Kultúra

Ha az anyai szív összetörik, másokat is halálra sebez

Forum Hungary
Forum Hungary
Ritkán látni olyan szerepben két csodás hollywoodi sztárszínésznőt, mint az Anyai ösztönök hősnőiként. A hatvanas évek elején játszódó, kertvárosi pszichothrillerben két nő barátsága bizalmatlanságba, majd nyílt ellenségeskedésbe fordul egy halálos baleset után. Vajon Jessica Chastain vagy Anne Hathaway karaktere őrült? Esetleg mindketten? Kritika.

Legkésőbb azóta, hogy Kyle MacLachlan végigsimított a frissen nyírt, zöld gyepen, és egy levágott fület talált a fűszálak között, pontosan tudjuk, hogy a kertes házak között semmi sincs rendben. A kispolgári nyugalom és elégedettség jelképes terében valójában a szorongás és az őrület vert tanyát, ahogy erre a Kék bársony óta megannyi film és tévésorozat mutatott rá. A nyugat-európai kertvárosokban sem érezhetjük különösebben biztonságban magunkat – az osztrák pincékről például elég rosszakat hallani a filmesektől –, de igazi, sötét mitológiája az amerikai kertvárosoknak van.

Ezért tűnik logikusnak, hogy a Duelles című, 2018-as belga filmből amerikai feldolgozás készült. Pláne, hogy Olivier Masset-Depasse otthon tucatnyi díjat nyert filmje is regényadaptáció, az amerikai változat így egyszerre remake és Barbara Abel könyvének újabb megfilmesítése. Mindegy is, mert a történet semmilyen formában nem nevezhető eredetinek: két anya neveli gyermekeit, valamikor a hatvanas években, középosztálybeli kényelemben, de a jószomszédi viszonynak csakhamar tragédiák sora vet véget.

Forum Hungary

Az amerikai Anyai ösztön az új arcukat mutató hollywoodi sztárszínésznők filmje.

A történet előrehaladtával Jessica Chastainről és Anne Hathawayről is lefoszlik a tökéletes háztartásbeli maszkja, ahogy karaktereiket felemészti a gyász, a paranoia és a bosszúvágy. A kérdés persze az, pszichopata-e valamelyik nő. És ha igen, melyikük az?

Chastain nem először alakít mániákus figurát – Oscar-díját is egy gátlástalan hitszónok szerepéért nyerte a Tammy Faye szemeiben –, de neki sem ez a jellemző szereptípusa. Hathawayt pedig végképp ritkán látni olyan szerepben, ahol felmerül a karakteréről, hogy talán teljesen elmebeteg.

Az nem meglepetés, hogy mindketten hiba nélkül oldanak meg egy ilyen hálás színészi gyakorlatot. Sokkal inkább az a tét, hogy az elsőfilmes Benoît Delhomme rendező képes-e olyan fojtogatóan sűrűre szőni a bizalmatlanság és a rettegés hálóját a két hősnő köré, ami illene ehhez a történethez. Ritka eset Delhomme-é, mert egyébként rendkívül tapasztalt filmes, csak éppen operatőrként szerzett nevet magának. Méghozzá nem is akármilyen teljesítménnyel: a Tran Anh Hung-féle A zöld papaja illata, a Caj Ming-liang rendezte És ott hány óra van? meg Anton Corbijn Az üldözöttje nagyon különböző filmek, de abban hasonlítanak, hogy a képi világuk szinte tapintható és szagolható, valósággal elkábít. Ezeket a mesterműveket Delhomme operatőri munkája kapcsolja össze.

Forum Hungary

Az Anyai ösztön ambíciói szerényebbek. Miután egyikük kisfia halálos balesetet szenved, hol az egyik, hol a másik hősnő tűnik gyanúsabbnak. Jellemző, hogy a férjeik eközben a tökéletes fogalmatlanság és az infantilis érzelmi elárvulás közötti homályzónában botorkálnak, és természetesen nejük lelkivilágáról sem tudnak semmit. „Ha vissza akarsz menni dolgozni, nem írhatnál néha csak egy-egy cikket az iskolaújságba?” – kérdezi újságírói hivatását kötényre cserélő feleségét az egyikük. Nem a szerencsétlen gyereknek, hanem ennek a férfinak járna ki, hogy lepottyanjon valamilyen magas helyről.

A rendező ugyanakkor csak dekoratív háttérként, a csinos felszín alatt tomboló, asszonyi indulatok ellenpontjaként használja a kertvárost és az ötvenes-hatvanas évek fordulójának konzervatív és fullasztó, kispolgári Amerikáját.

Az operatőri feladatokat is ellátó Delhomme képi stílus tekintetében a visszafogottságra, az önuralomra szavaz, illeszkedve takaros hősnői viselkedéséhez. Ám ez a vizuális értelemben vett szerénység a férjek és más háttéralakok sematikus karaktereivel elszürkítve sajnos időnként átcsap az unalomba. Az állóvizet az egymással nyíltan ellenségessé váló anyák hangulatingadozásai és dühkitörései kavarják fel, de Delhomme a ráérős kezdés után olyan tempósan szabadítja el az indulatokat, hogy a merész thrillerfordulatok némileg elolcsósítják, együgyűbbé teszik ezt a talányosabbnak induló, érzelmi kirakós játékot.

Forum Hungary

Amivel csak azt akarjuk mondani, hogy Claude Chabrol szelleme nem tűnt el a moziból. Az új hullámmal induló, majd egyenetlen színvonalú műfajfilmek felé kanyarodó francia rendező igazán a thrillereivel alkotott maradandót a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Hasonlóképpen a burzsoá képmutatás mögötti pszichózist térképezte fel, mint Abel regénye és Delhomme filmadaptációja, de legjobb filmjei, A megcsalt férj vagy Az állatnak meg kell halnia, megőriztek valamit a karakterek rejtélyességéből.

Az embert, még ha kertes házban lakik is – sőt, talán különösen akkor –, sosem lehet teljesen kiismerni.

Delhomme ellenben végül nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy mindent kifecsegjen az Anyai ösztönök főhőseiről. Ez így inkább egy közepes Chabrol-thrillerre hasonlít, amit két remek amerikai színésznő munkája helyez egy polccal magasabbra.

Anyai ösztön (Mother’s Instinct), 2024, 94 perc. 24.hu: 6/10.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik