Nehéz tisztán látni, hogy pontosan mit jelent ennyi menekült Magyarországra érkezése, és milyen tendenciák vannak az EU többi tagállamában. Itthon ráadásul a valós folyamatok összemosódnak a kormány migrációellenes plakátkampányával, amely valószínűsíthetően politikai figyelemelterelő céljuk is van.
Az biztos, hogy az ideérkező menekültek száma minden korábbi adatot meghaladt. A menedékkérők száma az elmúlt évtizedben stabilan 1500-200 fő volt, ez 2013-ban 18 ezer, 2014-ben 42 ezer főre nőtt. Egyes információk szerint a menedékkérők száma idén (még csak június van) már meghaladta a tavalyi adatokat.
Amíg az afrikai térség felől Olaszország a fő belépési kapu a schengeni övezetbe, addig a balkáni és közel-keleti térség felől Magyarország. Róma és Budapest súlya azonban nem ugyanakkora az EU-ban, az EU fajsúlyos nagy nyugati államai sokkal kevésbé mutatnak érdeklődést a magyar-szerb határon jelentkező problémára. Ebben persze valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az Orbán-kormány állandó konfliktusban van számos más területen Brüsszellel, így annak hajlandósága a magyar érdekek meghallgatására is rosszabb, mintha egyébként a kapcsolatok kiegyensúlyozottak lennének.
Az elmúlt évek menekültáradatára nem volt felkészülve az Európai Unió. A schengeni övezet és a jelenlegi menekültügyi rendszer nem az ilyen tömeges menekülthullámra volt kitalálva. Az biztos, hogy valamilyen irányba lépni kell, de egyelőre még csak a gondolkodás folyik. Nem lehetünk türelmetlenek, bonyolult kérdésről van szó, és 28 állam érdekeit kell majd összeegyeztetni. Az olasz, német, osztrák megnyilatkozások már jelzik, hogy a politika ingerküszöbét már elérte a probléma, a közös teherviselést, és a menekültek kezelésének a mechanizmusait újra kell tárgyalni és újra kell szabályozni. A magyar kormány azonban úgy tűnik, addig nem tud, vagy nem akar várni.
Fotó: Thinkstock
Mit old meg a kerítés?
Rövidtávon a négyméteres kerítés valószínűleg sikert hoz. Amikor a menekültek először szembesülnek majd azzal, hogy a zöldhatáron keresztül megszűnt a szabad átjárás, rajtuk és az embercsempészeken is a tétlenség lesz úrrá rövid ideig. Aztán – ahogy ez mindig lenni szokott az emberi evolúció során – alkalmazkodni fognak az új kihíváshoz.
Önmagában a kerítés felépítése még nem kínál garanciát a hosszú távú sikerre. Pintér belügyminiszternek egy hete van arra, hogy előálljon a részletes tervekkel, és érdemes lesz majd figyelni arra, hogy milyen létszám és technikai bővítési tervek szerepelnek majd a kerítések telepítése mellett. A fizikai zárat ugyanis, ahogy a zöldhatárt is, őrizni kell majd, sőt, a kerítés és környezete rendszeres karbantartást fog igényelni.
A jelenleg a területen dolgozó rendőrök már jól ismerték az embercsempészek útvonalait, a puszta tapasztalatból tudták, hol milyen útvonalakon érdemes várni a menekülteket, akik talán nem is akartak annyira menekülni, ha már egyszer átlépték a határt, hiszen az elsődleges céljukat, a schengeni határokon való bejutást, már elérték.
Ahhoz, hogy a kerítés valóban megállítsa a menekültek tízezreit, a határ sokkal intenzívebb ellenőrzésére is szükség lesz. Amikor ugyanis falakkal vesszük körbe magunkat, az hamis biztonságérzetet adhat.
Jelenleg a rendőrség, amely a határok őrzését is ellátja (és amelybe 2008. január elsején beolvadt a határőrség) nem képes a rendelkezésére álló személyi állománnyal és technikai felszereltséggel ellátni a feladatát. Nem mintha nem akarnák, de az ő rendszerük is az évi 1500-2000 menekült létszámhoz volt optimalizálva. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakokban állítólag a rendőrség tartalékait (mindenekelőtt a Készenléti Rendőrség állományát) is be kellett vetni a tehermentesítés érdekében. Ez azt is jelentené, hogy a kormánynak nem csak a kerítés megépítésére kellene áldoznia, hanem a rendőrség állományának növelésére is, legalább a két érintett déli megyében. Ez egyben jelentős beruházásokat is igényelne, mert ahol őrség van, ott igények is vannak: szállás, fűtés, meleg étel, stb.
A fizikai határok hiánya miatt eddig a menekültek áradatának megvolt egy kialakult ritmusa, függően a napszaktól, évszaktól stb. A kerítés most egyfajta gátként is funkcionálhat majd, amely mögött felgyülemlik majd a menekült tömeg. Az már csak a szerb hatóságok hozzáállásától fog függeni, hogy miként fogják kezelni ezt a frusztrált, mindent nélkülöző, tábori körülmények között levő embertömeget, amely – az elmúlt két év magyar adatai alapján hónapok alatt több tízezer főre is duzzadhat. Ha ez a tömeg, illetve a természetes igényei nem lesznek kezelve, akkor a gát alkalmanként gátszakadással nézhet majd szembe. Képzeljük csak el, amint az embercsempészek egyszerre, mondjuk, kéttucat helyen nyitnák meg a kerítést, amin emberek százai, ezrei próbálnának majd átjutni. A rendőrség a mai erőforrásai mellett csak tehetetlen nézelődő lesz egy ilyen összehangolt, komplex szituációban.
Végül még egy fontos szempont. A kerítés nem ad teljes biztonságot. Erre még a vasfüggöny sem volt képes az osztrák határon, amely sokkal komolyabb és összetettebb határzár volt azzal a fenyegetéssel, hogy akár meg is halhat az ember. A kerítések és falak sajátossága, hogy előbb-utóbb megkerülik őket valahogy az emberek, főleg ha nem elég alapos a kerítések, falak állandó szemmel tartása. Gáza kapcsán leginkább az alagutak lehetősége merül fel lehetőségként, Mellila és Ceuta, az afrikai kontinensen fekvő spanyol enklávék kapcsán a kerítésmászás jut az ember eszébe. A Mexikó-USA határon fekvő – még teljesen be nem fejezett – kerítés sem tudta megállítani a bevándorlók áradatát az új világ felé.
