Idén júniusban volt ötven éve, hogy Steven Spielberg megcsinálta a filmtörténet egyik legfontosabb filmjét – a jubileumról itt írtunk bővebben –, nem mellesleg pedig látszólag végérvényesen démonizálta a cápákat. Az 1975-ös A cápa után sokan még a Balatonban is rettegtek tőle, hátha egy jellegzetes uszonyt vélnek felfedezni a látóhatáron, a valóban érintett országokban – azaz mindenhol, ahol tenger vagy óceán van – pedig kitört a cápaiszony, amelynek sajnálatos velejárója volt, hogy irtani kezdték a cápákat.
Ez a mai napig nem lankadt, a statisztikák szerint évente mintegy százmillió cápát ölnek meg. Fordítva nézve a számok jóval kisebbek: átlagosan évente 80 cápatámadás történik, abból néhány végződik halállal, 2024-ben pedig évtizedek óta nem tapasztalt számban csökkentek az ilyen jellegű incidensek: összesen 47 cápatámadás volt a világon, abból négy végződött halállal. Összehasonlításként: a skorpiók átlagosan 2000-3000 embert ölnek meg évente, a szúnyogok közel egymilliót, az elefántok évente átlagosan 500 embert taposnak halálra.
A cápa tehát annak ellenére a nyílt vizek rettegett ura, hogy sehol sincs a leghalálosabb állatok listáján, bár a félelem érthető: a vízben a gyanútlan emberek után lopakodó, megszámlálhatatlanul sok foggal rendelkező, azzal testrészeket könnyűszerrel leszakító, hatalmas vízi lények Spielberg nélkül is kellően ijesztőek (miközben elvitathatatlan, hogy A cápa nagyon sokat tett azért, hogy felerősítse az emberekben ezt a rettegést).
Ocean Ramsey pedig rengeteget tesz azért, hogy elpárologtassa ezt, igaz, éri is emiatt rengeteg kritika. A 38 éves hawaii nő az életét tette fel arra, hogy javítson a cápák PR-ján, és kedves, érző állatoknak állítsa be őket. És közben erre bizniszt is épít, elvégre cápainfluenszerként jut milliós nagységrendű követőbázishoz és bevételhez. De el lehet emiatt ítélni, ha közben az is neki köszönhető, hogy Hawaii környékén már nem lehet cápákra vadászni?
A Cápákkal suttogó róla és imádott cápáiról szól, a Netflixen debütáló dokumentumfilmet végignézve azonban az ismeretterjesztésen túl leginkább egy újabb kampányeszköz sejlik fel, amely nemcsak a cápamentést, de saját brandjét is népszerűsíti.
Búr úgy hangzik, mintha a nevét is csak ügyes marketinghúzásként vette volna fel, valóban Oceanként anyakönyvezték a szülei a hawaii lányt, akit már kiskorában is a nyílt víz vonzott. Gyermekkori önmagát csendes, visszahúzódó kislányként jellemzi, aki nagyon gyakran úszott ki az óceánba, itt esett meg az első találkozása egy cápával, amely – az első ijedtségen túl – teljesen megbabonázta. Tinédzser volt, amikor szabadtüdős merülések során közel került a tigriscápákhoz, az egyébként modellkedéssel is foglalkozó nőnek pedig ez lett a hivatása. Sosem tanult szakértőnek, inkább az empirikus megismerés híve volt: minden idejét a vízben töltötte, együtt lebegett, úszkált a cápákkal, így tanulmányozta a viselkedésüket. És ami még nagyobb teljesítmény, sőt, kisebbfajta csoda: sosem bántották. Az állatok lenyűgözték, és mindenét arra tette fel, hogy ezt az emberek is lássák – ehhez azonban kellett egy másik bátor vállalkozó is, aki vele merült, és dokumentálta az érdekes kapcsolatot cápa és ember közt.
