1954-et írunk, ami kínál néhány szenzációt. Megszületik a világ egyik leghíresebb és legfontosabb dala, Bill Haley Rock Around the Clockja. Megjelenik néhány egészen jó könyv, Tolkientől A Gyűrűk Ura, vagy Goldingtól A legyek ura. Készülnek aztán csodafilmek is, hogy csak egyet említsünk, Fellini mestermunkája, az Országúton, s ha már kép, elkészül az ikonikus szoknyafellibbenős fotó Marilyn Monroe-ról. Végül születik egy vereség is, amitől a magyar szív majdnem meghasadt: az aranycsapat 3:2 arányban elveszíti a világbajnoki döntőt az NSZK ellen. Nemzethalál. Vannak aztán további veszteségek is jócskán: meghal Robert Capa magyar származású fotográfus, akárcsak Haller Frigyes fotóművész, és mások mellett ugyancsak távozik Frida Kahlo, valamint Henri Matisse, sorolhatnánk még hosszan.
Szóval 1954-et írunk, és a fentiek fényében látszólag súlytalan esemény, hogy Fodor András (később Kossuth-díjas) költő, esszéíró a budapesti Révay közben található lakásának dolgozószobájában ül az íróasztalánál, és mereng. Mögötte tengernyi könyv (a felvételen nem látszik, de élete végére több mint tízezer), a falon egy József Attila-kép (fontos helyeken írják: József Attila költészete vezette rá a líra műhelytitkaira). Fodor András nem csupán mereng, ír is valamit. Talán verset, talán naplóbejegyzést. Ő ugyanis minden nap írt valamit a naplójába kamaszkorától halála előtti napjáig, ennek egy része hét vaskos kötetben később meg is jelent. Az 1979-ig írt naplói nemrégiben a Petőfi Irodalmi Múzeumba kerültek, hanem a későbbiek is rejtenek érdekességet bőven, ezek egyelőre a kisebbik fia, Fodor János polcán sorakoznak. Akad még feldolgozásra váró anyag. Csak érdekességképpen: az egyébként szép, egységes írásképpel teleírt nagyalakú spirálfüzetek végén Fodor hosszasan sorolja és osztályozza a vonatkozó időszakban látott filmeket, olvasott könyveket is, ezek mennyisége meghökkentő. Miként az általa írt költemények száma is, amely úgy ezerre tehető.
Fodor András nem csupán a gondolatait, az általa megtekintett filmeket, elolvasott könyveket dokumentálta, hanem fotográfiák segítségével családja mindennapjait is. Készített 41, fényképekkel sűrűn teleragasztott albumot, 20 ezer fotót, melyek értelemszerűen nem csupán egy család életét, a családtagok szövevényes rokoni, baráti kapcsolatait mutatják meg, hanem a háttérben egy kort is szemléltetnek. Jelen esetben a hatvanas évek első felét. A 41 fotóalbum és a 20 ezer kép döntő többsége a Petőfi Irodalmi Múzeumba vándorolt. 280 felvételt pedig a Fortepannak adományoztak az örökösök – kiegészítve a családi fotógyűjteményt Fodor András apósa, dr. Mátis Lajos képeivel is. Ebből adunk közre most néhányat.
A fókusz persze a Fodor család mindennapjain van. Fodor András holtig tartó házassága korai választáson alapult. A somogyi vasutas család legkisebb gyermeke nyaranta sokat járt a vasútvonal balatoni végén, Fonyódon, ott nézte ki magának az őcsényi körzeti orvos nagyszüleinél nyaraló lányát: Mátis Sárikát. A romantikus gyermekkori vonzódás 1953-ban egy házasságban teljesedett ki, ebből két fiú született: 1961-ben Dávid és 1969-ben János. Itt most egy család bonyolult és a kívülálló számára ágas-bogas viszonyrendszerének ismertetése következne, de ettől eltekintünk, noha a képek többségén a családtagok láthatók. Például Sárika édesapjának, Őcsény közkedvelt háziorvosának orvoslakásához tartozó, még nem teljesen kész kertje, ahol a családtagok sertepertélnek. Kitűnő felvételen nyílik meg előttünk Sárika tetszetős játékokat rejtő szekrénye, mely előtt a polgári jólétben élő kislány ragyog, kissé kopottas barátnője szomorog; ő ilyesmiket legfeljebb csillogó áruházak ünnepi kirakataiban láthatott. Majd két pompás felvétel: az egyiken Fodor András közeli rokona éppen a fonyódi móló korabeli viharjelző kosarát mutatja Dávidkának, a másikon Fodor András apósa hajol be a képbe, hogy ismerkedjen a mózeskosárban fekvő Dávidkával. Ez a fotó különösen tanulságos. A kompozíció jelzi, hogy Fodor Andrásnak volt szeme a fényképezéshez, de igazi figyelme talán mégsem, lásd azt a női lábat, amely csaknem „kilóg” a behajoló dr. Mátis Lajos szájából; egy képszerkesztő sóhajtva pillantana az égre…
Amint azt fentebb írtuk: Fodor András megszállottan dokumentálta életét, azon keresztül járulékos hozadékként különféle korok rekvizitumait. A hatvanas években készült kollekcióban például a mózeskosarat, amelyben Dávidkát épp a keresztelőre viszi a család, a bizonyára finom, de a mai kor szirupos túlzásaitól mentes „Éljen Dávidka!” feliratú, ügyetlen, de kedves tortákat, és a keresztelőt követő zsúfolt családi ebéd asztalán látható szódásüvegeket, egyszerű üvegpalackba töltött, bizonnyal finom szekszárdi borokat.
