Sok minden elhangzott az elmúlt hetekben a menekültkérdésről. Mit gondoltok a kormány kirohanásairól?
A területen együtt dolgozó más civilszervezetekkel együtt évek, sőt évtizedek óta azt tapasztaljuk, hogy a legfontosabb probléma, ami Magyarországon folyamatosan az idegenellenességet szítja, az a tények nem ismerete. Nemcsak a magyar közvéleménynek, de a politikusoknak, a szakmai döntéshozóknak sincs fogalma arról, hogy milyen számokkal, milyen emberekkel dolgozunk, kik a bevándorlók, kik a migránsok, kik a menekültek, hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek a fogalmak, mi a köze mindennek a legális vagy az irreguláris migrációhoz.
Akkor kezdjük az elején. Mik a pontos számok?
Jelenleg Magyarországon mintegy 140 ezer bevándorló él. Bevándorlók alatt külföldi állampolgárokat értünk, tehát olyan embereket, akik Magyarországon jelenleg hosszabb távon tartózkodnak, nem turistaként és nem diplomataként. Ebből a 140 ezer főből több mint 100 ezer európai ország állampolgára, sőt, többségük szomszédos országból érkezett, és még tovább megyek, sokuk, talán többségük is magyar kötődésű – magyar anyanyelvű vagy legalábbis valamilyen szoros magyar családi, kulturális kötődéssel rendelkezik. Ezt a 100 ezer főt az átlag magyar járókelő valószínűleg észre sem veszi az utcán, nem érzékeli, hogy ők migránsok, bevándorlók lennének.
Fotó: Hír24
Tuzson Bence Fidesz-KDNP szóvivő szerint azokkal van a gond, akik kiszakadnak a saját kultúrájukból és sajátos szubkultúrát tudnak kialakítani, ami deviáns szubkultúrává, a bűnözés melegágyává is válhat. Nyilván azokra gondol, akik nem Európából érkeztek.
Ez körülbelül 40 ezer fő. Ez egy rendkívül alacsony szám, szinte az összes európai országban nagyobb számokkal találkozunk. Közülük a kínai közösség a legnagyobb, de ezt a számot is jócskán túlbecsüli az utca embere, vagy akár a politikai döntéshozó is. Magyarországon a legmegengedőbb becslések szerint is csak 15 ezer kínai állampolgár élhet, és ez a szám nem hogy növekedne, hanem jelentősen csökken. Emellett, élnek Magyarországon vietnámiak, törökök, közel-keleti, afrikai vagy latin-amerikai országok állampolgárai, illetve az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália állampolgárai is. Az ő többségük azért van Magyarországon, hogy itt dolgozzon, tehát ún. jövedelemszerző célú tartózkodásról beszélünk. Ők vagy alkalmazottként dolgoznak, például egy multi cégnél, vagy pedig vállalkozóként jöttek ide, éttermet, kisboltot, bármilyen kereskedelmi vállalkozást nyitni, és ennek keretében nagyon sokan több magyar embernek nyújtanak álláslehetőséget és megélhetést. Több ezren közülük diákok, migránsnak számítanak ebből a szempontból, bár a többségük valószínűleg azt tervezi, hogy tanulmányai végeztével vagy hazamegy, vagy valamelyik nyugat-európai, vagy észak-amerikai államba megy dolgozni. Különösen az egészségügyi, az állatorvosi és a műszaki oktatásban nagyon magas az itt tanuló külföldi diákok száma. Kifejezetten sok egyetem a külföldi diákok által befizetett tandíjakból él.
Ez csak néhány példa arra, hogy ez a 140 ezer fő, és azon belül a 40 ezer nem európai, Magyarországon nem hogy élősködne a szociális ellátó rendszeren, nem hogy terhet jelentene az állam számára, nem hogy menedékért folyamodnának – mint ahogy erre a miniszterelnök is utalt elhíresült beszédében – hanem pontosan hozzátesznek Magyarországhoz. Minden hivatalos statisztika és kutatói jelentés azt mutatja, hogy az itt élő migránsok nem csak hogy jóval nagyobb számban rendelkeznek egyetemi diplomával, mint a magyar lakosság, de jóval aktívabbak is a munkaerőpiacon. Sokkal többen dolgoznak közülük arányában, mint a magyar állampolgárok közül, így az ő hozzájárulásuk a társadalmi ellátórendszerekhez, a tb-hez, az adórendszerhez, a nyugdíjrendszerhez magasabb, mint ahogy azt a lakossághoz viszonyított arányuk indokolná. Ilyen szempontból Magyarország az egyike azoknak az országoknak, ahol egyértelműen pozitív a bevándorlás gazdasági, társadalmi és egyéb hatása. Ennek fényében teljesen abszurd arról beszélni, hogy a gazdasági bevándorlás rossz és Magyarországnak ezt el kellene kerülnie. Ha Magyarországon nem lennének migránsok, még sokkal rosszabb lenne a társadalmi ellátórendszerek helyzete, még kevesebb pénz lenne nyugdíjra, egészségügyi ellátásra, még kevesebb munkahely lenne és főleg még kevesebb gyerek születne, és további 200 ezerrel fogyott volna a magyar lakosság az elmúlt két évtizedben.
Fotó: MTI/Beliczay László
Mi a helyzet a menekültekkel?
A világ migránsainak csak egy kis része, mintegy 7-8 százaléka menekült. Maga a fogalom azt jelenti, hogy valaki valamilyen súlyos kényszerítő okból hagyja el a hazáját. Nem azért dönt úgy, hogy máshová megy, mert ott kap egy jobb állásajánlatot, nem a szegénység, munkanélküliség elől jön el, hanem sokkal súlyosabb okok miatt. Valaki azért keres új hazát magának, hogy ne kínozzák meg, hogy ne legyen rabszolga, ne öljék meg a családját, vagy ha már megölték a családját ő legalább szeretne életben maradni. A legbrutálisabb bánásmód elől menekülnek.
Ha valaki menedéket kér az Európai Unió valamelyik országában, attól még nem lesz automatikusan menekült. Ehhez egy illetékes hatóságnak, vagy bíróságnak úgy kell döntenie, hogy az, amit ő mond, az tényleg úgy van, és tényleg az embertelen bánásmód, kínzás, üldözetés elől jött el a hazájából és nem valamilyen más ok miatt. Magyarországon, az ide érkezők csak egy kis töredéke kapja meg a menekült státuszt. Az érdemben elbírált menekültügyi döntések 80-90 százaléka évről évre elutasítás. De még a menekültként elismert külföldiek jelentős része is előbb-utóbb továbbáll, így az országban élő menekültek és hasonló státuszban levő oltalmazottak száma valahogy ezer és kétezer között mozoghat. Azaz csupán minden öt-tízezredik (!) hazánkban élő ember menekült.
Akkor mire fel a riogatás a menedékkérők növekvő számával?
A menedékkérők száma az elmúlt két évben jelentősen nőtt, ez igaz. Valószínűleg ez csapódik le úgy, mintha Magyarországot valamilyen elképesztő bevándorlási hullám sújtaná. A korábbi években tapasztalt, kb. 2-3 ezer maximum 4000 fős menedékkérői szám 2013-ban mintegy 19 ezerre nőtt, majd ez tovább emelkedett 2014-ben majdnem 43 ezerre, tehát egy jelentős növekedésről beszélhetünk. Érthető, ha egy ilyen növekedés kihívás elé állítja a magyarországi hatóságokat, illetve a területen működő civil szolgáltatókat és együttműködő partnereket.
Mi az oka az ugrásszerű növekedésnek?
Az elmúlt években tapasztalt 2-3-4 ezres szám európai összehasonlításban rendkívül alacsony volt. Magyarország is tapasztalt korábban ennél jóval magasabb számokat, a koszovói válság idején például 10-11 ezer fő jött évente, de a jugoszláv háborúk idején, a kilencvenes évek első felében pedig ennek sokszorosa. Tehát nem igaz, hogy ez az első alkalom, hogy ilyen nagy számban érkeznek menedékkérők.
A menedékkérők számának megugrása több különböző tényező összefüggéséből fakad. Az egyik ilyen, a vészesen romló helyzet Afganisztánban és Szíriában, illetve az egész Közel-Keleten. Az elmúlt év Afganisztánban évek óta a legvéresebb év volt, akár a terrortámadások, vagy emberölések számát tekintve. Az afgánok szinte egy évtizede mindig a legnagyobb menedékkérő csoportok között találhatók. Ennek földrajzi okai is vannak, hiszen Afganisztánból Magyarország talán a legközelebbi belépési pont az Európai Unióba. A szíriai helyzet romlását gondolom nem kell ecsetelni. Szíriából több millió menekült érkezett a szomszédos országokba, ennek egy nagyon-nagyon pici része csapódik le Európában.
Említhetjük még a koszovói menedékkérők igen magas számát, ami jelentős hullámzást mutat, tehát hol kiugróan magas, hol alacsonyabb. Koszovó nem egy klasszikus menekültkibocsájtó ország, főleg a függetlenné válása óta. A koszovói menedékkérők túlnyomó részének úgymond nem megalapozott a menedékkérelme – hiszen nem üldözés, hanem a mélyszegénység és nyomor elől menekülnek el.
A koszovói menedékkérők száma dobta meg a tavalyi menekültügyi statisztikát, például az év utolsó hónapjaiban sokezres számban érkeztek koszovói menedékkérők Magyarországra.
Egy másik nagyon fontos ok az, hogy Magyarország sok szempontból az első ezen az útvonalon, ahol működik valami fajta menekültügyi rendszer. A Magyar Helsinki Bizottság rendre kritizálja a magyar menekültügyi állapotokat, azt gondoljuk, hogy nálunk rosszabb a helyzet, mint az Európai Unió legtöbb országában, ugyanakkor el kell ismerni, hogy a magyar menekültügyi rendszer legalább működőképes. Magyarországon vannak befogadóállomások, van egy menedékjogi eljárás, aminek eredményeként bizonyos menedékkérők megkapják az őket megillető védelmet. Ugyanez nem mondható el pl. Görögországról, mint uniós tagállamról, amely szinte kiiratkozott az európai uniós közös menekültpolitikából és szabályozásból. Szerbiában vagy Macedóniában nincs is menekültügyi rendszer. Törökország sok százezer menekülttel kell, hogy megbirkózzon, a Szíriával határos területein – és a török menekültügyi rendszer még most van születőben. A bolgár menekültügyi rendszert is számos kritika éri, ott is a jogellenes fogva tartástól kezdve a bántalmazáson át minden előfordul, ráadásul Bulgária a határra egy áthatolhatatlan kerítést épít jelenleg. Akárhogy is nézzük, Magyarország az első olyan pont, ahol valamifajta védelemhez hozzá lehet férni. Magyarországot leszámítva a menekültútvonalon nincsen működőképes menekültügyi rendszerrel rendelkező állam.
A harmadik oka a menedékkérők magas számának az irreguláris, úti okmányok nélküli migráció útvonalainak áthelyeződése.
Bár továbbra is legmeghatározóbb a közép-mediterrán útvonal, tehát a Tunéziából, Líbiából Málta illetve Lampedusa, Szicília, Dél-Olaszország felé tartó útvonal, de sok változás történt. Azt látjuk, hogy felértékelődik az ún. nyugat-balkáni útvonal, melynek Magyarország az európai uniós kapuja. Ez nem feltétlenül lesz mindig így, bár a magyarországi állami szakértőkkel együtt mi is azt gondoljuk, hogy valószínűleg egy megnövekedett forgalomra és menedékkérői számra kell számítanunk ebben az évben, sőt valószínűleg a következő néhány évben is. Korábban Magyarországra az ukrán-magyar határ jelentette 2010-ig a legfontosabb belépési pontot, ami mára szinte eljelentéktelenedett.
Szóval jogos a pánik a politikusok részéről?
Nem kell pánikba esni ezektől a számoktól. Nyilván első ránézésre ez a majd 43 ezres menedékkérői szám magas, jóval magasabb, mint a korábbi években. Azonban, ha ezt kontextusba helyezzük, akkor máris látjuk, hogy nincs szó kezelhetetlen áradatról. Először is számos Magyarországhoz hasonló méretű, lakosságú európai állam szembesült ilyen számokkal az elmúlt években. Például Görögországban is korábban 30 ezer fölött volt a menedékkérők száma. Belgiumban, Ausztriában is hasonlóan magas számokat regisztráltak. Ez még nem egy kiugróan magas szám.