Minden cápaimádó feleség mögött ott van egy bátor férj, aki fogja a kamerát
Juan Oliphant, mint minden valamirevaló szörfös a cápák esküdt ellenségének tartotta magát, aki aztán akkor szeretett bele, az állatokba, amikor egyszer velük merült. A cápák révén ismerkedett meg Ramsey-vel, akinek előbb az operatőre, majd a férje is lett, ma együtt viszik a cápabizniszt. Bár a felvételeken mindig Ramsey szerepel, Oliphant ugyanúgy a vízben van a cápák között, ráadásul egy nehéz, víz alatti kamerát is cipel, ő a láthatatlan résztvevője a hajmeresztő mutatványoknak. A nő merül, a férfi videózza, nagyjából ez a felosztás köztük, ám a cég működtetéséből egyformán veszik ki a részüket, a dokumentumfilm szerint összeszokott párosként működnek, akik tisztában vannak az őket körülvevő állandó veszéllyel.
A páros évtizedek óta szinte megszállottan merül alá, a környék cápáit – elsősorban tigriscápákról van szó – már név szerint ismerik, és sosem bántották őket. Ramsey szerint a titok, hogy igyekszik kapcsolódni a cápákkal, egyenrangú félként merül le hozzájuk, ezt pedig az állatok is érzik. Annak érdekében, hogy minél többet tudjon velük lenni, és ne zökkenjenek ki az állatok attól, hogy gyakran feljár levegőért, rengeteget edzett, hogy a szabadtüdős merülés területén kitolja a határait: ma már hat és fél percig bírja ki a víz alatt egy levegővétellel.
Figyelemfelkeltés és cápabiznisz
A páros elsődleges célja az, hogy megismertesse a világot a cápák barátságos oldalával, hogy enyhítsenek a démonizáláson, ehhez pedig minden eszközt megragadnak. Az egyik legnagyobb erejük a közösségi platformokban rejlik, ahol hamar rájöttek, hogy mivel lehet igazán odacsábítani az embereket: nem elég pusztán cápákról posztolni, sokkal nagyobb a forgalom, ha a képen a cápa mellett a gondtalanul lebegő Ramsey is ott van. És ami még fontosabb: hogy egy kifejezetten dekoratív nőről van szó, aki nem mellesleg modellkedik is. Az internet pedig ilyen egyszerűen működik: rögtön felpörgött az elérés, ami hozta magával a fanyalgókat is, akik szerint Ramsey csak a testét mutogatja a lájkokért. „Használom a külsőmet, ha kell” – válaszolja ezekre a vádakra a nő, és hozzáteszi, „erkölcsi felelősségének érzi”, hogy segítsen a cápákon minden létező eszközzel.
Ez alatt pedig azt érti, hogy egy nagyon jól menő brandet épített fel erre: Instagramon már 2,5 millióan követik, honlapján amellett, hogy ismeretterjesztő tartalmakat oszt meg, online kurzusokat tart a cápákról, de egész sor merch-öt is lehet venni: cápamintás bikinit, pólót, leggingset, cipőt, törölközőt, jógamatracot, telefontokot, ékszereket, táskát, kulacsot. Emellett 150 dollárért kínál merüléseket a cápákhoz, 500 dollárért pedig névlegesen örökbe lehet fogadni egy cápát is. Természetesen emiatt is vannak fanyalgók, akik szerint Ramsey csak a pénz miatt zsákmányolja ki a cápákat, de a nőnek erre is van válasza:
Felmerült pár üzleti lehetőség a passzív figyelemfelkeltésre, ami nagyon jó a cápáknak.
A legjobb reklámot azonban kétségkívül a fehér cápa hozta meg nekik. Ramsey már korábban is találkozott velük, a dokumentumfilm bemutat egy esetet, amikor a ketreccel merült a rettegett fehér cápához, ám kiszállt a ketrecből, és vele úszott. A filmben úgy jellemzik: „Ez volt az anti-cápa pillanat.” Ramsey-t ez azonnal a híradókig repítette, hirtelen ő lett a sokak szemében bátor, mások szemében őrült cápás nő, az azonban kétségtelen, hogy ráirányította a figyelmet az állatokra. Ezt követően Ramsey a hírnevét kihasználva megpróbált szintet lépni: azt igyekezett elérni a hawaii hatóságoknál, hogy tiltsák be a cápavadászatot a környéken. Ebben évekig kudarcot vallottak, ami megviselte a nőt.