Felvillan aztán egy foncsorozott napszemüveg is, a költő felesége viseli egy badacsonyi ebéd idején. Látható az egyik felvételen ma már muzeális Ikarus busz, a másikon egy fura teherautó, odébb egy Trabant autó, mondjuk így bátran: Trabant autó, autóságát ugyanis erősíteni kell szegénynek, mert, ha egy ilyen szerkezet nagyritkán nyugatra tévedt, ott például nem hitték el, hogy valóban az. És felbukkan egy holland rendszámú Triumph is, ez akkoriban a luxus kategóriába tartozott, egyébként Kibédi Varga Áron hollandiai magyar irodalomtörténész, költő tulajdona, és Fábry Zoltán felvidéki író háza mellett látható. Fábry az ablakából libákat etet, vicces és szép kép. Mellesleg Fodor András sohasem vezetett autót, vonatozott, mert a vonaton lehetett olvasni, vezetés közben ez viszonylag nehéz lett volna.
A képeken megjelennek Fodor András számára fontos emberek, például Takáts Gyula költő, földrajz- és történelemtanár, aki a jó nevű kaposvári Somssich (ma Táncsics Mihály) Gimnáziumban osztályfőnökeként fedezte fel Fodor András költői tehetségét. Takáts ekkor már ismert, Baumgarten-díjas költő volt, s ő támogatta abban, hogy vegyes bizonyítványa ellenére pályázzon a bölcsészkar mellett a sorsát meghatározó Eötvös Collegium tagságára is. Ahol szerzett tudást, mestereket (Fülep Lajos, Keresztury Dezső) és barátokat (Lator László, Sárosi Bálint, Domokos Mátyás).
Több képen láthatjuk a szintén ott megismert Colin Mason angol zenekritikust, írót, akivel Fodor végre elmélyültebben is tudott beszélgetni a számára oly fontos zenéről. Merthogy Fodor András életében nemcsak a naplóírás, a költészet és a fotográfia volt erősen jelen, hanem a zene is. Ne feledjük: zenéről írt tanulmányai mellett külön kötetet szentelt az általa imádott Bartóknak és Sztravinszkijnak, 1959–1968 között rendszeresen szervezett zenehallgató és zeneértelmező esteket, ahol az említettek mellett fölbukkantak John Cage vagy éppen Stockhausen művei is. Ha már külföldi barátok: megjelenik egy fotón a japán zenekutató, Tanimoto Kazuyuki, más fotográfián a kislánya Satoko is, aki éppen a magyar nyugágy kényelmét próbálgatja.
Fodor András fényképein nyilván a költő és íróbarátok is előmosolyognak: Lator László, Csorba Győző, Kormos István, Tüskés Tibor, Németh László, Kányádi Sándor, Bulla Károly, Sárosi Bálint zenekutató és mások, akik hol a nyaralójuk környékén verődtek csoportba egy-egy felvételhez, hol a fonyódi strandon beszélték meg a világ dolgait, mint például az egyik képen Lator László és Tüskés Tibor.
Fodor András és felesége amúgy is imádták a Balatont, különösen Fonyódot, ahová a költő nyaranta elvonult egyedül is néhány hétre, hogy a naplójába rögzített eseményeket, valamint az éppen friss fotókat versekké formálja. Számos kép készült a házaspárról, a családról és ismerőseikről Balatonon, mindegyiken szelíd eleganciával jelennek meg, akkor még így dukált. Ó, azok a hatvanas évek!
Köszönjük Fodor András fiának, Fodor Jánosnak a cikk megírásában nyújtott segítségét.
Írta: Trencsényi Zoltán | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/fodor-andras
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
