A fekete teából és sűrített vagy porított tejből készített italt két, különböző magasságba emelt edény közt töltögetik oda-vissza az utcai árusok, néha nyaktörő mutatványokat is bevállalva a vásárlók elcsábítása érdekében. Ennek persze gyakorlati haszna is van, hiszen a Teh tarik ezáltal válik fogyasztható hőmérsékletűvé, jobban keverednek az alapanyagok, és így keletkezik hab a keverék tetején.
Az ital a Maláj-félszigetre a második világháború után érkező indiai és muszlim bevándorlók miatt terjedt el, akik a gumiültetvények bejáratához települtek apró standjaikkal, és szolgálták ki az ott dolgozókat.
Az azóta eltelt hét évtized során az ital az ország nemzeti italává nőtte ki magát, sőt, az árusok komoly versenyeket rendeznek egymás közt, hogy eldöntsék, ki készíti a leglátványosabban a teh tarik-ot:
Az ital egyébként a délkelet-ázsiai országok legtöbbjében, így Szingapúrban és Thaiföldön is ismert, bár utóbbi esetben helyi termesztésű, ételfestékkel színezett Assam teát használnak ceyloni helyett, és jeges frissítőként is kapható.
