Gabriel García Márquez 1999-ben kezdte el írni utolsó művét, a Találkozunk augusztusban (Until August) című kisregényt, végül már demenciával küzdve, 2004-ben fejezte be a könyvet, mikor az ötödik verziót véglegessé nyilvánította.
A mágikus realizmus egyik úttörőjének tartott, irodalmi Nobel-díjas kolumbiai író 2014-ben hunyt el, ekkor a regény több száz oldalnyi vázlata és jegyzete a Texasi Egyetem Harry Ransom Központjába került, hogy ott majdnem feledésbe is merüljön. Marquez fiai, Rodrigo és Gonzalo azonban most úgy határoztak, apjuk halálának tizedik évfordulójára kívánsága ellenére mégis publikálják a kisregényt, ami ebben a hónapban jelenik majd meg – itthon a világpremierrel egy időben Scholz László fordításában lesz olvasható.
Az író fiatalabb fia, Gonzalo García Barcha a BBC rádióműsorában azt mondta, édesapja utolsó éveiben már nem volt abban a helyzetben, hogy meg tudja ítélni a művét, csak a hibákat látta benne. Gonzalo szerint a mű kifejezetten értékes darabja az író munkásságának, mert új oldalát mutatja meg.
„Biztosan nem akartuk megsemmisíteni. 2022-ben elolvastuk az egyik vázlatot, és nem is volt róla sok vita. Rájöttünk, hogy a könyv teljes, nem is kell sokat szerkeszteni rajta” – mondta.
Körülbelül három másodpercig gondolkodtunk rajta – vajon elárultuk a szüleinket, apánk kívánságát? És úgy döntöttünk, igen: ez árulás volt. De erre valók a gyerekek.
Szerinte a mű előbb-utóbb mindenképp kiadásra került volna, a család pedig azt szerette volna, ha olyan változat jelenik meg, amelyet ők is jóváhagytak, és amely védi a szerző jogait.
A Száz év magány és a Szerelem Kolera idején írója nem az első, akinek kérése ellenére végül halála után kiadják a művét, ennek a lépésnek komoly irodalmi hagyománya van. Hogy csak egy példát említsünk, Franz Kafka halála előtt arra kérte barátját, hogy az összes művét égesse el, ehelyett Max Brod inkább publikálta A pert is tartalmazó kötetet.
