Egyszer a jó dolgok is véget érnek. Régóta tudom, hogy így van ez, mégis mindig rendre megvisel kicsit az ilyen.
A felkérés valamikor május tájékán jön, hogy elvállalnám-e a nagyköveti funkciót. Boldogan mondok igent, és persze izgat a feladat.
Körvonalazódik minden, elindulunk. Egy hónappal a megnyitó előtt éremátadás. Az 50 forintos pénzérme hátoldalán a vébé logója. Nagyjából együtt a csapat, és érezhető az akarat, jól szeretnénk csinálni. Mindannyian: a vízben, a parton közreműködők, együtt a háttérben dolgozókkal, tesszük a dolgunkat.
Nyilván vannak gondok, de a kezdésre minden összeáll, és mindvégig így is marad.
Találkozom régiekkel, akiket velem együtt az a megtiszteltetés ér, hogy köszönthetik a dobogón a legjobbakat. Találkozások az uszodában és szerte a városban, mindenki a vizes világbajnokságról beszél.
Jönnek a facebookos posztokra a kommentek, a like-ok. Azt érzem, és ez régről ismert jó érzés, hogy mindenki drukkol, boldog, izgul a magyarokért. Van nem kevés jó úszónk. Vannak jó vízilabdacsapataink.
Már az is nagy dolog, ha valaki egy rangos eseményre kvalifikálja magát. Ha döntőbe jut, még nagyobb siker, s ha dobogós, az maga a teljes dicsőség.
Szoros a mezőny, olykor alig egy másodpercnyi a differencia az első és a nyolcadik között. Belém bújik a kisördög: ha a cápa kerget, bizony nem nagy különbség az a néhány tizedmásodperc, de világversenyen sok múlik egyetlen villanáson is.
Teljes sikerrel rendeztük meg ezt a vizes vébét. Az ország, a szervezés, az uszoda, és persze elsősorban a versenyzők kitűnőre vizsgáztak. Nem kevésbé a közönség, melynek tagjai, bízom benne, felejthetetlen élménnyel gazdagodtak.
A sport már csak ilyen, a fent és lent éppúgy része az egésznek, mint az életben. Az is szép benne, hogy mindig van tovább. Ha ma nem sikerült úgy, ahogy álmodtad, beleteszel még többet, javítasz a technikán, többet, mást edzel, és legközelebb összejöhet. Van, volt ilyen nem is egyszer, mióta úszás, sport van a világon.
Köszönet mindenért azoknak, akik bearanyozták (ezüstözték) az elmúlt napokat.
Gyarmati Andrea vagyok. Valaha úsztam, aztán gyermekorvos lettem, és most nagykövet voltam imádott sportágam hazai világbajnokságán.
Jön még két hét nekem és az úszósportnak is: a Masters versenyek, ahol többek között összeállt a Kásásék-féle nagy csapat Millenáris néven. Valaha volt nagyok mérik össze az erejüket. Ez is jó dolog. Már lehet regisztrálni az eventim.hu-n, és ingyenes a belépés. Gyertek minél többen, ha megoldható, gyerekekkel együtt. Bízom benne, hogy a jövő bajnokai ott voltak, ott lesznek a nézőtéren. Néha annyi is elég, hogy gyerekként látsz egy versenyt, és úgy döntesz: ezt szeretném elérni, megélni.
Szeretném, ha sokaknak jutna mindaz osztályrészül, amit én kaptam az élettől. Mert úszónak lenni, sikeresnek lenni, nagykövetnek lenni és szeretve lenni jó.