2019 januárjában azonban sorsfordító dolog történt: egy halott bálna sodródott Honolulu partjaihoz, Ramseyék pedig azonnal vízre szálltak, hogy a tetemre gyűlő cápákhoz merüljenek. A tigriscápák azonban egyszercsak eltűntek, és megjelent egy 6,1 méteres fehér cápa, egyike a legnagyobb valaha észlelt példányoknak. Ramsey úszott egyet vele, a találkozás pedig újabb világszenzáció lett. Természetesen kapott hideget és meleget, ám ő maga úgy értékelte, hogy bár őt szétszedték, amiért hozzáért az állathoz, végre pozitív színben tűnt fel az állat. Az emberek végre aggódtak értük. Szerencsés időzítés, hogy épp akkor nyújtották be ismét a törvényjavaslatot, ezúttal pedig el is fogadták: 2019-ben Hawaii lett az első állam, ahol betiltották a cápák horgászását és megölését.
Legalább annyian támadják, ahányan csodálják
A Cápákkal suttogó ezt sem kendőzi el, sőt, a műfaj egyik legfontosabb elemét, a pártatlanságot is maradéktalanul teljesíti. Megszólaltat ugyanis egy sor szaktekintélyt, akik távolról sem nézik jó szemmel Ramsey-ék ténykedését – amennyire zajos sikereket arat a páros, legalább annyira vitatott a tevékenységük.
„Szakmai körökben nincsen semmilyen tekintélye” – mondja az egyik megszólaltatott szakértő lekicsinylő ábrázattal. „Úgy gondolom, hogy amit Ocean csinál, az látványos, de nem tudományos” – mondja egy másik, kiemelve, hogy a nőnek semmilyen tudományos fokozata nincsen, csupán tapasztalati úton jutott a birtokában levő tudáshoz, épp emiatt sem tartják őt nagyra a szakmában. Megszólal azonban olyan cápakutató is, aki szerint nem az számít, ki a tudós, és ki nem, inkább az, hogy ki mennyi időt tölt az állatokkal közvetlenül. Az egyik legnagyobb név, aki szerepel a filmben, Sylvia Earle amerikai tengerbiológus, aki óvatosan, de Ramsey felé billenti a mérleg nyelvét: szerinte azért nem gondolják Ramsey-ről, hogy tudós, mert hagyja magát lefotózni, majd posztolja is a képet. De felteszi a kérdést: mi egy tudós dolga? Hogy megfigyeljen és beszámoljon dolgokról, Ramsey pedig szerinte pontosan ezt teszi. Ugyanakkor elhangzik a vád, miszerint „ne zaklasson vadállatokat azért, hogy bebizonyítsa, milyen ártalmatlanok”.
A legnagyobb kritika, ami Ramsey-éket éri, hogy félrevezetik az embereket, amikor azt közvetítik, hogy erre bárki képes. A kritika érthető, mert bár a nő lépten-nyomon hangoztatja, hogy ragadozókkal dolgozik, és a veszély valós, az üzenete mégis az, hogy távolról sem olyan vérszomjas lények, mint azt hinnénk.
Ramsey megítélése tehát távolról sem egységes, sokan ünneplik, mások rosszallással nézik – az azonban kétségtelen, hogy él-hal a cápákért, és láthatóan nemcsak lájkokért merül és kockáztatja az életét. Mindenképpen érdekes célkitűzés, amit a filmben is elmond: nemcsak az embereket óvja meg a cápáktól, hanem fordítva – az állítás második fele érthető, az elsőt azzal magyarázza, hogy biztonsági képzéseivel és ismeretterjesztő tartalmaival hozná biztonságos közelségbe a cápákat.
Az egyébként lenyűgöző felvételek egész sorát felvonultató dokumentumfilmet áthatja az is, hogy a nő folyamatosan a kritikák és a fanyalgás kereszttüzében van, ám láthatóan szívósan bírja ezeket, sőt, nagyon világosan ki is mondja például, hogy férjével nem vállalnak gyereket, így csakis magukért felelnek. Viccesen még azt is odaveti, hogy mikor autogramot kérnek tőle, eszébe jut: biztosan azért, mert ha megöli egy cápa, sokat fog érni. Ez a típusú önreflexió nagyon jót tesz a dokumentumfilmnek, ám a zárómondat foglalja össze talán a legjobban Ramsey életfilozófiáját:
Ha egy cápa miatt mennék el, abszolút vállalom, hogy én kerestem ezeket az extrém helyzeteket. Ne a cápát hibáztassátok!
Cápákkal suttogó (Shark Whisperer), 90 perc, 2025, Netflix.
