Netflix
Kultúra

Harry és Meghan a Netflix stábjának panaszolja el, hogy túl sok kamera követi őket

A brit bulvárlapok számára idén hamarabb jött a karácsony: Harry herceg és Meghan Markle nem elégedett meg a hírhedt Oprah-interjúval, hat órában magyarázzák tovább botrányos kiválásukat a királyi családból a Netflix dokumentumsorozatában. A Harry & Meghanből két, fülig szerelmes ember története világlik ki, akik feladták egymásért világaikat, hogy aztán példátlan össztűz alá kerülve meneküljenek ki a helyzetből. A sorozat látványos egyoldalúsága azonban homlokráncolásra adhat okot, ahogy az is, hogy a magánéletük védelmében visszavonuló pár miért a Netflixen teregeti ki a szennyest.

Ez az áhított privát élet, amit annyira akartak?

– így hangzik a leggyakrabban megfogalmazott kifakadás Harry herceg és felesége, Meghan Markle kapcsán, elég csak futólag rápillantani bármelyik kommentszekciót bármelyik témába vágó cikk vagy poszt alatt. Nagy-Britannia trónutódlási sorrendjében az ötödik helyen álló herceg valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy miután 2020 januárjában bejelentette visszalépésüket a királyi családban betöltött szerepüktől a magánéletük megóvása miatt, minden létező megnyilvánulásuk acsargást fog kiváltani az emberek nagyobb részéből azon logika mentén, hogyha privát életet akarnak, akkor ne ugráljanak ennyire a figyelemért.

Csakhogy Harryék mintha pontosan ezt tennék: bár Angliából először valóban eltűntek a kíváncsi tekintetek elől, és Kanadába tették át székhelyüket, hamarosan már Los Angelesben nézegettek villákat (végül Montecito sztárokkal sűrűn lakott domboldalában telepedtek le), nem sokkal később pedig Oprah Winfrey talkshow-jában teregették ki a királyi szennyest. A kibeszélőshow hamar eldurvult, egyrészt a házaspár súlyos vádakkal ihlette a királyi családot, másrészt igencsak rákaptak az ízére: bejelentették, hogy a Netflixszel kötött százmillió dolláros szerződés értelmében egy komplett dokumentumstábbal felszerelkezve mondják el vallomásukat a témában, Harry herceg hamarosan megjelenő könyve pedig írott formában teszi majd ugyanezt. Érthető tehát, hogy a királyi családot egy sokkal nyugodtabb, csendesebb élet reményében hátrahagyó párt látva sokan lesznek morcosak, hisz a visszavonult életet általában nem a talkshow-dokumentumfilm-életrajzi könyv szentháromság kötelékében szokás élni.

Árnyalhatná a dolgot egy fontos különbség, amelyre ők is sokat hivatkoznak: míg a brit bulvársajtó élvezettel habzsolta és gerjesztette egyszerre a sztorit nem éppen tisztességes módszerekkel, addig most végre övék a kontroll, ők mondhatják el a saját történetüket. Ám jogos a kérdés, hányszor lehet turnézni ugyanazzal a sztorival, ugyanazokkal a sérelmekkel, meddig és főleg miért kell folyamatosan bizonygatni ugyanazt a narratívát: ők a szegény, ártatlan, progresszív páros, akiket meghurcolt és kivetett magából a monarchia.

Mintha az Oprah-show után Harry a Teleshop Horst Fuchsaként ugrott volna elő, és üvöltötte volna: és ez még nem minden! A Netflix dokumentumsorozata még erre is ráígért, a pár egy dokustábot engedett be az otthonába. Egy produkció esetén mindig gyanús, ha a rendezőt időközben menesztik, márpedig Garrett Bradley-vel éppen ezt tették kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva. Helyére az Oscar-jelölt Liz Garbus érkezett, és pontosan három hónappal II. Erzsébet halála után be is mutatták a hatrészes széria első felét – merthogy a Netflix bevett szokása ellenére nem egyben, hanem két részletben adja le a sorozatot.

