VV Veronika és a csótányok

Fotók: Kummer János

A játék fejleszt, kommunikációra, kooperációra tanít, előcsalogat már rég elfelejtett készségeket, stratégiát mutat és nem utolsó sorban örömet szerez. A társasjátékhoz persze társaság is kell, összeszokott vagy épp ismerkedő emberek közössége, akár olyanok, akik csapatépítésre szorulnak. A lényeg: körbeülni egy asztalt mindenféle rágcsálnivalóval és italokkal, aztán csak szórakozni – lehetőleg jól. A magyar társasjáték-kultúráról nem mondhatjuk, hogy gyerekcipőben jár, de a kamaszkort még nem nőtte ki. A Hír24 arra vállalkozott, hogy bemutatja a manapság legnépszerűbb társasokat, hús-vér emberekkel leteszteli őket, vélemény mond, kritizál, dicsér, ahol épp amit. Összegyűjtöttük hát szerkesztőségünk néhány játékkedvelő és játékutáló tagját, újságírókat, fotósokat, szerkesztőket és barátaikat, cinikusokat, lelkeseket, kütyümánokat, megszállott zsugásokat, értetleneket és okoskodókat, aztán elmentünk kipróbálni, értékelni és lepontozni néhány társasjátékot. Cikksorozatunk első részében a Dixittel, a Csótány Pókerrel és a BANG!-gel kíméletlenkedünk.

Kisebb csapat fészkelődik a pesti belvárosban. A Ráday utcai Gémklub előtt ácsorognak, várnak, a sok dohányosnak még kell egy kis idő a ráhangolódásra. Egyelőre senki nem tudja, hogy pontosan mire vállalkozott, a csapat egy része nem is igazán ismeri a társasokat, de kíváncsi vagy legalábbis érdeklődő. A leendő játékosok: Csilli, aki szeret csalni, Juci, aki inkább kártyázna, Zsan, a közösségi élményt kereső szociális, Marci, a kütyümániás geek, Vitya a hobbijátékos, illetve Pali, aki utál játszani és már most menekülne.

DIXIT, A KÜLÖNC

A tesztelők élesítenek, a játék doboza nyílik, az első kör az ismerkedésről szól. A szépen kidolgozott kártyákra és a játékosokat jelző nyulakra mindenki ráveti magát. Pali, a játékutáló szinte azonnal megfejti, hogy az álomszerű képeket a Rorschach-teszt ihlette. A Dixit első körét Csilli kezdi és „VV Veronika” felkiáltással felcsapja az első kártyákat. A popkulturális utalások végigkísérik a játékot, van itt csalás, némi értetlenkedés, egy idő után pedig taktikázás is.

Csilli „VV Veronika” felkiáltással felcsapja az első kártyákat

A Dixit egy vérbeli partijáték. Bár kicsit sznob, szemkápráztatóan szürreális és nagyon francia, mégis az utóbbi idők egyik legnépszerűbb társasává nőtte ki magát. Népszerűsége valószínűleg egyszerűségében rejlik: írj körül egyet a letett képek közül úgy, hogy valaki rájöjjön, melyikről van szó. A lényeg, hogy VALAKI, ne MINDENKI és ne SENKI. Az első pillantásra elvarázsoltnak és túl szimplának tűnő Dixitről néhány kör után derül ki, nem is olyan nagyon egyszerű, mert arra kényszerít, hogy a másik szemével nézz és láss egy megfoghatatlan rajzot. A francia gyermekpszichológus, Jean-Louis Roubira által fejlesztett játék szép, ötletes, kreatív és nagyon egyedi.

Szerintünk ilyen

“Aki szereti az Activity-féle játékokat, ezt is kedvelni fogja, pár kupica pálinkával pedig az érzés csak fokozódik. A csalás is remekül kivitelezhető.”  (Csilli, a kis csaló)

“Bár a klasszikus kártyajátéktól messze esik, bátran ajánlom minden korosztály számára – főleg azoknak, akik már rendelkeznek annyi információval a világról, hogy tudják, ki az a VV Veronika.”  (Juci, a zsugás)

Pali megfejti, mi ihlette az álomszerű képeket

“Csoportépítő és kreatív játék, ami elsősorban a közösségről és nem a győzelemről szól. A kártyák kiismeréséig bármikor újrajátszható, a képeket azonban időről-időre cserélni kell.”  (Zsan, a szociális)

“Egyáltalán nem zavaró, hogy a játékmenetet rendszeres ‘ez meg hogy jutott eszedbe?’ típusú kérdések szakítják meg – sőt, épp ettől válik szórakoztatóvá és letehetetlenné.”  (Marci, a kütyümán)

“Vártam volna még valami csavart, ami alapján lehet taktikázni. Egy idő után ugyanis azon kaptam magam, hogy egy-egy leosztásnál inkább csak tippelek, és nem logikusan hangolódom rá a másik gondolatmenetére.”  (Vitya, a hobbijátékos)

“Ha talál az ember egy lelkes csalót, akkor simán letudhatja az egész játékot egy óra alatt. Mivel alapvetően nem szeretem a társasokat ez határozott előny.”  (Pali, a játékutáló)

CSÓTÁNY PÓKER, A BOGARAS

Már a játék nevétől is gyanút fognak tesztelőink. „Póker!” – csillan fel Juci, a zsugás szeme.  Aztán előkerül egy kis narancssárga doboz, rajta egy gonoszan vigyorgó bogárral és egy német felirattal: Kakerlaken poker. A játék kezdetén némi nehézséget okoz az alapvető biológiai tudás hiánya, mivel az olyan állatok, mint a csótány, denevér, légy, patkány, varangy, skorpió vagy poloska felismerése és megnevezése sokak számára lenyelhetetlenül nagy falatnak tűnik. „Kellett volna egy kisállat-határozó” – hangzik a megoldás. Csilli szemérmetlenül próbál csalni, de csúnyán lebukik. Itt nincsenek nyertesek csak egy vesztes: Marcit csótányokkal végezik ki.

