Úgy érzem, hogy már nem nagyon tudom dalba foglalni a gondolataimat, érzéseimet. Amiket most gondolok, nem dalba valók. (…) Háborúban hallgatnak a múzsák. Olyan mennyiségű dezinformáció zúdul rám is, mint ahogy mindenkire, hogy be kell vallanom: nem látok annyira tisztán, hogy bármiféle feloldásra javaslatot tudnék tenni
– fogalmaz az életműkoncertre készülő Bródy János a HVG360-nak adott interjúban, ezzel is indokolva, miért is nem ír mostanában dalokat, vagy hogy miért érzi úgy, hogy lehet, a novemberi koncertje lesz az utolsó.
A beszélgetésben összességében is sok szó esett az orosz-ukrán háborúról. Ezzel kapcsolatban a zenész elmondta, szomorú analógiákat vél felfedezni a jelen helyzet és a második világháború között, hiszen, mint mondja, 1939-ben Németország is a németek védelmére hivatkozva támadta meg Lengyelországot, ami aztán a második világháború nyitányának bizonyult. Bródy úgy látja, hogy valójában az USA és Oroszország harcáról szól a mostani háború, és mivel Magyarország szerinte hasonló hintapolitikát folytat, mint annak idején, könnyen a vesztes oldalon találhatjuk magunkat.
Európa minden nemzete szilárdan az amerikai oldalon áll, kivéve egyet, a magyart, ami egyébként már két világháborút elveszített. Nagyon nem szeretném, hogy a következőben sem a győztes oldalán állnánk
– mondta erről, hozzátéve, hogy az utolsó harminc év számára közéleti szempontból mindenestül kiábrándító, és a ’80-as évek vége óta nem nézett bizakodva a jövőbe. Főleg, hogy bizonyos értelemben nem történt változás azóta mégsem: mint fogalmaz,
az a társadalmi formáció, ami most körülvesz minket, nagyon hasonlatos ahhoz, amit én már egyszer régen megéltem.
Bródy beszélt az interjúban arról is, hogy mennyire támogatja a tanárok és diákok jelenleg folyó polgári engedetlenségi mozgalmát, szerinte ugyanis semmi nem olyan fontos, mint a tudás, az információ megosztása mindenkivel. Ám szerinte
mintha manapság a tudást nem nagyon akarná megosztani a hatalom. A lényeges és valóságos információkat inkább megtartja magának, és a közönség számára csak a saját érdekeinek megfelelően adagolja az ismereteket. Ez nagyon nagy bűn. Apám szokta mondogatni, hogy egy nemzet vagyonának a nagy része, úgy a 80 százaléka a fejekben van. Az az érzésem, hogy ez a tudás az utóbbi 12 évben rendkívüli módon amortizálódott. A tudás megőrzésének és átadásának a biztosítéka a jól működő iskolarendszer. Nagyon helytelenítem, hogy ennek legfontosabb szereplői ilyen sanyarú és nehéz helyzetben vannak.
Ezzel kapcsolatban arról is beszélt, hogy visszatetsző számára, hogy akik ma a legmostohábban kezelik az oktatást, azok jellemzően drága nyugati magániskolákba járatják a gyerekeiket, és elmondta azt is, szerinte fontos, hogy a művészeknek jelen helyzetben bizonyos értelemben felvilágosító, népművelő feladatot is vállaljanak.
A teljes interjú a HVG360 előfizetőinek érhető el, itt.