Fotó: Europress/Ilyas Akengin
Magyarországról, szemben a legtöbb európai országgal, szinte néhány héten belül továbbáll a menedékkérők többsége – mármint azok, akik nincsenek őrizetben és ezt megtehetik. Ezért ne úgy képzeljük, hogy azt a 43 ezer embert hónapokig, vagy évekig kell az államnak táborban ellátnia, élelmiszert adni a számukra, szolgáltatásokat biztosítania, a túlnyomó többségük egyszerűen továbbmegy Magyarországról. Ha nem mennének tovább, össze is omlana a magyar menekültügyi rendszer egy nap alatt, hiszen ennyi emberrel nem tudna mit kezdeni. Fontos azt is leszögezni, hogy nagyon kevesen kapnak közülük védelmet. Az ő arányuk az érdemi döntések tekintetében 10-15 százalék körül szokott mozogni. A tavalyi évben például kicsit több mint 5000 érdemi menedékjogi döntés született Magyarországon a Bevándorlási Hivatal részéről, ebből kb. 500-550 volt, ami védelmet biztosított a menedékkérők számára. Érdemes látni, hogy 43 ezer kérelem mellett 5 ezer érdemi döntés született – ez azt jelenti, hogy az érdemi döntés előtt továbbállt Nyugat-Európába a menedékkérők nagy része – az 5 ezerből, aki itt maradt is csak 500-550 fő kapta meg a lehetőséget, hogy Magyarországon maradhasson. Ez egy nagyon kis szám. Nincs szó arról, hogy Magyarországnak tízezreket kellene integrálnia, és hogy itt valami rendkívüli kulturális vagy gazdasági kihívással állnánk szemben.
Azt mondod, ha nem mennének tovább a menedékkérők, akkor összeomlana a rendszer. Miért?
Nincs felkészülve ennyi menedékkérő fogadására hosszú időn keresztül a rendszer. Nincs ennyi férőhely a magyar befogadóállomásokon, a körülmények is hagynak maguk után kívánni valót.
Körülbelül 20 éve Magyarország elsősorban tranzitország a menedékkérők számára, a többség nem akar itt maradni. az ellátórendszer, az integrációs lehetőségek, az eljárás nem felelnek meg minden szükséges minőségi normának. Például, ha egy Magyarországra érkező menekült először őrizetbe kerül, mint ahogy az nagyon sokukkal történik, nyilván, ha egyszer abból az őrizetből kiszabadul, akkor nagyon kevéssé lesz motivált arra, hogy itt maradjon abban az országban, ami az ő menedékkérelmét követően fogdába záratta.
Ez a gyakorlat politikai nyomásra rögzült? Érdekeltek vagyunk a „tranzitország” fenntartásában?
Hiányzik a szakmapolitikai elkötelezettség arra, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ez az első és legfontosabb rendszerszintű probléma a magyar menekültüggyel és ez attól függetlenül fennáll, hogy 1600 menedékkérelem van vagy 43 ezer. Azt tapasztaljuk, hogy ez a tranzitország jelleg egy nagyon „praktikus” indok arra, hogy ne fejlesszük olyan módon a rendszert, ahogy az a nyugat-európai receptek szerint bevált. Úgyse maradnak itt, miért fektessünk ebbe több energiát, több pénzt, több szakmai odafigyelést, miért próbáljunk ki új modelleket, miért változtassunk?
Nyilván vannak sokan, akik azért mennek tovább, mert Nyugat-Európában él a családjuk, mert folyékonyan beszélnek már egy nyugat-európai ország nyelvén, az ő esetükben ez egy egyéni döntés, amit Magyarország nem tud megváltoztatni. De nem csak ők alkotják azt a jelentős népességet, akik néhány héten belül továbbmennek. Sok olyan menedékkérő is van, aki megfelelő tájékoztatás, az egyéni sérülékenységét is figyelembe vevő ellátás és valós integrációs kilátások birtokában itt maradna, ezeket azonban nem kapja meg.
A második probléma a magyar menekültügy terén a mindent átható rendészeti szemlélet. Nagyon erőteljesen továbbélnek a rendszerváltás előtti reflexek, amelyek szerint a külföldiek gyanúsak, hacsak nem jómódú osztrák turisták, akkor ne jöjjenek ide, ellenőrizni kell őket, be kell őket zárni, ha nincsenek papírjaik – ez a gondolkodásmód hatja át a rendszert a mai napig. Ez számos konkrét területen megmutatkozik. Egyrészt a menekültügy szakmapolitikai vezetése és ennek stratégiai irányvonala változatlan szinte évtizedek óta, kormányok jönnek-mennek, de ezen a területen jelentős változás nem történik. Magyarország kirívóan szigorú fogvatartási gyakorlatot alkalmaz a menedékkérőkkel szemben. Magyarország volt az első ország a világon, amely bevezette a kifejezetten a menedékkérőkre szabott fogvatartási rezsimet.
