Poszt ITT

Vitaindító: kötelet adnak a drogosoknak?

Kevés ügy képes annyira pártfüggetlenül kihozni a lila fejű dühöngőt bármelyik szelíd kisnyugdíjasból, mint a drog és a drogosok. Központi eutanázia-e a belövőszoba? Szerkesztőségi vélemény: pró és kontra.

Az egész úgy indult, hogy szerkesztőségi véleménycikket készültünk írni a hazai drogpolitikáról. Pofásat, 5-6 bekezdésnyit, dizájnerdrogostul, fideszestül, injekcióstűstől, és nem létező jogi szabályozásostul. Aztán mondatok szűrődtek ki egyik asztaltól a másikig, és a news room élete felbolydult; érvek és ellenérvek repkedtek a klaviatúrakopogás háttérzajában. Az alábbiakban két álláspontot közlünk. Döntsenek Önök, aztán írják meg kommentben!

Mandula Viktor. Fotó: Hír24/Pál Anna Viktória

“Fájdalom, hogy a kidagadt nyaki ütőér nem jár együtt a legelemibb tények ismeretével sem, sőt mintha indulat és tájékozottság inkább fordított arányban állna egymással.”

Már a nyelvhasználat is a ködösítést szolgálja: a köztudatban a legkülönbözőbb eredetű, hatású és veszélyességű szerek zagyválódnak össze „drog” címszó alatt. Kormányunk pedig halvány szándékát sem mutatja, hogy akár csak a legalapvetőbb különbségekkel megismertesse a szavazókat. Sőt, láthatóan tökéletesen megfelel neki, hogy a büszkén tudatlan társadalom egyaránt „drogosként” tartja számon a romkocsmák füvező bölcsészeit, a kokainozó PR-menedzsert meg az ezer forintos gettódrogot lövő nyomorultakat.

Pedig talán soha nem volt olyan égető szükség a tisztánlátásra és a tiszta beszédre, mint épp most. A drogpiac gyökeresen átalakult az elmúlt években, a toxikológusok által ismert klasszikus szerek kiszorulóban vannak, helyükre a zuglaborokban kotyvasztott, állandóan változó összetételű dizájnerdrogok nyomulnak be. A fillérekért kapható szutyokkal aztán a legnagyobb nyomorban tengődő szerencsétlenek igyekeznek feldobni szürke hétköznapjaikat. Zacher Gábor szerint egyenesen emberkísérlet zajlik az utcákon: sem a szakemberek, de maguk a dílerek sem tudnak az új szerekről semmit. Csak a ruháikból kivetkőző ámokfutókkal találkozunk egyre sűrűbben, meg a hullazsákokkal a rendőrségi szalagkordonok mögött.

Ehhez képest a túlfeszített liberalizmus legújabb ötlete, hogy az ingyenes tűkön túl biztosítsunk úgynevezett belövőszobákat is ezeknek a keménydrog-használóknak. Magyarán, hogy a kedves páciens a kapualj helyett civilizált körülmények között fecskendezze be a vénájába a gyilkos drogszemetet, amit szélhámosok gányoltak össze kénkőből és sósavból egy betonkeverőben. Központilag felügyelt öngyilkosság, fűtött szobákban, kényelmes székeken.

Mi történt, fiam, legalizálták a keménydrogokat? Már nem bűncselekmény az aktív eutanázia? Lószart, mama. Az a helyzet, hogy mint annyi szubkultúra, ez is a saját szélsőségeseinek foglya lett. Teljes nonszensz, hogy az egyik oldalon szigorúan tiltjuk a keménydrog-használatot annak társadalmi veszélyessége miatt, a másik oldalon meg nemzeti belövőszobát biztosítunk a bűnözők által kotyvasztott patkányméreg beadásához. Ez maga az állami szintre emelt skizofrénia.

Héló, a keménydrogozás baromira nem menő dolog. Ezek az emberek rohadtul bele fognak halni abba, amiben épp segédkeztek nekik. Mi lenne, ha 25 év elmebaja után végre nem tekintenénk olyan megváltoztathatatlan körülménynek a keménydrogozást, mint a gravitációt meg a víz forráspontját? Ha minden legális eszközzel elkezdenénk a visszaszorításáért harcolni, ahelyett, hogy hallgatólagosan vagy tevőlegesen támogatjuk?

A gyilkos szerek iránti igény csökkentéséhez persze bátor és okosan disztingváló drogpolitikára lenne szükség. Olyanra, amelyik nem a társadalom farizeusságának, sötétségének akar megfelelni, hanem a tények talapzatán áll: a józan ész nevében ahol kell, szigorít, ahol kell, enyhít. És nem azt méricskéli folyton, mit fog hozzá szólni Józsi bácsi a második emeletről, olcsó sört büfögve.

Tűrhetetlen agyrém például a régóta ismert és csekély veszélyességű marihuána fogyasztását brutális szigorral büntetni. Semmilyen épeszű érv nem indokolja, hogy a költségvetés többmilliárdos legális adóbevételtől essen el és engedje át azt a maffiának. Semmilyen épeszű érv nem indokolja, hogy a rendőrség kapacitását olyan emberek üldözésére fordítsuk, akik alkalomszerűen élnek egy alkoholnál ártatlanabb élvezeti szerrel.   

