Kezdjük mindjárt a legegyszerűbb válasszal: nem. Az, hogy itthon ennyi történelmi film és sorozat készül, korántsem magyar sajátosság, sőt. „A történelmi műfaj népszerűsége épp annyira jellemző a régióra, mint tágabb, akár európai vagy globális szinten. Magyarország gyakorlatilag most éri utol ezt a trendet, a magyar filmkultúrában ugyanis korábban jobbára hiányzott vagy ellentmondásosan volt jelen a műfaj” – mondta lapunknak Varga Balázs filmtörténész, az ELTE Filmtudomány Tanszék tanszékvezetője, aki jelenleg a University of Alberta vendégoktatója.
„A 2000-es évek végétől kezdve, főleg a 2010-es években a streamingplatformok megerősödésével kiderült, hogy hatalmas az érdeklődés a történelmi fikcióra. A többé-kevésbé hagyományos történelmi sorozatnak nevezhető Vikingek (2013) vagy Az utolsó királyság (2015) világszerte óriási sikert arattak. Ahogy ez a streamingboom megjelent Kelet-Európában, a régióbeli országok is gyártani kezdték a saját tartalmaikat.”
Itthon valóban volt egy időszak, amikor ez a(z egyébként kifejezetten drága) műfaj kevesebb figyelmet kapott: a magyar filmgyártás körülbelül a hetvenes években hagyott fel a nagyszabású történelmi filmek készítésével, érte is az utóbbi évtizedekben elég sok kritika ezek hiánya miatt – a Hunyadi-sorozat alapjául szolgáló regényfolyam írója, Bán Mór például nemrég így fogalmazott lapunknak:
A történelmünk jelentős része teljesen hiányzik a filmjeinkből. Pedig ahhoz, hogy legyen viszonyulásunk a magyar múlthoz, muszáj valahogy elmesélni ezeket a történeteket.
2018-ban az akkor még Filmalap néven futó Nemzeti Filmintézet (NFI) próbát tett ennek a sokaknak fájó hiánynak az enyhítésére, és kiírtak egy pályázatot kifejezetten történelmi filmekre: „Az elbírálás során fontos szempont lesz, hogy a történet átélhető és érvényes üzenetet fogalmazzon meg a közönség számára. Fontosnak tartjuk, hogy a főhős drámai történetében egy közösség, vagy a magyar történelem legfontosabb eseményei, kérdései tükröződjenek” – így szólt a kiírás. Andy Vajna 2019-es halála után aztán az immár NFI néven futó intézet vezetését Káel Csaba vette át, és innentől kezdve még inkább explicit cél volt a történelmi vonal támogatása. Meg is indult a történelmi filmes dömping.
Hogy csak néhány emlékezetes példát említsünk, még a Vajna-érában készült film a leghíresebb magyar lóról akkor még rekordernek számító állami pénzből, aztán már az NFI támogatásával, az elmúlt öt évben Hadik Andrásról, Antall Józsefről, a márciusi ifjakról, illetve sorozat II. András uralkodásáról és Báthory Gábor erdélyi fejedelemről. Most pedig ugye itt a Hunyadi is.
Utóbbiaknál rendre előkerül a „magyar Trónok harca” jelző – hiába, az HBO klasszikusának térnyerése óta egyszerűen nem lehet úgy kardokat felvillantó sorozatot csinálni, hogy azt valaki ne hasonlítsa rögtön a Trónok harcához (hát még ha szexjelenetek is vannak benne). Egyébként ez sem magyar sajátosság.
A szlovákoknak és a szerbeknek is van saját Trónok harcájuk
