A mostani ádáz buzizásban a tudományosság jegyében hívom fel a figyelmet Miklós Eszter Gerda: A homoszexualitás nyelvi kifejeződése címmel írt tanulmányára.
A sorban a meleget követő buzi és homokos két alapvető szócsaládra utal a homoszexuálisok külső megnevezésének területén. A második helyre kerülő buzi a buzeráns alakból rövidüléssel jött létre. Ebbe a családba tartoznak a következő, szlengben gyakran használatos végződésekkel ellátott kifejezések: buzi, buzeráns, buzerák, buzzancs, buzzantyú, burnyák, buznyák, buzernyák, illetve az összetétellel létrehozott buzivirág. Érdekes adalék, hogy nem csupán a buz- illetve búz- kezdetű szavak jelentéskörére van hatással a buzi-val való hasonlóság (például búzavirág), hanem a bu- és bú- kezdetűek is az érintett szavak közé tartoznak (pl.: bútor). Ezt a szócsaládot a megkérdezettek mindennapi beszédben használatos, illetve pejoratív, sértő jellegűnk találták. Ez utóbbi jegynek tudható be, hogy a homoszexuális öndefinícióban nem játszik szerepet. A megkérdezettek közül néhányan azt is jelezték, hogy a buzi mint heteroszexuális öndefiníció is működhet abban az esetben, ha például a következő mondatban fordul elő: „De buzi vagyok!”
A fentiek alapján a buzi szó használata sértő. Nyelvi gazdagságunk Kerényi Imre esetében empatikus szegénységet jelzett. Vidnyánszky Attila nyilatkozatában, amely szerint a homoszexualitás túl nagy súllyal van jelen a Nemzetiben a társadalomhoz képest, nyelvileg kifogástalanul valósította meg ugyanezt a feladatot.
Fotó: Kummer János
A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!
