Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a közösségi média térnyerésével új, kimeríthetetlen játszóteret találtak a világ gazemberei. Új platformhoz pedig új módszerek dukálnak: a Netflixen debütáló A Tinder-csaló bemutatja, miként tud egy különösen kreatív és gátlástalan férfi a társkereső segítségével kaviárban és pezsgőben tocsogó életet élni anélkül, hogy akár egy fillérjébe is kerülne mindez. A Netflix több dokumentumfilmmel és -sorozattal hasalt már rá az internettel kapcsolatba hozható bűnözés témájára, a 2019-es Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra producerei nem távolodtak el a pszichopatáktól, csak most épp a macskákat gyilkoló őrültek helyett a sokkal szalonképesebb, így bizonyos értelemben ártalmasabb fajtáját mutatják be. A streaming-szolgáltató a krimibe illő történetet az izraeli szélhámos, Shimon Hayut három áldozatával, Cecilie-vel, Pernillával és Ayleennel mesélteti el, de ennél jóval többen lehettek, akiket a férfi megkárosított, ezzel közel 10 millió dollárt csalt ki a Tinderen megismert nőkből.
Hayut kifejlesztette a tinderes piramisjáték prototípusát: barátságot vagy szerelmet, közös otthont, gyerekeket ígérve bolondította magába a nőket dollármilliárdos örökösnek kiadva magát, hogy aztán az aktuális áldozat pénzén hülyítse tovább a következő kiszemeltet.
– gondolja rögtön a néző, A Tinder-csaló viszont kíméletlenül mutat rá, hogy Hayut dörzsölt módszereivel még azokat is átverte, akik elvégezték a saját detektívmunkájukat a férfi után, mielőtt találkoztak volna vele. Míg első blikkre nagyjából annyira tűnik igaznak a története, mint a Google-fordító nyelvhelyességét idéző afrikai hercegek emailmeséje, Hayut nagyon komoly és mindenekelőtt hatékony stratégiával oszlatta el a nők kételyeit.
Első lépésként hátrahagyta eredeti személyazonosságát, amelyre szükség is volt, hiszen Izraelben 2011 óta csalás miatt körözték, és pontosan kidolgozott családi hátteret kreált magának. Képzelt apjának azt a Lev Levievet választotta, akit Izraelben szolidan csak gyémántkirálynak hívnak, a világ legbefolyásosabb üzletembereinek egyike. A Vlagyimir Putyinnal is jó barátságot ápoló oligarcháról rengeteg cikk és információ található az interneten, a gyanútlan nők kutakodásának első állomása tehát több, mint meggyőző. A magát az üzletember örökösének, Simon Levievnek kiadó csaló még közös képeket is hamisított a férfival, ráadásul több olyan hihető utalást is csepegtetett, hogy valóban a gyémántguru cégénél, az LLD Diamondsnál dolgozik vezető pozícióban. Fényűző életéről árulkodott az Instagram-profilja is, amely nem mellesleg e cikk megírásának kezdetén még működött, azóta törölte: kedvenc kompozíciója láthatóan az, ahogy tetőtől talpig dizájnerruhákba öltözve pózol egy magánrepülő lépcsőjén vagy fedélzetén. A dokumentumfilmben megszólaló nőkben érthető módon még ez sem oszlatta el teljesen a gyanút, de ekkor jött a személyes beetetés, a szélhámos stratégiájának legfontosabb része.
Az első randin a férfi jellemzően az őt épp elszállásoló sokcsillagos szálloda éttermébe viszi a Tinderen a hálójába akadt nőket. A fényűző randi és a tejben-vajban fürösztés azonban nem lenne elegendő ahhoz, hogy végleg elpárologtassa a gyanakvást, ám a filmben megszólaló áldozat, Cecilie szerint az már igen, hogy a férfi több másik emberrel veszi körül magát: a bizniszpartnere és testőre is felbukkant az első, nem mindennapi randin, amelyen egy hirtelen ötlettől vezérelve Londonból Bulgáriába repülnek. Sőt, bizarr módon még a férfi gyermekének anyja is – Cecilie-t azonban épp ezek győzték meg arról, hogy hús-vér emberről, ráadásul egy gondoskodó édesapáról van szó. Bár a nő fejében megfordult, hogy csak egy őrült, egyéjszakás kalandról van szó, Hayut ezt követően tökéletesen játssza a szőke herceg szerepét: beavatja az „életébe” a nőt, a tenyerén hordozza, bármikor repülőre ül a kedvéért, és pontosan azt mondja, amit a nő hallani szeretne.
