Brian Cleary dublini gyógyszerész az Ír Nemzeti Könyvtár archívumát böngészve bukkant rá Bram Stoker 134 éves, egészen addig gyakorlatilag ismeretlen kísértetsztorijára – írja a Guardian.
Cleary, aki amatőr történésznek vallja magát, a könyvtár Stoker-archívumának egy darabját lapozgatta, amikor furcsa dologra lett figyelmes: egy 1891-es újévi Dublin Daily Express mellékletekről szóló hirdetésben az egyik tétel a következő volt: „Gibbett Hill, írta Bram Stoker”. Mivel soha nem hallott még ilyen című regényről vagy novelláról, kutatni kezdett. A címet a Stoker-életrajzok sem említették. A mellékletet tartalmazó folyóirat viszont megvolt, benne a novellával: „végig ott volt a szemünk előtt” – mondta Audrey Whitty, a könyvtár igazgatója.
A történet a Surreyben található Gibbet Hillen játszódik, és egy névtelen elbeszélőt követ, aki három gyermekkel és egy kígyóval találkozik a hegyen. Mikor elalszik egy fa alatt, gyerekek megtámadják, ráadásul úgy tűnik, hogy irányítani tudják a kígyót. A történet azzal ér véget, hogy a kígyó kimászik a narrátor mellkasából és tovasiklik a hegyoldalon.
Cleary megkereste a novellával Stoker életrajzíróját, Paul Murray-t is. Murray izgatottan fogadta a felfedezést, de nem lepődött meg, ekkora ő is felfedezett már három hasonló történetet, így tudta, hogy vannak még ismeretlen Stoker-írományok. Ám ahogy egyre többet tudott meg a történetről, egyre inkább felkeltette az érdeklődését:
1890-ben jelent meg, és szinte biztosan ebben az évben is íródott. Ez az az év, amikor Bram Stoker elkezdett dolgozni a Drakulán
– mondta Murray, aki szerint több párhuzam is felfedezhető a két történet között: a gótikus képi világ, a rosszindulatú karakterek hármasa, vagy épp a „sötét fényben ragyogó szemek” leírása.
