A magyar filmgyártás 120 éve alatt nem sikerült még Hunyadi Jánosról filmet készíteni. Egyébként Mátyás királyról és Szent Istvánról sem – történelmi filmet, nem rockoperát vagy rajzfilmet. A történelmünk jelentős része teljesen hiányzik a filmjeinkből. Pedig ahhoz, hogy legyen viszonyulásunk a magyar múlthoz, muszáj valahogy elmesélni ezeket a történeteket. A modern társadalmak történelemképe nem a tankönyvekből jön, hanem a kultúrából, az irodalomból, a színházból – és a filmből
– mondja Bán Mór, a nagyívű Hunyadi-regénysorozat szerzője és az azonos című, március 8-án debütáló sorozat forgatókönyvírója, amikor a széria maratoni sajtóvetítésén kérdezzük a magyar történelmi filmek friss divatjáról, és arról, hogyan illeszkedik a Hunyadi a jelenleg zajló műfaji dömpingbe. A sorozat (kritikánk itt olvasható) pótolni hivatott a fent említett hiányt, legalábbis, ami Hunyadi Jánost illeti: tíz részben meséli el a magyar hadvezér életének főbb eseményeit gyermekkorától egész a nándorfehérvári csatáig (a címszereplőt egy filmen még nem igen látott marosvásárhelyi színész, Kádár L. Gellért alakítja). Ahogy Bán fogalmaz, igazi „old-school hőstörténet” ez egy semmiből felemelkedő, írástudatlan katonaemberről: „Hunyadi egy olyan korszakban került a történelem színpadára, amikor épp egy erős katonára volt szükség, aki meg tudta védeni az országot. Lenyűgözött ez az egyenes, letisztult karakter, de a hibáit és gyarlóságait is meg akartuk mutatni.”
Bán szerint egyébként semmi meglepő nincs abban, hogy a nagy számban megjelenő történelmi filmek között akadnak olyanok is, amik úgyszólván hiátust hagynak maguk után: „nem gondolom, hogy reális elvárás lett volna, hogy minden történelmi film csodálatos alkotás legyen. Ahogy minden más műfajban, itt is vannak jobb és rosszabb darabok. A történelmi filmek csupán azért kerülnek mindig reflektorfénybe, mert ez egy költséges műfaj. A vígjátékaink se mind jók. A drámáink sem” – fogalmaz az író.
A költségvetés a Hunyadi kapcsán is kezdettől fogva gyakran emlegetett kérdés, hiszen ez minden idők legdrágább magyar sorozata, amit a Nemzeti Filmintézet is rendesen megtámogatott: a tíz rész több mint 15,2 milliárd forint közvetlen állami támogatásból készült, de az adókedvezményekkel összesen mintegy 22,5 milliárd forintra rúghat a sorozatra költött magyar adófizetői pénz. Soha ilyen nagyszabású produkció nem készült még itthon. Ez azért meg is látszik a végeredményen: a sorozat a Mafilm Filmgyártó Kft. fóti stúdiójában felépített komplett vár mellett több külső helyszínen – például Pátyon, Kisorosziban és a Vajdahunyad várában – forgott, összesen több mint 600 nemzetközi színész és kaszkadőr részvételével.
A produkció mérete itthon mindenkinek újdonság volt. Szász Attilát, a sorozat négy rendezőjének egyikét például első forgatási napján mindjárt egy méretes csatajelenet fogadta: 50-70 ló, 200 kaszkadőr és statiszta, megszámlálhatatlan daru, krán és lámpa. Se a producerek, se az operatőrök nem láttak azelőtt ekkora forgatást. Szász elmondása szerint szükség volt egy kis időre, mire belerázódtak a dologba:
Meg kellett tanulni, mennyi idő öt lóval, tíz lóval, húsz lóval leforgatni egy jelenetet, vagy hogy mi fér bele egy napba, ha ötven statisztával dolgozunk.
Csak akkor van értelme, ha eljut mindenhová
Talán nem meglepő, hogy egy ekkora volumenű produkció nem kizárólag a magyar piacra készült; kezdettől fogva a célkitűzések között szerepelt, hogy a Hunyadi (angolul Rise of the Raven, hogy ne legyen áthallás a Hyundai autómárkával) nemzetközi forgalmazásba kerüljön. Az sem véletlen, hogy a külföldi szereplők anyanyelvükön szólalnak meg a sorozatban, ami így összesen kilenc nyelven készült.