Netflix

A brit sajtó tehát nem egy, hanem két napon át állhat teljes felkészültségben: a dokumentumsorozat jelentőségét a britek számára mi sem mutathatja jobban, hogy a Guardian és a BBC is élőben közvetítette a sorozatot, minden mondat, képernyőfotó, reakció azonnal megjelent a hírportálokon. Nem is véletlen, hisz a sorozatkészítők minden eddiginél nagyobb leleplezést ígértek botrányokkal és szaftos részletekkel, az előzetes tele volt idilli családi fotókkal a csókolózó hercegi párról és a ritkán látott gyerekeikről. A bulvárlapok számára tehát idén hamarabb jött a karácsony, igaz, a beígért botránykeltés egyelőre elmaradt, de így is kaptak muníciót bőven.

Egy Snapchat-filterrel induló love story

Az első három epizód Harryék szerelmi történetével indul emojikba menő részletekig: képernyőn elevenednek meg az első Instagram-üzeneteik, Facetime-beszélgetéseik, valamint Markle kutyafilteres Snapchat-fotója, amellyel a sztori szerint felkeltette a herceg figyelmét. Mindezt a pár meséli el egy kanapén ücsörögve pont úgy, ahogy egy friss szerelmespár tenné azt egymás szavába vágva, csillogó szemekkel. Harryről és Meghanról tényleg süt, hogy fülig szerelmesek, a végtelenségig összetartanak, és egy pillanatig sem bánták meg, hogy mindketten feladták világaikat a másik miatt – amitől aztán felfordult a saját és a brit királyi család élete is. Érezhetően szeretnék azt kommunikálni magukról, hogy a királyi cicomán és titulusokon túl pontosan olyan hétköznapiak, mint bárki más, ám azt nehéz elképzelni, hogy ezt bárki is elhiszi nekik. Harry több ponton is édesanyjához, Diana hercegnéhez hasonlítja feleségét, akiben ugyanazt az empátiát, bizalmat és melegséget látta meg, az ehhez kapcsolódó történetek alatt sosem látott archív felvételeket mutat az édesanyjáról, de az érzékenyebb lelkűeknek vélhetően az is könnyet csal a szemébe, amikor az egyik képen a fiuk, Archie Diana fotóját simogatja.

A herceg által nagy love storynak nevezett történetbe – amely szerinte csak most kezdődik igazán – hamar bekúszik a zord brit valóság: mindössze nyolc nappal a kapcsolatuk nyilvánosságra hozatalát követően máris nyilatkozatot kellett kiadnia Harrynek arról, hogy ne zaklassa a brit bulvár a feleségét a származása miatt. Innentől kezdve a rasszizmus kerül a sorozat fókuszába, ami nem is olyan meglepő, tekintve, hogy már az Oprah-interjúban is kiemelt hangsúlyt kapott a téma. A színésznő elmondása szerint, amíg az Egyesült Államokban élt, alig találkozott ilyen jellegű diszkriminációval, bár volt benne része.

Sokszor megkaptam, hogy nem vagyok elég fehér vagy fekete

– meséli, hozzátéve: gyerekkorában a világos bőrszíne miatt gyakran nem hitték el az idegenek, hogy a sötét bőrű édesanyjának tényleg ő a lánya, színészkarrierje során pedig ügynöke csodálkozott rá, hogy nem volt tisztában a származásával, pedig akkor „olyan szerepekre is kiajánlottalak volna”.

Netflix

Angliában viszont a bulvársajtó azonnal a félvérségén kezdett csámcsogni olyan rasszista gyűlölködéshullámot indítva felé, amit még sosem tapasztalt. A hercegi pár önvallomásának ez az egyik sarkalatos pontja: valójában a rasszizmus üldözte el őket, és ezt kellően sokszor hangsúlyozzák is. A rasszizmus azonban csak egy töltény a sok közül, és a hercegi párnak megvan a válasza arra is, ki fogta a puskát: a média.

Modern szuperhősök a rasszizmus, a bulvár és a monarchia ósdi intézményével szemben

A brit bulvármédia agresszivitásához kétség sem fér, ezt Harry sajnos mindenkinél jobban tudja, hisz édesanyja épp az őt üldöző paparazzók elől menekült, amikor 1997 augusztusában balesetet szenvedett és meghalt. Ő és testvére szintén a kamerák kereszttüzében nőtt fel, a herceg őszintén mesél arról, milyen, amikor egy csapatnyi fotós ordít egy ötéves gyerekre, hogy a kamerába mosolyogjon, vagy amikor rejtegetni kell az érzelmeit, ahogy édesanyja koporsója után ballag az egész világ szeme láttára.

