Látogatóban voltam az öreg szüléknél lenn délen, a kiürülő, nagyon lapos tájon a nagy büdös semmi terjeng nagyon fájón, Tarr Béla sikongatva és ugrándozva tapsikolna, látván a sáros város főterét, vagyis itt nincs is főtér. Tékozló fiú-fíling, édsapám süketül, rákaptam az üvöltésre. Fasznak nézünk román teleshopreklámot, papa, üvöltöttem, semmi. Az öregnek az a mániája, hogy mindig szóljon a rádió, attól lesz hallása a gyereknek, ja. Ersze. Vasom. Meg nem bírja a horror vacuit. Ezért minden sarokban üvölti a híreket egy-egy ilyen kis tranzisztoros geczy, életemben ennyi boldog, a termelés és a székelyek felíveléséről szóló hírt nem hallottam, mint e pár napban, itt a Vihartszarokban. Egy ilyen minden rendszerben kompatibilis, ismerős hangú luvnyanéni az ötletes ötvenesek klitorális orgazmustól elfúló, tajtékos althangján ömleng minden délelőtt a közrádión, hogy jujj, de kafa ez a turulos, pitykés, fából faragott szopató, vagyis nem szopató, hanem ez a izé naa ez aaa fejőgép, ez az. Egy álhírtévé Amerikát fikázza, a rádióban valamelyik korrupt ún. szocialista ilyen ún. politikus ügyeit helyezik a középpontba, de durwára, vezető hír, hogy az a vizesnyolcas kis geczy miket kavart, hogy az a tehetségtelen, sápadt, teliholdnál napozó másik szocnyák dél-afrikai útlevéllel négernek próbálta kiadni magát, hogy a harmadikat pedofil állatpornó miatt lefogták az állatsimogatóban, miközben egy gumikígyóval abuzált egy ártatlan, ártatlan kis (székely) alpakkát!!! A tévében vetélkedő jön, egyik versenyzőnek sem jön be, hogy a harmincéves háború hány évig tartott, de mindegyik durwa happy, van egy ilyen hepi hang, alkalmazási feltétel minden rádió- és tévékanálison, az élet egy buli, nem érted, bula? Nyerítve röhögnek és boldogan röfögnek, hogy egyik sem tudja, ki írta a Nemzeti Dalt, szeretlek, Magyarország! Aztán egyszercsak ugyanaz a tenor szól eccerre emelt hangon rádióból-tévéből, mintha azt mondaná, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, csak a bolsikkal nem, mert hogy ezek mekkora geczyk, véreim, magyar proletárok, cselédek és dzsentrik! Jó irányba mennek a dolgok, üvölti a papa, aki ráadásul megfázott, vagy mi, amitől akkorákat szüttyög, hogy a kumuluszok frankón leesnek az égről, szörcsög, mint egy fekete lyuk, vagy egy, öngyilkosságát a lefolyóban kivitelező medúza, és állandóan sípol és sziszeg az orra, olyan az egész bácsi, mint egy meleghengersor. Háború van, éljen a háború, megállj, megállj, kutya Szerbia, és ha teneked ez nem tetszik, fiam, az azér’ van, mert te is kommunista vagy, mondja, vagyis üvölti a papám. Jó van má, papa, üvöltöm, nem fontos, nem ez fontos, nem ez a probléma, szeretlek, motyogom, néz hülyén, nem hallja, nem érti.