Magyarország korábban ún. idegenrendészeti – a kiutasítást előkészítő célú – őrizetben tartott menedékkérőket nagy számban. Erre mondta ki számos esetben a Strasbourgi Bíróság, hogy ez jogellenes. Ezzel kapcsolatban problémákra hívta fel a figyelmet az Európai Bizottság, illetve az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság is. Erre válaszként a magyar hatóságok nem az őrizet használatának csökkentése mellett döntöttek, hanem bevezettek egy új fogvatartási rezsimet, amely – legalábbis jogalapját tekintve – látszólag jobban megfelel az uniós követelményeknek. A fogvatartási kedv azóta is töretlen: az elmúlt évben voltak olyan időszakok, amikor az ittlévő felnőtt férfi menedékkérőknek mintegy 40 százaléka volt őrizetben. Az egész év során, bármelyik napot vizsgáljuk, rendre volt mindig 300-400 menedékkérő valamelyik ilyen speciális menekültügyi fogdán az országban.
A menekültügyi őrizet már akkor őrizetbe teszi a menedékkérőket, miután megérkeztek és menedéket kértek, tehát még senki nem bírálta el az ő kérelmüket, senki nem készítette elő azt, hogy ők ki legyenek utasítva, toloncolva az országból.
Amikor Magyarországon viszonylag kevés menedékkérő került őrizetbe, 2007-2008 környékén, akkor volt évi 1600-3000 menedékkérő. Most, hogy Magyarország 2010 óta masszívan őrizetbe teszi a menedékkérőket, a számuk meghúszszorozódott. Tehát, nagyon jól látszik, hogy az őrizet valójában nem bír azzal az elrettentő erővel, amiben a hatóságok reménykedtek. Ha valaki a háború, az üldözés, a nyomor elől menekül, akkor ő ezt pusztán azért nem fogja feladni, mert néhány hónapot kell töltenie egy fogdán. Ezzel csak annyit érünk el, hogy ezeket az embereket tovább traumatizáljuk, még rosszabb lesz a testi, lelki egészségük, még súlyosabb problémákkal kell majd szembenézniük és még nehezebben tudnak majd felépülni. Ráadásul az őrizet rendkívül drága is, ahol bizony a magyar adófizetők állják a cechet. Ez a gyakorlat az álláspontunk szerint fenntarthatatlan.
Fotó: MTI/Kollányi Péter
Külföldön a menedékkérőket kisebb szállásokon helyezik el, szétszórva az országban. Mennyiben tér el ettől a gyakorlattól a magyar menekültügyi rendszer?
A magyar rendszer indokolatlanul tömeges, túlközpontosító rendszer, ami nem hajlandó a gyeplőnek a legkisebb darabját sem kiadni a központi vezetőség kezéből. Magyarországon nemcsak a menekültügyek tartoznak a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz, de az összes idegenrendészeti döntés és a honosítás témája is. Ez egy nagyon nagyfokú központosítás. Továbbá, nemcsak a menekültügyi döntéshozatal tartozik ide, de a menedékkérők ellátása is. Nyugat-Európában ezt általában két különböző, egymástól független hatóság látja el, vagy az ellátást kifejezetten civilszervezetekhez és egyházakhoz telepítik, akik erre állami finanszírozásban részesülnek. Ez a túlközpontosítás oda vezet, hogy nagyon nehéz bármilyen új gondolatot, valamilyen Nyugaton, vagy akár a közép-, vagy kelet-európai országokban bevált gyakorlatot meghonosítani Magyarországon. Ezenkívül nem költséghatékony. Egy nagy tábor működtetéséhez például egy teljes biztonsági szolgálatra van szükség, konyhai személyzetre és egy csomó olyan emberre, akiket kisebb szállások esetén nem is kellene alkalmazni.
Van elég pénz a rendszerben? Ezeknek a problémáknak nem a kóros pénzhiány a forrása? A Bevándorlási Hivatal sajtóban megjelenő nyilatkozatai rendre felhívják arra a figyelmet, hogy milyen sok pénzt költ Magyarország a menekültekre.
