti beszéd, Himnusz, Ady a falhoz bassza a pezsgős poharat, Mohácsot!, bocsánat, Szép Ernő kihajtogat egy díszzsebkendőt, és sűrű bocsánat kérés közepette elhasználja. Volt azokban a hangokban minden, mint Shakespeare-nél dráma, komédia, sötét varrás, fényes szál, és egyszer Beckett is. Godóra, jaj, mert hiába. Ezt mind mesélte nekünk az onkológus barátunk, aki megértette, hogy a szomszédja dehogyis meleg fiú. Aztán arról is mesélt, ami minekünk régi problémánk. Szakmai nehézségünk. Hogy a fantázia, a képzelet tekintetében milyen az élet, mit tud. Mit tudsz, kislányom, valóság? Hm? Vannak tapasztalataink, egyszer majd szólunk is róluk, de most az onkológus barátunk hadd beszéljen. Elképzelte azt a hangos lányt, női személyt. Képzelete szárnyalt, sugárzó reggeleken. Tikkasztó délben. Sűrű éjszakában. Volt amazon. Díva, pávatollakkal. Margaret Thatcer könnyű vasakban, suhogó korbáccsal. Madame Maigret otthonkában, bilincset lóbálva. És aztán amikor először meglátta! Összebotlás a lépcsőházban. Kicsi volt, duci, szinte nem is volt, de a nyakából vígan csillant ki a kicsiny aranykereszt.

Kiemelt kép Orazio Gentileschi / The Lute Player

Ajánlott videó

Olvasói sztorik