Ez csak az otthoni pálinkafőzésért meg az ittas biciklisekért harcoló kormányunk gesztusa saját bigott és képmutató szavazótábora felé. Megtartásuk érdekében nem nagy ár a füvező fiatalok börtönnel fenyegetése és a virágzó feketepiac. Az alkoholnak évi 15 ezer halálos áldozata van Magyarországon, ebből csak májzsugorban 7-8 ezren halnak meg évente. A marihuánának nincs halálos adagja.

Szándékos ködösítés helyett tehát a radikálisan különböző szerek radikálisan külön történő szabályozására van szükség. Öngyilkossági szándékhoz nem adunk mosolyogva gerendát és kötelet, ártatlanokat viszont nem üldözünk. 

 Fotó: Hír24/Pál Anna Viktória

Úgy mondom, hogy mindenki megértse: a belövőszoba nem szórakozóhely. A belövőszobában a drogosok a négy fal közt csinálják.

Néhány hete Neményi Márton kollégámmal szakértők segítségével igyekeztünk elmagyarázni, miért van égető szükség Budapesten, és főleg a nyolcadik kerület droggettójában egy ellenőrzött fogyasztói szobára, úgy nevezett belövő szobára.

A keménydrogozás márpedig olyan megváltoztathatatlan körülmény, mint a gravitáció, meg a víz forráspontja. A tudatmódosító szerek használata egyidős az emberiséggel, épp úgy, mint például a prostitúció, vagy az alkoholizmus. Pusztán tiltással, és rendészeti eszközökkel a kábítószer problémát megoldani, de még csak enyhíteni sem lehet.

A dizájnerdrogokat épp a keménydrogok üldözése hozta létre. A heroin, a kokain, az amfetamin, stb. kereskedelmében rengeteg pénz van, ám ugyanakkor hosszú évekig tartó börtönbüntetés kockázata is. A hozzájuk hasonló kotyvalékok megpróbálják utánozni a hatásmechanizmusukat, hogy kockázatmentes profitot biztosítsanak a gyártóiknak, és a kerekedőiknek. A felpörgött kábítószeriparral a világ egyetlen rendőrsége sem képes felvenni a versenyt.

Az új szerek a kísérleti jellegük miatt, hihetetlenül veszélyesek, de a kisebb kockázat, és egyéb tényezők miatt sokkal olcsóbbak, mint a régi keménydrogok. A magyar fogyasztó pedig, legyen szó bármilyen termékről a virslitől, a vodkán át a gyógyszerig, mindenek előtt árérzékeny. A ki tudja, mit tartalmazó patkánymérgeket nem a PR-mendzserek fogják magukba tolni. Elsősorban a droggettóban élők, akiknél már szó nincs örömelvű szerhasználatról, hanem beleszületnek a cuccozásba. Másodsorban pedig a kamaszok. Mit gondolnak, mit fog venni a hétvégére az a kis zsebpénzű, lázadó tini, akibe azt sulykolják, hogy a marihuána, meg a heroin is csak kábítószer, ellenben van „biofű”, meg „zene” kevesebbért, mint egy sör meg egy feles egy felkapottabb belvárosi kocsmában.

Elsősorban erről a két csapatról kell eldönteni, hogy hagyjuk-e őket az utcán, vagy a börtönökben megrohadni, vagy megpróbálunk rajtuk valahogy segíteni.

A belövőszoba nem aktív eutanázia, éppen, hogy megpróbálja megakadályozni azt, hogy valaki belehaljon a következő adagba. A belövőszoba nem egy kellemes, romkocsma hangulatú hely, ahol az embernek kedve támad egy adagra, akkor is, ha még soha sem próbálta. De mégiscsak vonzóbb lehetőség, mint egy kapualj, vagy egy gyorsétterem vécéje. De elsősorban nem is azért kell, hogy kényelmessé tegyék vele a szerhasználatot. Hanem azért mert:

  • a belövőszobából sem használt, és jó eséllyel hepatitis, esetleg HIV fertőzött fecskendők, sem meztelen őrjöngők sem kerülnek ki az utcára, vö.: nem nyilvánosan, hanem a négy fal között csinálják.
  • mégis: a függőnek nem csak a drogos társadalommal (a dílerekkel, meg a többi szerhasználóval) van emberi kapcsolata, hanem szakemberekkel is, akiktől segítséget kérhetnek a leszokáshoz.
  • létezik olyan belövőszoba, ahol a kliens bevizsgáltathatja az utcán szerzett drogot, így elkerülhetők a túladagolásos esetek.

Ahogy a marihuána fogyasztók is élhetnek lebukás esetén eltereléssel (börtön helyett terápia), úgy ennek a lehetőségét meg kell adni keménydrogosnak is. Az intravénás szerhasználat azonban nem ugyanaz, mint a spanglizás. Amennyivel komolyabb a függőség, annyival több türelem és akarat kell a gyógyuláshoz.

A marihuána ezzel együtt tényleg nem veszélyesebb az alkoholnál, és az álszent szavazók magas számán kívül minden észérv a legalizálása mellett szól. Nem azért, hogy utána jöhessen a dizájnerdrogok engedélyezése is, azok tényleg gyorsabban, és nagyobb vehemenciával pusztítanak, mint a pálinka, meg a cigaretta. De ez mégsem azt jelenti, hogy az összes intravénás szerhasználó aljas bűnöző, akit hagyni kell az utcán megrohadni. Ráadásul magunknak ártanánk a legtöbbet, ha mégis így tennénk. 

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik