Cikkek tucatjait és könyveket töltöttek már meg azzal, hogy a közösségi média számos fronton árthat a mentális egészségünknek. A csupa siker, csupa élvezet, csupa fény posztokhoz hasonlítva – még ha tudjuk is, hogy a posztot gondos helyszínválasztás, pózolás, filterek, és ezer fotóból a legjobb kiválasztása előzte meg – egy alapvetően komfortos élet is fásultan szürkének tűnhet, a hurráoptimizmus és mérgező pozitivitás kényszere mellett könnyű úgy érezni, nem szabad gyengének lenni. A fiatalabb generációt emellett buta és sokszor veszélyes kihívások kísértik, amelyek közül nem egy végződött már tragédiával. Ugyanakkor ezekkel a tagadhatatlanul jelen lévő veszélyekkel párhuzamosan jelen van egy másik trend is:
Már az Instragramon, Facebookon is számos ilyen oldal van, a TikTok pedig tömegesen vonja be a legfiatalabb generáció tagjait is a témával kapcsolatos diskurzusba. Angol nyelven egészen tömeges, de már a magyarul posztolók körében is elindult a párbeszéd, a tudásmegosztás, melynek eredményeképpen ma már a trauma, a terápia, a bizonytalan kötődés, a szorongás, a figyelemhiány, az autizmus spektrum mind-mind olyan fogalmak, amelyekről nagyságrendekkel többeknek van legalább némi alapszintű tudása, ráadásul ezek a tudások kicsit közelebb is vannak a valósághoz, mint a sztereotípiák. A már évek óta elindult folyamatot a covid-járvány erősítette fel: egy kutatás szerint 2020-ban az angol „mental health”, azaz mentális egészség keresőkifejezésre irányuló keresések több mint nyolcvan százalékkal megugrottak az összes közösségimédia-platformon a megelőző évekhez képest. Ma pedig a sokáig nemcsak magánügynek, de egyenesen titoknak és tabunak számító mentális zavarok éppúgy szórakoztatóan tálalt ismeretterjesztő posztok, vagy vicces mémek tárgyaivá váltak, mint bármi más. A TikTok jól ismert táncikálása-feliratokra mutogatása, ha sokszor leegyszerűsítve is, de ezeken az oldalakon a mentális egészség szolgálatába állt.
@iconicbritishpopculture #eastenders #britishtv #britishsoaps #uk #relatable #hilarious #iconic #fyp #foryoupage #viral #iconictv #mentalhealth #memes #british #britishhumour ♬ original sound - iconic british memes
Hogy ennek a folyamatnak milyen hatásai lehetnek, arról Dr. Szentiványi Dóra egyetemi adjunktust, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet munkatársát kérdeztük.
„Aminek nem örülök ebben a diskurzusban, az az, hogy mindenkinek – itt nyilván nem a szakmai hozzászólásokra gondolok – van róla véleménye, hogy milyen pszichés problémát hogyan kellene megoldani, gyógyítani, sőt egyesek azt is tudni vélik, hogy pontosan mi okozta a zavart. Miközben az ilyen betegségek kialakulása több tényező együttes eredménye, így nem elég egy tényezőt változtatni a gyógyuláshoz – ez gyakran kimarad a közösségi médiás párbeszédből. Alapvetően mégis pozitív ez a folyamat, hiszen ha valamiről nyíltan tudunk beszélni, az már nem olyan félelmetes vagy szégyellnivaló, illetve mert a szakmánk egyre több képviselője van jelen a közösségi média oldalakon, így ha valamilyen téves információt oszt meg egy influenszer, akkor tudjuk azt korrigálni, és így a nap végén több emberhez jut el valós információ, mintha sosem vetődött volna fel a téma” – mondta el a szakértő, aki emellett kiemelte azt is, hogy Még mindig nincs egészségesen kezelve a téma – úgy, ahogy egy testi betegség, mondjuk, egy magas vérnyomás, ahol teljesen normálisnak tartja mindenki, hogy hosszabb, esetleg gyógyszeres kezelés is szükséges lehet – de a helyzet már sokat javult, amihez ez a közösségimédia-trend is hozzátesz.
@szeretemalelkem #mentálisegészség #pszichológia #terápia #fyp #fypシ #foryou #nekedbe #szeretemalelkem ♬ The beach by the neighbourhood - Bob Ross
„Segítheti a terápiás együttműködést, ha a fiatalok végigkövethetik egy-egy betegtársuk terápiás fejlődését. Azt is látom, hogy már a diagnózis elfogadásában is sokat segít a gyerekeknek, ha például elmondom, hogy egy sztár is ADHD-s (attention deficit and hyperactivity disorder, azaz figyelemhiányos hiperaktivitási zavar – a szerk.). Ez azért is fontos, mert az ADHD a magas vérnyomáshoz hasonlóan tartósan hatással van az életre, azaz nem lehet kinőni. Emiatt különösen hasznos lehet az, hogy ha a közösségi médiában végigkísérhetik azt, hogy hogyan funkcionál így egy társuk, neki milyen trükkök segítettek a mindennapokban, és így tovább. Ugyanígy, ha egy sikeres ember, aki a fiatalok számára példakép, is jár pszichológushoz, akkor az már kevésbé lesz nekik ciki.”
Összegezve pozitívan hathat az érintett gyerekek énképére, hogy a betegségükkel, problémájukkal is lehet sikeres életet vinni, más is szenved ettől, nem az ő gyengeségük miatt alakult ki náluk a probléma. Emellett a környezet, osztálytársak számára is hasznos lehet az, hogy ha látják, hallják, hogy mit él át az érinett társuk, így segíthet elfogadni nekik az érintett viselkedését
– emelte ki Szentiványi Dóra az ismeretterjesztés bullying-ellenes hatását.
Az adjunktus szerint már az is segítség, hogy azáltal, hogy a közösségi médiában szó esik a mentális betegségekről, többen megismerik ezeknek a tüneteit, így például rájöhetnek arra, hogy ha tartósan fáj a hasuk, és ezt nem valamilyen szomatikus megbetegedés, vagy ételintolerancia okozza, akkor érdemes a pszichológus segítségét kérni, mert ez lehet a szorongás tünete is. Ugyanakkor az öndiagnosztizálás is kockázatos lehet, ha ugyanis kiderül, hogy a fiatal öndiagnózisa nem helyes, akkor újra át kell esnie azon a folyamaton, hogy elfogadja a betegségét, vagy hogy a szülei elfogadják azt.
„Aki kész öndiagnózissal érkezik, az gyakran »rendel« magának egy bizonyos fajta terápiát is. Érdekes módon azt könnyebben megértik az emberek, hogy nem rendelhetnek maguknak egy vakbélműtétet, mint azt, hogy nem rendelhetnek maguknak kognitív viselkedésterápiát, hiába hallották, hogy a barátjuknak az milyen gyorsan segített. Nem lehet megspórolni a szakember általi diagnosztikát. Nincsen ez másképpen a személyiségzavarok diagnózisával sem, bár ezt első sorban a volt párjaikra alkalmazzák szívesen az emberek. Ezekkel egyrészt az a baj, hogy szitokszóként használják ezeket a zavarokat, másrészt tartós, nehezen gyógyítható állapotként utalnak rájuk, így azt is gondolhatják, hogy kár is belekezdeni a kezelésbe” – sorolta a szakértő. Szerinte nagyon fontos kiemelni a modellkövetési hatást, az úgynevezett Werther-effektust is, amit Goethe művéről neveztek el: ez azt jelenti, hogy amennyiben a médiában bemutatnak egy öngyilkosságot, a veszélyeztetett populáció hasonló módszerrel kísérel meg öngyilkosságot.
Hasonló hatás jelentkezik az anorexia esetén is, ahol gyakran nincsen betegségbelátása az érintetteknek. A közösségi oldalakon egymásra találnak, és nem gyógyulási módszereket osztanak meg egymással, hanem abban adnak egymásnak tanácsokat, hogy hogyan verjék át a kezelőszemélyzetet és a családjukat, hogy azok azt gondolják, gyarapszik a súlyuk. Ez ellen egyébként próbálnak tenni a közösségi oldalak, ha például rákeresünk a proana (pro anorexia) hashtagre, akkor az Instagram és a TikTok is segítséget ajánl, és nem jelenít meg találatokat. Ezt persze a felhasználók áthidalják: félregépelik a szót, vagy „beceneveken” szerepeltetik, amelyek még nincsenek letiltva, így terjednek ezek a tartalmak is.
@szeretemalelkem 💔 #mentálisegészség #pszichológia #terápia #fyp #fypシ #nekedbe #szeretemalelkem #foryou #család ♬ bang bang bang bang - EX7STENCE™
Tehát a negatív hatások messze nem fogytak el – mégis, a mentális egészség mint téma beszivárgása a fiatalabb generációk online jelenlétébe összességében előrelépés. Ami ugyanakkor újabb nehézségekre irányítja rá a figyelmet, mint például a mentális egészséggel kapcsolatos vélemények különbözősége vagy az ellátás hozzáférhetősége. A szakértő emlékeztet: hiába a közösségi médiában történő, „arctalan” és korosztályos elfogadás, nagyon sokat számít, hogy élőben, a családban például milyen hangvételben esik szó a mentális zavarokról. „Azt látom, hogy egy olyan családban, ahol a felnőttek is könnyebben fordulnak pszichológushoz, könnyebben jelzik a gyerekek a szüleiknek, hogyha mentális problémájuk van, és ez független a család státuszától vagy attól, hogy az ország melyik részén vagyunk.”
Vegyünk egy aktualitást: ha arra a hírre, hogy Győzike pszichiátriai kezelésben vesz részt az a reakció, hogy »jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon«, akkor a gyerek nem fogja elmondani, hogy neki is ilyen nehézsége van
– fogalmaz Szentiványi Dóra. A témával foglalkozó pszichológusok rendre kiemelik azt is: ezek az ismeretterjesztő oldalak bármennyire fontosak, nem helyettesíthetik a valódi terápiás munkát.
Ugyanakkor az is tény, hogy ha egy fiatal el is jut oda, hogy segítséget kérjen, még akkor sincsen könnyű dolga: ellátáshoz jutni is komoly kihívás. A szakértő szerint sokszor még a fővárosi fiatalok sem tudnak arról, hogy hova fordulhatnak, hol kapnak tb-támogatott ellátást, sok esetben azt sem tudják, hogy van-e az iskolájukban pszichológus. Vidéken pedig még nehezebb ellátáshoz jutni: kisebb a fizetős kínálat, az állami ellátóhelyek száma pedig még korlátozottabb. Azaz ha – akár a TikTokon, Instagramon – el is jut az információ a fiatalokhoz, komoly különbség van abban, hogy mit tudnak ezekkel az információkat kezdeni, ebben pedig az ellátórendszer fejlesztése hozhat csak igazi előrelépést.
