2011-ben, amikor kitört az arab tavasz, Kairóban tudósítottam. Január 26-án, a tüntetések másnapján, a Mubarak-kormányzat – válaszul a Facebookon és egyéb közösségi médiumokon szervezett tüntetésekre -, nemes egyszerűséggel lekapcsolta az internetet az országban.
Leálltak a mobilszolgáltatók, leállt minden. Ekkor kezdődött el a forradalom.
A diáktüntetők mellé mindenki odaállt a Tahrír térre, mert úgy érezték, elvették tőlük az információt. Ez a kormányzati húzás alakította át az egyszerű tüntetéseket az egész ország területén fellobbanó forradalommá, mely végül a magát érinthetetlen Istennek gondoló Mubarak fejébe került.
A netadó kapcsán jutott ez az eszembe. Meg az, hogy – miniszterelnökünk mellett – egyetlen politikai elemző sem áll ki elmondani, hogy a történelmi tapasztalatok szerint nem jó korlátozni a népességet az internethozzáférésben?
Csatolok egy képet, Kairóban mi lett belőle:
