Megtudod, hogy az úszóedző strandpapuccsal ösztönzi a gyereked az edzésen. Mit teszel? Hatalmas balhét csapsz, elbeszélgetsz az edzővel, vagy azonnal kiveszed a gyereket az egyesületből?
Az ATV októberben induló, A nagy dilemma című műsora ilyesfajta kérdéseket szegez a vendégeinek – epizódonként kettőnek –, akik az előttük lévő tableten választhatnak a felkínált válaszok közül, hogy aztán Kadarkai Endre a tőle megszokott szelíden provokatív stílusában faggassa őket döntéseikről. Mekkora az a bizonyos balhé? Felhasználná-e az illető a hírnevét, hogy még nagyobb ügy legyen a dologból? Megúszás-e csendben kérdőre vonni az edzőt? Egyáltalán: rögtön elhisszük, ha a gyerek azt meséli, hogy meglegyintették egy papuccsal?
Elsőre ugyan van egy kis kvízshow-beütése a műsornak a letisztult díszlettel, a tabletekkel, A, B, C és D opciókkal, na meg a válaszok alapján elszíneződő háttérrel, de hamar egyértelművé válik, hogy A nagy dilemma hamisítatlan Kadarkai-műsor: emberek mesélnek megkapó őszinteséggel a személyes megéléseikről. A fenti kérdés után kettőt kell csak pislogni, és Kovács Patrícia már arról beszél, miért gondolta annak idején elfogadhatónak a színház világában tapasztalt erőszakot, hogyan jött el az Eszenyi-érában a Vígszínházból, és mit csinálna most, ha ilyen szituációba kerülne a munkája során. És arra sem kell sokáig várni, hogy a másik vendéggel, Kovács András Péter humoristával összevessék, mennyiben hasonlított a gyermekkoruk, amelyet mindketten egy alkoholista apa mellett töltöttek.
Nemcsak Kadarkai kérdezősködése navigálja személyes vizekre a műsort, a játékos csomagolásban tálalt, hétköznapi dilemmák megválaszolásához önkéntelenül is a saját élményeihez nyúl az ember. Átmennél-e az exedhez, ha vészhelyzetben a segítségedet kéri? Megszakítanád-e a barátságot a kollégáddal, ha kiderül, hogy rasszista? Beleszólnál-e, hogy neveli a haverod a gyerekét? Ilyesfajta kérdésekben meggyőződéssel csak tapasztalatból lehet beszélni. Dönteni pláne. Márpedig itt dönteni kell, ráadásul gyorsan. Ha ezek a kérdések egy baráti találkozón vetődnek fel, minden bizonnyal hosszas vita kerekedik belőlük, Kadarkai vendégeinek viszont csak pár másodpercük van arra, hogy beleéljék magukat a felvázolt szituációkba, és rábökjenek a legszimpatikusabb válaszra. A döntéseik így őszinték, ösztönösek, és az is természetesen hat, ahogy beavatnak a mögöttük rejlő érvrendszerbe.
Ezekből egyébként nincsen végtelen mennyiségű, árulta el lapunknak a forgatáson Kadarkai Endre; a hetedik részre már nagyjából kirajzolódott, mik azok a kérdéskörök, amik vissza-visszatérnek.
Van tíz-tizenkét típusdilemma az ember életében, aminél hajlamosak vagyunk megállni, elgondolkodni, és mérlegre tenni a dolgokat. Ilyen például a szolidaritás, az önérdek felvállalása, a csalódás feldolgozása vagy a megbocsátás kérdése. De nem szabad azért halálosan komolyan venni ezeket, ez leginkább egy jó játék. Véletlenül sem célunk az erkölcsi útmutatás, nincsenek jó vagy rossz válaszok
– mondta.
A műsor koncepciójának kialakításában egyébként a kezdetektől maga is részt vett a kérdések összeállításától a szerkesztésen át a vendégek felkéréséig. Ahogy ő fogalmaz: „Akkor érzem igazán komfortosan magam, hogyha nem egy kész struktúrába ülök bele, hanem át tudom szűrni azt a saját szakmai elveimen.”
Miután júniusban két műsora, a Szavakon túl című portrésorozat és a pszichológiai kérdéseket körbejáró Lélekben is véget ért, több televíziós felkérést is kapott.
Eldöntöttem, hogy akkor fogok újra tévéműsort készíteni, hogyha az többet ad, mint az eddigi portréinterjúk. Ez szerintem több annál: egy összetettebb, nagyobb kihívást jelentő, kevésbé a rutinra szorítkozó formátum
– mondta Kadarkai a műsorról, ami az egyszerű alapötlet ellenére ilyen formában újdonság: külföldön ugyan vannak hasonló, dilemmák köré épülő beszélgetőműsorok, azokra viszont nem jellemző, hogy egy játékvezető is jelen legyen a beszélgetéseknél.
„Hogy lesz abból műsor, hogy valaki benyom egy válaszlehetőséget egy tableten? Hogy jutunk innen odáig, hogy a sérüléseiről, volt szenvedélybetegségéről, a csalódásairól vagy a bosszúvágyáról beszéljen? Szerintem itt kezdődik a valódi műsorvezetői feladat, és ez volt számomra kihívás, hogy egy viszonylag fix struktúrában hogyan tudok érvényre jutni riporterként és műsorvezetőként” – fogalmazott Kadarkai, aki szerint a felvetett dilemmák akkor sülnek el a legjobban, amikor fogalmuk sincs a vendég háttértörténetéről.
A látszólag banális kérdések indítják a legszenvedélyesebb beszélgetéseket. Nem is igyekeznek hát kifejezetten a vendégekhez alakítani a dilemmákat, Kovács Patrícia és KAP párosa mégis láthatóan jól rezonál minden témára, könnyedén kapcsolnak személyes történeteket az abszurd szituációkhoz. Az is feltűnő, hogy mennyi hasonlóság akad kettejük között, bár Kadarkai szerint ez nem feltétlen szervezőerő a vendégek összepárosításakor:
Lesz olyan páros, akik közel állnak egymáshoz, és lesznek olyanok, akik két teljesen különböző univerzumot képviselnek. A legfontosabb szerintem nem az, hogy provokatív, vitára kész embereket ültessünk le egymással szemben, hanem hogy őszinte, reflexív, érzékeny, a saját vívódásairól és dilemmáiról őszintén számot adni képes emberek legyenek. Azokkal működik igazán ez a formátum, akiknek van egy erős hit- és elvrendszerük, meggyőződésük, koherens gondolkodásmódjuk a világról. Most a hetedik felvételnél tartunk, az eddigi 14 vendégünk szerintem pont ilyen volt: azt hozták, ami a lényegük, nem hazudtolták meg magukat.
A többi epizód során olyan vendégek fordulnak még meg a tabletek előtt, mint Aranyosi Péter, Pásztor Anna, Nagy Feró, Steigervald Krisztián, Puzsér Róbert és Zacher Gábor.
És hogy maga Kadarkai beülne-e a helyükre?
„Nem szívesen. Nyolc-tíz másodperc alatt válaszolni egy ilyen feszített dilemmára úgy, hogy meg is tudd indokolni, és ne is bánd meg utólag a választásod – nagyon nehéz dolguk van. De hát ez teremti a feszültséget, ettől lesz igazán érdekes a helyzet!”
A nagy dilemma október 2-ától szerda esténként lesz látható az ATV-n.