Kellene egy kisállat-határozó

A Csótány Póker egy végtelenül egyszerű blöffölős kártyajáték. Főleg partikra való, sok gondolkodást nem igényel, csalni is könnyű benne. A lényege: a játékosok megpróbálnak annyi kártyát átpasszolni a többieknek, amennyit csak tudnak. Az első olyan játékos, aki négy ugyanolyan állatot ábrázoló kártyát kap, veszít.

Szerintünk ilyen

“Aki irtózik a bogaraktól, azoknak nagyon nem ajánlott, viszont a pókerfészek számára tökéletes lehetőség, hogy kiéljék és tökélyre fejlesszék technikájukat.”  (Csilli, a kis csaló)

“Ajánlanám bevezetni a játékot hangos háztartási eszközökkel, és a zsákos emberrel is, így nevelési célzattal is kézbe vehető kezdő szülők számára is. Nem egy snapszer, na!”  (Juci, a zsugás)

“Közösségtől és hangulattól függ, hányszor játszható újra. Felnőtteknél alkohol nélkül hamar megunható, gyerekeknél működhet. 6 éves kortól vagy 6 vodka után ajánlom.”  (Zsan, a szociális)

Egyszerű, gyors, blöffölős = Csótány Póker

“Amennyiben két pálinka között van némi elütni való időnk, úgy egy-két sör társaságában kellemes időtöltést és jó hangulatot garantál – ugyanakkor az említett (vagy más) alkoholok jelenlétében legalább ennyire vicces lehet egy kör Windowsos pasziánsz is.”  (Marci, a kütyümán)

“Tetszettek a jópofán megrajzolt rovarok, de itt nagyjából nekem ki is fújt a dolog. Persze azon sokat lehet röhögni, ahogy az emberek kiszúrnak egymással, de ez szerintem minden blöffölős játékra igaz.”  (Vitya, a hobbijátékos)

“Segíthet a játékélmény fokozásán, ha van a csapatban valaki, aki három asztalon lévő lapból, egyet eltüntet, majd sírva kiabálja, hogy nem csalt!”  (Pali, a játékutáló)

BANG!, A KEGYETLEN

Sheriff, banditák, egy öntörvényű renegát, pisztolyok, gyorstüzelők, ördögszekér, spagetti. A játék dobozán egy puskás, bajszos ember szegezi valakire a fegyverét. A tesztelők figyelme lankadatlan, a Bang!-nél szükség is van rá: az első pillantásra sokfajta kártyalap miatt néhányan türelmetlenné válnak. A játék kezdetén kicsit nagy az értetlenkedés, de mikor Vityát pár kör alatt halálra lövik mindenféle ádáz fegyverekkel, valahogy minden lecsendesül. Morricone harmonikás férfije is szólhatna a háttérben. Újra Marci kerül bajba, sheriffként sarokba szorítják, majd a gonosz banditák – Bang! – kíméletlenül lelövik. Győzött a rossz!

Fotó: boardgamegeek.com

A Bang! egy közepesen könnyen megtanulható western-kártyajáték, mely főleg az egymással kiszúrni vágyó/szerető baráti közösségeknek ajánlott. A lényege: a banditák vadásznak a sheriffre, a sheriff és a helyettese a banditákra, a renegát meg mindenki másra. A játék elején (a sheriffen kívül) nem tudni, hogy kinek, milyen szerep jutott: a törvény emberei és a törvényen kívüliek először vaktában, majd célirányosan lövöldöznek a körülöttük ülőkre. Ha kell, lóra pattannak, börtönbe zárnak, golyószóróznak, dinamitot dobálnak vagy visszaverik az indiánok támadását.

Szerintünk ilyen

“A 30 féle kártyalap memorizálása a teljes agyi kapacitásomat igénybe vette. Baráti társaságnak kiváló időtöltés. Anyut és aput már lehet, hogy kevésbé szórakoztató egy gyorstüzelővel agyonlőni…”  (Csilli, a kis csaló)

“A Bang egy valódi közösségi westernjáték, ahol Vájetörpöket és Billyakölyköket mészárolhatunk és akkor is megnyerhetjük a játékot, ha közben szitává lőnek.”  (Zsan, a szociális)

“Ha a Microsoft komolyan gondolná a Windows ‘játék’ mappáját, hagyná a pasziánszot a fenébe és ezt tenné a helyére.” (Marci, a kütyümán)

“Ha kipróbáljátok, attól kezdve úgyis minden házibuli, nyaralás, síelés és hétvégi piknik állandó kelléke lesz. Különben meg: lehet az rossz játék, amelyben a sörért és a kocsmáért jár az életerő?”  (Vitya, a hobbijátékos)

“A sok kártya és rejtélyes felirat ellenére, ez egy jól játszható játék. Olyan emberként, aki nem szeret játszani, azzal kellett szembesülnöm, hogy élvezem a többi karakter szenvedését.”  (Pali, a játékutáló)

(A játékok tesztelésében partnerünk a Gémklub játékbolt és webáruház.)