A szélhámos hatékonyságát mi sem mutatja jobban, hogy nemcsak szerelemmel házal, hanem a barátságával is. Mert míg Cecilie-t közös lakással és gyerekekkel hitegette, addig egy svéd nő, Pernilla és közte „mély” barátság szövődött romantikus kapcsolat nélkül. Mindkettőt bőségesen bevonta a milliárdos örökösök életével járó gondokba, azaz abba, hogy örök veszélyben forog az élete, ezzel ágyazott meg az átverés másik fontos részének. Annak, amikor fotókkal és kamu újságcikkekkel játssza el, hogy életveszélyben az élete, ezért nem használhatja a hitelkártyáit. Itt sietnek segítségére gondolkodás nélkül a beetetett nők, akik aztán nem győzik felvenni a hiteleket, hogy a látszólag bajban levő szerelmüket/barátjukat kimentsék. Azt persze nem tudják, hogy a pénzből a férfi már egy újabb áldozatnak rendeli a kaviárt egy luxusszállodában.
Ugyan történtek feljelentések, a helyi rendőrségek nem szántak túl sok energiát a külföldi férfira, annak ellenére, hogy kiderült, a férfit szülőhazájában, Izraelben 2011 óta körözik. Cecilie oda fordult, ahová a rendőrség tétlensége esetén általában az áldozatok szoktak: az újságírókhoz. A norvég VG munkatársai azonnal látták, mivel állnak szemben, azt viszont vélhetően ők sem gondolták, hogy egy hat hónapos, krimibe illő, ország- és kontinenshatárokon átívelő hajsza veszi kezdetét újabb átverésekkel, autós meneküléssel és Gucci-pólókkal telepakolt bőröndökkel.
A három nő története megdöbbentő és szomorú, ám ami még tovább tudja nyitni a bicskát az ember zsebében, az a magazin által 2019 februárjában posztolt leleplező anyag – amely alapján a dokumentumfilm is készült – fogadtatása. Nem nehéz kitalálni, hogy a közösségi médiában az áldozathibáztatás magasiskolája fogadta a nőket:
Az aranyásóként megbélyegzett nők közben már jó ideje fizették a bankoknak a kölcsönök sokaságát, az anyagi csőd mellett mentálisan is legalább annyira megszenvedték az ügyet. Arra viszont jó volt, hogy az épp szerelmi mámorban úszó aktuális áldozat tudomást szerezzen Hayut disznóságairól, és végül a segítségével kerüljön rács mögé a férfi.
A Tinder-csaló olyan, mintha egy különösen izgalmas krimit néznénk, ahol a Tinder szőke hercegét három nő és néhány bátor újságíró összefogása veti végül megérdemelt helyére, a börtönbe. Az addig ökölbe szorult kéz kienged, jóleső diadalt hoz a dokumentumfilm vége, hiszen, ha valakinek, egy ilyen gátlástalan csalónak szenvednie kell. Aztán a film végi feliratok visszarántanak a valóság talajára, és igazságérzetünk hatalmas pofont kap:
Legalábbis ezt állítja a film, bár a Tinder azóta már eljuttatta hivatalos álláspontját a Varietynek, amelyben kijelentették, hogy férfi profilját letiltották, és semmilyen álnév alatt nem található már meg a platformon. Cecilie, aki elmondása szerint azóta visszatért a Tinderre, kicsit mosdatja is a világ legismertebb társkeresőjét, szerinte ugyanis nem a platformot kell okolni Hayut bűneiért. Azokért, amelyeket a mai napig tagad, miközben vígan éli a luxuséletét, míg a filmben szereplő három nő a mai napig fizeti utána az adósságokat. A Tinder-csaló bicskanyitogató élmény, amelynek komoly küldetése van.
Egyrészt az online társkeresés veszélyeire hívja fel kellően sokkoló példával a figyelmet, megtoldva azzal, hogy bárkivel, de tényleg bárkivel történhet hasonló. Másrészt feltárja a három, érzelmileg és anyagilag is meghurcolt nő történetét, így szolgáltatva nekik igazságot, ha már az igazságszoltáltatás intézménye nem tette meg. Harmadrészt pedig – és mind közül talán ez a legfontosabb küldetése – a világ egy életre megjegyzi Shimon Hayut arcát, és vélhetően már senkit nem szédíthet tovább a gyémántkirály meséjével.