A média működésébe is betekintést enged, elmagyarázza például, mit jelent a meglehetősen homályos királyi szakértő kifejezés, ki kaphatja meg, ahogy azt is, mekkora gépezet működik egy-egy újságcikk mögött. Itt hangzik el az is, miért érzi a brit bulvársajtó, hogy teljesen belemászhat a családtagok privát szférájába: „Mi fizetünk, ti pózoljatok” – hangzik el a sorozatban, azaz a briteknek teljesen természetes, hogy az adófizetők pénzéből eltartott családról cserébe mindent tudjanak, a bulvárlapok pedig ezt szolgálják ki.

Mintha ezt mondanák: jogunk van kihasználni a királyi családot. Az ő traumájuk a mi történetünk, mi irányítjuk a narratívát

– magyarázza a herceg, hozzátéve: láthatatlan alku működik évtizedek óta a bulvárlapok és az udvar között, bizonyos lapok, tudósítók olyan kiváltságos helyzetben vannak, hogy elsőbbséget élveznek a publikálásban, egyfajta szűrőként működnek, általuk kerül nyilvánosságra az összes történet. Ebből fakad a probléma valódi gyökere: a monarchia intézménye, annak merevsége, amelyet a sorozat még történelmi kontextusba is helyez. Élesen kritizálja ugyanis a Brit Nemzetközösséget (amelyet az egyik megszólaló Birodalom 2.0-nak nevez), a rabszolgatartást is (már visszatérő témaként köszön vissza a rasszizmus), sőt, még a brexitet is. Bár a történelmi kontextusba helyezés fontos, úgy tűnik, Harryék ezeket is érvekként használják fel a saját igazuk alátámasztásához: itt ez a csodálatos félvér nő, aki megújíthatná a monarchiát, lerázhatná a poros béklyókat és modernizálhatná férje oldalán az egész rendszert, mégis minden ellene dolgozik, még a brexit is.

Mert ilyen túlzó képekből nincs hiány, és

ezzel el is érkezünk ahhoz, mi a sorozat legnagyobb problémája: hihetetlenül egyoldalú. Érthető, hogy a hercegi pár saját történetét a saját szempontjából mondja el, ahol ők tűnnek fel jó színben, hisz ki kérné fel saját tárgyalásán koronatanúnak azt, aki úgysem védi meg?

A Harry & Meghan azonban egy dokumentumfilm, nem egy személyes videónapló, az előbbinek pedig a legfontosabb kritériuma, hogy minden oldalról járja körül a témát. Itt azonban csak barátokat, jófej rokonokat és néhány ismeretlen szakmabelit látunk, jellemzően mindegyik neve mögött ott van a titulusán túl, a „barát” szócska is. Serena Williamst például annyi ideig látjuk a képernyőn, amíg elmondja, hogy szerinte Meghan és Harry egymás „leges-leges-leges-legjobb barátai”, ami szép és megható, de érdemben nem tesz hozzá túl sokat a történethez. A párosról mindenki csak és kizárólag szuperlatívuszokban hajlandó beszélni, ami egy idő után semmitmondó és önismétlő lesz. Pedig láthatóan jót tenne neki az ilyen jellegű önkritika: szuperhősből azonnal hús-vér emberré vedlik vissza Harry, amikor őszintén beszél a nácijelmezes botrányáról, amelyet élete legnagyobb hibájának tart. Több ilyen pillanat kéne a sorozatba.

