Poszt ITT

Lemondtam az elnökről

Szerda este nemcsak a magyar pápa álmát temethettük el egy időre, hanem a magyar államfőbe vetett reményeinknek is búcsút inthettünk. Előbbit sejtettem, utóbbit félek, hogy a következő pápaválasztásig sem heverjük ki. Vagy legalábbis a következményeit.

Mondhatnám, hogy nincs szerencsém az államfői beszédekkel, utoljára Schmitt Pál járatta a bolondját velem. Ő nem mondott le, mikor azt hittem, le fog. Majd lemondott, mikor azt hittem, hogy nem.

Most Áder János csinált hülyét belőlem. Mert miközben a külföldi tévék az argentin pápát ünneplő tömeget sugározták a világ boldogabbik felének, nálam Áder János jelent meg a képernyőn. Biztos nem nőttem ki teljesen a gyermeki naivitásom, de tényleg már-már elhittem azért, mert a sarkára állt, és nem írja alá az alaptörvény negyedik módosítását. De ő inkább elmagyarázta, hogy miért nem lenne szabad neki rábólintania a törvényjavaslatra, majd bejelentette, hogy megteszi.

A módosítással a többi közt még jobban megkötik az eddig a kétharmados többség fékeként szolgáló alkotmánybírák kezét. Több alkotmányellenesnek nyilvánított intézkedést beemelnek az alaptörvénybe – ezt írja alá Áder János, miközben állítása szerint egyetlen cél lebeg a szeme előtt: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete.

Jogvédő szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy a módosítás önkényen alapuló jogrendszerhez vezethet. A kétharmados parlamenti többség akár a Magyar Katolikus Egyházat is megfoszthatja egyházi státuszától (vajon mit szólna ehhez Ferenc, ha tudná?). Az államfő szerint közös jövőnket azzal szolgáljuk, ha minden körülmények közt ragaszkodunk a jogállami keretekhez.

Szinte látom most is magam előtt, ahogy győzködi az utóbbi napokban hozzá fordulókat. Aztán megpróbálja meggyőzni magát is, de inkább köp egyet. Majd alááll. Hiszen ő „csak” alkotmányos kötelességének tesz eleget, ahogy ő fogalmaz: aláír és kihirdet „függetlenül attól, hogy ez tetszik-e neki, vagy sem”.

Ha viszont nem tetszik neki, akkor mégis, mit gondol, ki fog ellene tenni? Kicsit olyan, mintha egy kapus a gólvonalon állva a bravúros védés helyett kitér a befelé húzó labda elől. Pedig nem szeretne gólt kapni. Majd megmagyarázza a szurkolóknak, hogy ez volt a csapat érdeke.

Ha tetszik neki, akkor meg minek kellett a hosszú magyarázkodás? Miért csak a rendkívüli, új pápáról szóló híradóba került ez a fontos téma? Nem készült el a felvétel fél nyolcra?

Áder János Bibó István híres idézetének első felével kezdte a beszédét. Üzenem neki a teljes mondatot: Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni. Talán, ha észben tartja a második részét, nekem sem kellene lemondanom róla.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik