Egy biztos: áprilisban még megvolt. Akkor nyilatkozott oda ugyanis Pintér a Népszabadságnak rend ügyben, hangsúlyozván, hogy „Igen. Rend van.” Majd e szép szólam után kifejtette, hogy hamarosan megépülhetnek azok a fegyintézetek, amiket az elítéltek saját kezükkel építenek majd. A nagy rendben ugyanis megnőtt a letartóztatások, tettenérések száma, de belügyminiszterünk szerint ez is a rend érdeme, ugyanis ahol több a rendőr, több a feljelentés, nagyobb a közegben a bizalom. (Nagyon kell koncentrálnom, hogy ne arra gondoljak, ebben a szép és tiszta rendszerben nem az-e a cél, hogy mint a régi szép időkben, egymást jelentgessük fel. Persze szigorúan a köz érdekében.)
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Csak tréfa volt az áprilisi rend kép? Mert a rend eltűnt. Annyira, hogy pár napja Pintér a Budai Várban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) vasárnapi tisztavató ünnepségén ismét a rend elérése mellett szónokolt. De most nem ám akármi az újabb káosz oka. Ha egyet tippelhetnénk, mit mondanánk? Naná, hogy azt, ami a megfejtés. Bingó: a menekültek miatt van szükség a rendre!
Ha a híreket tallózzuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy hetek óta gyakorlatilag más sem történik nálunk, minden a bevándorlókról, menekültekről szól. Tisztjeinknek sem lesz más feladatuk, mint hogy megvédjék tőlük a rendes, magyar, dolgozó embereket. Na de ideje lenne tisztázni, pontosan mi is a rend, melynek víziója Pintér fejében felderengett? Hogyan képzelje el mindezt a rendes, magyar, dolgozó, törvénytisztelő állampolgár? A rendet például egy rendőrállam keretében képzeljük el?
“Magyarország legyen olyan hely, ahol „minden törvényszegő fenyegetve érzi magát”, hallhattuk. De egy ilyen mondat nagyon rossz reflexeket hív be, ugyanis igen ködössé, képlékennyé vált az utóbbi időkben a törvényes rend fogalma. Mit tiszteljünk? Azt, hogy ha a hatalomnak bármi, aláhúzom, bármi nem tetszik, gyorsan új törvények születnek?
Nagyon nehéz így a rendes, magyar, dolgozó, törvénytisztelő, hétköznapi állampolgár dolga. Most a rendes magyar, dolgozó, törvénytisztelő, hétköznapi, egyszerű állampolgár kötelessége, hogy például a menekülteket, bevándorlókat gyűlölje, hogy tőlük rettegjen?
Szép feladat, mindent meg is tesznek ennek érdekében. Akkor ezen a fronton már rend van? Vagy a rendet képzeljük el még egyszerűbben, primérebben? Csend, rend, fegyelem. Legyen például csend – a melegeinket is azért szeretjük ugye, mert csendben vannak -, ne legyen semmiféle ellenállás, ne legyen visszhang, ne legyen vita. A csend jó, a rend látszatát kelti, ahol nincs hőbörgés, nincs tiltakozás, ott nincs mit feloszlatni, nincs mit kipucolni. Ahol a félelem légköre uralkodik, könnyű elérni ezt a csendet és fegyelmet. Nagyon jó lesz akkor nekünk?
