Jan Vermeer van Delft (1632-1675) nevét minden művészetbarát jól ismeri, hiszen a németalföldi festészet zsenijeként tisztelt festő nevéhez olyan csodák fűződnek, mint az Észak Mona Lisájaként emlegetett Leány gyöngy fülbevalóval (1665 körül), vagy épp A festőművészet (1673), nevét azonban a XIX. század utolsó harmadáig alig ismerték.
Újbóli felfedezésének, illetve a turizmus XX. századi előretörésének köszönhetően egyre többen kíváncsiak lettek a sírjára is, a delfti Oede Kerkbe érkezők azonban sokáig hiába keresték, hiszen az altemplomban lévő családi sír ekkor már nem létezett,
A helyzetet végül több mint két évszázados késéssel oldották meg, hogy a látogatók ne szomorúan távozzanak, a kőtáblát azonban szimplán csak a padsorok melletti kőpadló két elemének helyére, a maradványok valószínűsíthető egykori helye fölé illesztették.
A festő halálának háromszázadik évfordulóján ezt egy újabb darabra cserélték, 2007-ben pedig a nyugati kapunál egy újabb, nagyméretű táblát avattak, de ezek sem méltók igazán az emlékéhez.