Magyarország hatalmas pénzeket kap az Európai Uniótól nemcsak a menekültek megfelelő kezelésére, hanem a határvédelem fejlesztésére, illetve az országban nem legálisan tartózkodó külföldiek hazatérésére is. Nagyon sokat elmond például, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal csak a 2014-es évre 457 millió forintot kapott menekültügyi és 266 millió más bevándorláshoz kötődő feladataira, valamint infrastruktúra-fejlesztésre az Európai Bizottságtól. Az ORFK határőrizeti és kitoloncolási feladatokra és infrastruktúra-fejlesztésre 3 milliárd 742 millió forint tisztán uniós pályázati pénzt kapott ugyanebben a körben. És akkor a közvetett határőrizeti célokra a többi hatóságnál 2014-ben lecsapódó majd 730 millió forintról még nem is beszéltünk. Félreértés ne essék, a menekültügy és a határőrizet profi fejlesztése ilyen számok mellett bizony forrásigényes, az azonban nem igaz, hogy Magyarország egyedül kell, hogy szembenézzen ezekkel a feladatokkal – rengeteg uniós pénz folyik a rendszerbe, amiről a hivatalos sajtóközlemények persze bőszen hallgatnak. Ezeket a pénzeket az Európai Unió arra adja, hogy valamilyen fejlesztést érjünk el. Például kísérleti projektekre, valamilyen különleges, új berendezés beszerzésére, olyan kutatásra, ami elősegíti, hogy a dolog jobban működjön a jövőben. Azt látjuk ugyanakkor, hogy az uniós csatlakozás óta az Európai Menekültügyi Alap pénzügyi támogatása nagyrészt olyan alapszolgáltatásokat finanszíroz, amelyeket a legtöbb európai országban az állami költségvetés biztosít. Ha ez a több száz millió forint nem áramlana be évről évre Magyarországra az Európai Unió büdzséjéből a magyar hatóságok és civil partnereik számára, akkor azok nem tudnák ellátni a feladatukat. Az elmúlt években beáramlott uniós milliárdok ellenére nem látjuk, hogy a magyar menekültügyi rendszer valóban fejlődött volna, sőt, a sztenderdek sok szempontból inkább romlanak. Továbbra sem megfelelő a menedékkérők ellátása, nagyon súlyos problémák merülnek fel az őrizet kapcsán és ha valóban itt maradna a menedékkérők többsége, akkor a rendszer egy csapásra összeomlana.
Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy rendszert szigorítani akarja. Mit gondolsz, lehet ennél szigorúbbá tenni a rendszert és ha igen, mivel lehet?
Amennyiben a bevándorlás általános kérdéséről beszélünk, ott szerintem szigorítani nagyon nem lehet, mert már így is nagyon szigorúak a magyar bevándorlási szabályok. Igazából csak az jöhet a nem menekültügyi csatornán keresztül, akinek sok pénze van, már van állása és tudja a saját egészségbiztosítását finanszírozni, és aki bizonyítja azt, hogy Magyarország számára ő „rendkívül hasznos”. Ami a menekültügyi csatornát illeti, ott is nagyon szigorú a szabályozás, de különösen a gyakorlat.
Egy olyan kérdés van, amiben lehet szigorítani és úgy tudom a jelenleg folyó jogalkotási munka is részben erre koncentrál, ez a nyilvánvalóan nem megalapozott kérelmek minél gyorsabb elutasítását szolgálja. Például, jelenleg a Belügyminisztérium, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal által jegyzett jogalkotási folyamat arra törekszik, hogy például a koszovói menedékkérelmeket rövid úton, akár az alapvető eljárási garanciák félresöprésével el lehessen utasítani. Ez a magyar menedékügyi eljárás eddig is az egyik leggyorsabbnak számított Európában, ennél gyorsabb már csak jelentős jogsérelmekkel lehet. A szigorítás legaggályosabb pontja a hatékony jogorvoslathoz való jog korlátozása. Magyarul lehetővé akarja tenni a jogalkotó, hogy már az alatt ki lehessen toloncolni egy menedékkérőt, mialatt egy bíróság vizsgálja, hogy a bevándorlási hivatal első fokon jó döntést hozott-e. Megjegyzem, a bíróságok szerepe kulcsfontosságú: az elmúlt években például volt olyan időszak, amikor a Helsinki Bizottság által bíróságon képviselt menekültügyek több mint 80 százalékában döntött úgy az illetékes bíróság, hogy a bevándorlási hivatal hibás döntést hozott. Ráadásul a menekültügyben eljáró magyar bíróságok rohamtempóban dolgoznak, mindössze 60 nap alatt döntést kell hozniuk, miközben a legtöbb uniós államban ez a folyamat akár évekig is eltarthat (vagy gondoljuk az örökké elhúzódó magyar büntetőügyekre). A tervezett szigorítás tehát értelmetlen, ugyanakkor európai viszonylatban példa nélkül álló és számos ponton sérti az uniós jogot és az emberi jogok európai egyezményét. Ha ez az út, akkor Magyarország végképp kiiratkozni készül a civilizált, menedéket nyújtó államok sorából.
