Zenei műfajok között bátran kalandozó közös live session videót készített két szentendrei gyökerű zenekar, a Konyha és a Söndörgő. A hamarosan EP-ként is megjelenő anyag több mint hét perce gátlástalan, mégis természetes kalandozás zenei műfajok között: autentikus délszláv zene keveredik rockkal, poppal, jazzel, funkkal – mindazon stílusokkal, amiken a közreműködők felnőttek. A felvételre a Konyha meghívta néhány visszatérő vendégét is: az összesen tizenhárom fős felállásban olyan zenészek játszanak együtt, mint Füstös Bálint gitáros (Margaret Island), Subicz Gábor trombitás (Subtones, Modern Art Orchestra), és Szebényi Dániel billentyűs-énekes (godfather., mostanában az Ivan & the Parazol koncertek állandó közreműködője).
Az együttműködés a Konyha Road Movie sororozat-béli szereplésével indult: a Szentendréről szóló Hazahaza című dal elkészítéséhez kérte fel Szepesi Mátyás Konyha-frontember a Söndörgőt. Bár a két csapat teljesen más műfajban utazik – a Konyha az alternatív szcénából indult, majd számos rádióslágerrel a zsebében (Százszor visszajátszott, Földrevaló) a fesztiválkörforgás stabil szereplője lett, a Söndörgő pedig a nemzetközi világzenei piacon mondhat magának lassan több évtizednyi karriert – hamar megtalálták a közös hangot, hisz nagyjából két évtizede együtt indultak el a zenélés útján, ugyanabból a városból, ugyanazokból a klubokból.
„A Hazahaza a mi Így jöttünk-történetünk: ahogy a filmrendezők előbb-utóbb elmesélik felnőtté válásuk fontos történéseit és megpróbálják felidézni fiatalkoruk életérzését, mi is ezt igyekeztünk minél átélhetőbben összefoglalni ebben a dalban. Azt, ahogy kinyílt a világ, ahogy felfedeztük a saját szabadságunkat és kerestük a hozzánk hasonlókat. Haller Danival, a basszusgitárosunkat is ebben az időszakban ismerkedtünk meg” – mesélt Szepesi. Hatalmas öröm volt számunkra, hogy a Söndörgő tagjai, akiket szintén ebből az időszakból ismerünk, elfogadták meghívásunkat a stúdióba: az ő hangzásuk teszi zeneileg igazán szentendreivé a dalt.
Amikor meghallgattuk az első demót, egyből felidézte bennünk szentendrei fiatalkorunkat és az együtt átélt emlékeket: általában az volt a hétvégi program, hogy kimentünk a Dunapartra, illetve amikor elkezdtünk zenélni, onnantól egymás koncertjeire jártunk
– idézte fel a saját élményeit Eredics Áron, a Söndörgő zenekar vezetője.
„A mi zenekarunk nagyon más műfajban mozog, mint a Konyha, de ez a zenei és vizuális produkció és az, hogy éreztük, Matyi mennyire szívből csinálja az egészet, abszolút megnyert minket. Éreztük, hogy ebből valami jó dolog fog kisülni, amiben nekünk is érdemes részt venni és számunkra is nagy újdonság és kihívás volt a közös munka.“
A live session ötlete nagyjából egy időben jött a kollaborációéval: mivel a Hazahaza kereteibe nem fért bele a délszláv zenei világ egyik legfontosabb összetevője, a páratlan ritmus, ezért a zenekarok már a dal hangszerelése során megbeszélték, hogy a stúdióban eljátszadoznak majd a szám témájával és lüktetésével. A tavaly decemberben készült felvételre az akkori körülmények között nem próbáltak együtt, a csapatok külön-külön dolgoztak saját részeiken – a live sessionön hallható dalok struktúráját a helyszínen beszélték meg, a szólók és a díszítések mind improvizációk. A két csapat annyira élvezte a munkát, hogy a nyári szezonban több közös koncertet is adnak majd – egyet mindenképp Szentendrén – ahol saját repertoárjaik eljátszása után külön blokkot szentelnek a közös zenélésnek.
„Utólag döbbenek rá hogy mennyire szerencsések voltunk, hogy zenei ébredésünk Szentendrén ért. Nagyon erős koncertélet volt, rengeteg különböző műfajú zene szólt: a Bizottság vonalán haladó alternatív szcéna mellett ott volt a legendás Vujicsics Együttes is. Emellett teljesen természetes volt a műfajok keveredése: ott volt a Barbaro, amely népzenét kevert progresszív rockkal, a Drums vagy a Wertetics Orkestar, akiknél a jazz is elfért mindezek mellett, az efZámbó Happy Band pedig ugyanúgy játszott Miles Davis darabokat, mint Neurotic-számokat.
De amiért leginkább hálásak vagyunk a sorsnak, hogy a világ egy olyan pontján nőttünk fel Szentendrén, ahol a mi jelen időnkben békében éltek együtt a különböző népek, számunkra ez lett a dolgok egyetlen értelmezhető rendje, és ezt szimbolizálja a különböző gyökerű zenék fúziója
– tette hozzá Szepesi.
