Nem túl fényes állapotú ház, nem túl fényes állapotú fiatal nő: Szabina. Nevetgél, vidám, és látszik, hogy nagyon fiatal is, egészen tinisek a vonásai, de arcán nehéz évek sápadtsága, és könnyeden előadott szavai tartalmilag azért erősen terheltek: fizetetlen számlák gyűlnek, a szolgáltatók kikapcsolással fenyegetőznek, a gyámhatóság meg a gyereke elvételével, a nő rég látott iszákos, apja nemsokára szabadul a börtönből, talán veszélyes lesz ő is. Pedig Szabinának elég kihívás van az életében ahhoz, hogy a Baptista Szeretetszolgálat egy védett házában éljen. Útitársa – a film főszereplője, Toszeczky Renáta, a szolgálat szociális munkása – megnyugtatja Szabinát: ne féljen idő előtt, és különben is, ma már jobban ki tud állni magáért. A fiatal nőn ezzel együtt azért az látszik, hogy némi iránymutatás jól jön neki továbbra is: a világ dolgainak jelentőségét, fontossági sorrendjét, megvalósíthatóságát mintha nem érezné át, a munkaerőpiac és egyéb hivatalok farkastörvényeit pedig még kevésbé érti.
Snitt: orvosegyetemi szeminárium, a hallgatók épp rácsodálkoznak, hogy Magyarországon a statisztika szerint nem létezik olyan, hogy emberkereskedelem, az ismert áldozatok száma legalábbis 2017-ben nulla fő volt, miközben az ilyen áldozatoknak fenntartott védett házakban azért valamitől mégiscsak teltház van. A jövő egyik feladata éppen az lesz az az itt ülő orvostanhallgatók munkájában, hogy ezen a láthatatlanságon javítsanak. Renáta láthatóan nemcsak a „védenceivel”, hanem itt is rutinos: természetesen beszél, okosan, miközben kiemeli a prostitúció társadalmi-lélektani előzményeit is. Ezeket a nőket az esetek elsöprő hányadában szexuálisan zaklatták, vagy már gyerekként valamelyik rokonuk használta őket, vagy felnőve lettek családon belüli, párkapcsolati erőszak áldozatai, és úgy általában úgy alakult a pszichéjük, hogy a szexualitás kezelésére nem láttak egészséges mintákat. Kiemeli: a szexuálisan kizsákmányolt nőkben általában erős a tanult tehetetlenség, hiszen a sorsuk jobbra fordulására sokáig esélyt sem láttak, így folyamatosan biztatni, lelkesíteni, erősíteni kell a döntéshozatalban és az önérvényesítésben őket.
Ez a folyamatos biztatóember Toszeczky Renáta. Ez, meg még kismillió dolog. Multifunkciós nő: tanácsot ad ügyintézésben és lelkiekben; pakol is, szerel is, fest is, ha kell. Munkája és magánélete nem válik szét élesen, fehérköpenyes, irodai távolságtartás helyett ő közel van ezekhez a nőkhöz, belelát az életükbe, részt vesz abban, szereti őket. A gyerekeiknek olyan, mint egy nagyon szeretett rokon, de nekik maguknak is olyan, mint egy nagy szabadságot adó, de irányt és viszonyítási pontot és érzelmi támaszt is adó anya, amilyen ezeknek a nőknek jellemzően nem adatott meg. Őt hívják először, ha meglett a vizsga, és ő beszél a társfüggőség és a fellángolásszerű, ritkán tartós nagy szerelmek veszélyeiről is, és ő segít nemcsak a fürdőszobacsempe kiválasztásában, de abban is, hogy védencei egyáltalán eljussanak odáig, hogy vajon milyen csempe tetszene nekik – hiszen a döntési helyzetekben sincsen túl sok tapasztalatuk. Renáta viccel ugyan azzal, hogy Szabinának az élet iskolájába kellene járnia, de látjuk, hogy a dolog messze nem elrugaszkodott ötlet, mert a gyereke ellátásán túl a felnőtt élet további követelményeivel nem egykönnyen boldogul. Sokszor úgy is beszél, úgy is viselkedik, olyan gesztusokat használ, mint egy kislány – hát persze, jó eséllyel kimaradt neki a békés gyerekkor.
De ezt egyébként csak tippelhetjük, a film ugyanis nem mereng a múlton szinte semennyit sem: nem a szereplőkkel megesett szörnyű múlt a téma, nem az idevezető út, hanem az, hogy most hogyan és merre tovább. No meg, hogy erre a kérdésre a válasz sem nem rövid, sem nem egyszerű, és legfőképpen jellemzően nem túl időtálló: közbejön egy régi vagy egy új férfi, némi indulatkezelési probléma, vagy egyszerűen csak a balszerencse, egy, a saját ingatlanvásárlás kapujában érkező létszámleépítés, mondjuk. Nehéz dilemmákat hív elő a film mindezzel, hiszen ilyen traumatikus múltból jövő emberekkel lehetetlen nem együttérezni, de közben felvetődik a kérdés, hogy a jellemhibák és rossz döntések meddig rendezhetők le a nehéz múlttal, és mi az a pont, amikor már muszáj a felelősségvállalást számon kérni. Renáta munkájában is ott van ez a folyamatos egyensúlyozás, hiszen minden empátia és gyengéd szeretet mellett sem kezelheti gyerekként a házak lakóit, tiszteletben kell tartania, hogy felnőtt emberek, és ha ez időnként azzal jár, hogy minden tanács ellenére végig kell néznie, ahogy valamelyikük épp súlyos hibát készül épp elkövetni, az már munkahelyi ártalom. A szereplők sorsa nem egyértelmű diadal, nem egyenesen felívelő pálya: fent és lent váltakozik, és mivel a film két éven át követi őket, így ezt végignézni van is alkalmunk.
A Védelem alatt ugyanakkor nem csak a Renáta által vezetett két ház három lakójáról szól – nem mellesleg festve egy alapvető képet a magyar társadalom együttérző-képességéről, előítélesességéről, cigánygyűlöletéről és a szociális rendszerek magukra utaltságáról –, de szól legalább ennyire Renátáról is. Ő is anya, és otthon is van helytállásra alkalom bőven, gyerekei lefoglalják, de anyja közel él, időnként segít, és a barátokra is lehet számítani. Hogy fáradt, hogy még a válása fájdalmával él, hogy neki is veszteségekkel, nehézségekkel kell megküzdenie a civil életében, miközben a munkája azért nagymértékben beszivárog oda is. Esendősége nem titok, nem imázsfilmet látunk, hasznos is látni, hogy a segítő szakmákban dolgozók nem éteri lények, nem angyalok, hanem emberek a szó meglehetősen sokrétű értelmében. Akkor is, ha így vagy úgy, de életeket mentenek meg.
A Védelem alatt Schwechtje Mihály filmje, akinek a 2018-as Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című nagyjátékfilmje az iskolai zaklatásról komoly visszhangot kapott, ennek ellenére a rendező azóta nem jelentkezett fikciós alkotással – ezzel a dokuval volt elfoglalva. A Védelem alatt ugyanis már 2020-ban elkészült, akkor a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon meg is nyerte a legjobb magyar film díját – ám a fesztivál a covid miatt online futott, a doku tervezett mozis bemutatóját pedig azért halasztották el azóta is, mert a járványban feltorlódott magyar filmek dömpingjében nem akarták útnak indítani. Most viszont moziban nézhető – és meg is érdemli a figyelmet.
A Védelem alatt a budapesti művészmozi-hálózat mozijaiban nézhető.