Netflix

A pofátlan önfényezés – mert mi másnak is nevezhetnénk azt, ha az ember meghívja a barátait, hogy mondjanak róla szépeket a kamerába – azt a célt szolgálja, hogy még élesebben elkülönítse, ki a jó és a rossz ebben a történetben: Harryék a jobb világért harcoló csodálatos pár, míg a média a minden hájjal megkent szörnyeteg. A párnak ráadásul abból a szempontból könnyű dolga volt, hogy az az oldal, amely igazán vitára kelhetne, és kifejthetné a másik nézőpontot is, épp arról híres, hogy szűkszavú közleményeken túl szinte sosem kommentál ilyen ügyeket, a bulváros vagdalkozásokba pedig nem hajlandó belemenni. A palota most kiadott, rövid közleményében azonban rögtön oda is szúrt a sorozatnak: bár a feliratok azt állítják, hogy megkeresték a készítők a Buckingham-palotát, a királyi sajtóiroda tagadta, hogy ez megtörtént volna.

Mosolyogj, a Netflixre megy!

A dokumentumsorozatból épp az marad így ki, ami miatt érdemes lett volna elkészíteni, és amit eddig nem hallottunk: bár valakinek biztos fontos információ az is, hogy mit vacsoráztak épp a lánykérés után, a szokásos vádak és a saját válluk veregetésén túl az lett volna az igazán tökös húzás, ha a kellemetlen kérdések megválaszolásával fogják be a károgók száját.

Emiatt hamar megcsillan a sorozat hamissága annak ellenére, hogy valóban rendkívül súlyos dolgokról szól, ember legyen a talpán, aki épp ésszel kibírja ezt. Közben viszont nehéz eldönteni, hogy egy ennyire profin kivitelezett, láthatóan sok pénzből forgó védőbeszéd mennyiben őszinte, mennyire lehet elhinni, hogy nem egy újabb PR-mutatvány Harryéktől azzal a céllal, hogy ne gyűlölje annyira őket a fél világ.

Ebből a szempontból például kicsit problémás az, hogy miért kezdtek szinte azonnal videós vallomásszeleteket felmondani a telefonjaikba még a kiválásuk legelején – nem sokkal azután, hogy a privát szférájuk védelmére hivatkozva visszavonultak. Nem mellesleg egy ilyennel indul az egész sorozat: Meghan a fejére csavart törülközőben könnyes szemmel meséli a telefonnak, hogy szeretne túllenni ezen az egészen. És bár a családi felvételek szuperkedvesek, akadnak benne olyanok, amelyek gyanúsan életszerűtlenek, cserébe egy dokumentumfilmben tökéletesen mutatnak. A hercegi pár tehát láthatóan nagyon hosszú ideje készült arra, hogy a kiharcolt privát életükbe betekintést engedjenek – mindezt rengeteg pénzért. Azt még a BBC sem tudta pontosan kideríteni, mennyit kapnak Harryék azért, hogy az egész világ előtt teregetik ki a szennyest, de a meg nem erősített források százmillió dollárról beszélnek.

Ezzel tehát pont azt teszik, amellyel sokan már a kiválásukkor gyanúsították őket: Hollywoodba mennek, és a címeikből fognak pénzt csinálni, ráadásul a kilépésükkor fő érvként említett privát szférájukat, gyerekeik arcát váltják dollárokra.

Az első három rész a téma sokoldalú megközelítésén kívül egyvalamit nem tartalmazott, amit viszont mindenki várt: botrányt. Egyelőre látványosan maradtak ki belőle a királyi család tagjai Dianán és Vilmos hercegen kívül, Károly király például szinte alig tűnt fel a sorozatban. De van még hátra három rész, a jövő pénteken debütáló második felvonás a királyi esküvővel folytatódik, az igazán szaftos részek, mint amilyen a születendő gyermekük bőrszínét firtató kérdések vagy a kiválásuk valószínűleg nem virágnyelven elmesélt kedves történetek lesznek.

A Harry & Meghan legnagyobb kérdése, hogy kit céloztak meg a dokumentumsorozattal: akik eddig is favorizálták a párost és a döntésüket, azok valószínűleg olvadozni fognak a szerelmi történet cukormázasabb részeitől, a cuki gyerekfotóktól, a boldogságtól kicsattanó pár idilli videóin. Akik viszont alapból megvetéssel ülnek le a képernyő elé, továbbra is csak két, privilégizált, szupergazdag embert látnak, akik magánszférát akartak, mégis a többmilliós kastélyukban nyavalyognak a Netflixen.

Harry & Meghan, 2022. A sorozat első három része elérhető a Netflixen.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!