A magyar sajtóban október végén szaladt körbe a hír, hogy papírhiány van az országban, és drasztikus áremelkedés jöhet. Egy nyomdaipari megszólaló már akkor szemléletes képpel jellemezte a helyzetet, hiszen arról beszélt: a papír előállításához szükséges cellulóz áremelkedési görbéje nem egyszerűen meredek, de szinte függőleges ívet írt le a megelőző hónapokban. Az is világos volt, hogy ez a folyamat idővel az egész ágazaton végigsöpör, hiszen a gyártó a nyomdákra, a nyomdák pedig a kiadókra és a kereskedőkre hárítják a drágulást, amit előbb-utóbb a lánc végén található vásárlók is megéreznek majd – még ha nem is olyan drasztikus mértékben, mint az iparági szereplők.
A forgalmas karácsonyi szezonra épp ráforduló könyvpiac szereplői ekkor egy ideje már tisztában voltak a helyzettel, hiszen a saját bőrükön tapasztalták az áremelkedést, illetve azt, hogy bizonyos – addig raktáron lévő – alapanyagokat képtelenség időben beszerezni.
A cellulóz és az abból készülő alapanyagok áremelkedése persze önmagában nem újdonság, ez minden évben megtörténik, de sohase szokta meghaladni a tíz százalékot – mondta most a 24.hu-nak a Nyomda- és Papíripari Szövetség elnöke, Orgován Katalin, akit az elmúlt fél év során kialakult helyzet okairól és lehetséges kifutásairól kérdeztünk. Mint meséli, a nyár vége felé érzékelték először, hogy egyre nagyobb ütemben emelkednek az árak, a papírgyártók pedig további emelkedést prognosztizáltak, és igazuk is lett: október-novemberre már 50 százalékkal nőttek a papírárak az egy évvel korábbiakhoz viszonyítva, az idén januárban pedig csaknem elérték a 100 százalékot. Tehát jelenleg ami több szempontból felborítja a normál ügymenetet. A gyors drágulás például a napi árazás bevezetését is magával hozta, ami kiszámíthatatlanná tette a piacot.
„Október környékén kezdtük erősebben kommunikálni a megrendelőink felé, hogy gyakorlatilag nem adnak árat előre a papírgyártók. Megesik, hogy fölveszik ugyan a megrendelést, de csak a szállítás napján mondják meg, milyen áron fogják azt nekünk kiszámlázni, így még rövid távon sem tervezhetők az árak” – mondja Orgován, aki a Pátria Nyomda vezérigazgatójaként maga is első kézből tapasztalta meg ezt a folyamatot.
Több kiadó is beszámolt arról, hogy ez a bizonytalanság hozzájuk is továbbgyűrűzött, hiszen a nyomdák előre lekötött megrendeléseknél is módosították utólag az árat arra hivatkozva, hogy az ő költségeik is emelkedtek – rajtuk kívül álló okokból.
Beindult a kvótázás
Ráadásul vannak olyan papírtípusok, amikből nagyobb a kereslet, mint a kínálat, így a gyártók nem tudnak minden igényt kielégíteni, emiatt kvótákat vezettek be. A kontinens nagy papírgyártói Nyugat- és Észak-Európában vannak, például a skandináv országokban, és nem meglepő, hogy egy olyan kicsi piac ellátása, mint a magyar, nem élvez különösebb prioritást.
A nálunk felhasznált mennyiség nagyságrendekkel kisebb, mint mondjuk a német vagy más nagy, nyugat-európai piacoké, ezért minket eleve egy kicsit magasabban is áraznak, kvótában pedig kevesebbet kapunk, mint szeretnénk. Hiába adunk le rendelést havi öt kamion vegypapírra, könnyen kaphatjuk azt a választ a beszállítótól, hogy ő csak havi hármat tud adni, és akkor ahhoz kell alkalmazkodni
– ecseteli a helyzetet Orgován, hozzátéve azt is: amúgy általános trend, hogy épp Kelet-Európában, így Magyarországon is nő az igény a könyveknél és magazinoknál használt grafikai papírra, míg Nyugat-Európában folyamatosan csökken, főleg az elektronikus médiára való átállás miatt.
És hogy miért alakult ki ekkora cellulózhiány? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a koronavírus-járvány hatására egyre nagyobb teret nyer a webes kereskedelem, ezzel együtt pedig alaposan megugrott az igény a házhoz szállításnál használt csomagolópapírokra, hullámkarton dobozokra. Ezek jelentős része újrahasznosított papírból készül, ám a lezárások idején a papír visszaforgatásának üteme is jelentősen lassult. Márpedig ez számottevő mennyiség, különösen Nyugat-Európában, ahol a Covid előtt már a hulladékpapír 86 százalékát visszaforgatták (Magyarországon ez az arány 60 százalék, tehát van még hova fejlődni).
A környezettudatosság térnyerése általában véve pozitív fejlemény, de ennek a folyamatnak is vannak nem várt hatásai: rövid távon például csak fokozta az európai cellulózhiányt, hogy az uniós direktívák az utóbbi években előírták az egyszer használatos műanyagok kivezetését a termékek közül. Ennek következtében ugyanis még inkább az egekbe szökött a papír iránti igény. Itt-ott megjelent ugyan a bambusz szívószál és társai, de többségében mégis a papírpohár, papírtányér és papír szívószál lépett a betiltott műanyag helyébe.
A hiány egy másik fő oka a globális kereskedelmi folyamatok alakulásához köthető: a tengerentúli, azon belül is a kínai szállítási költségek drasztikus növekedéséhez. Kínából ugyanis eddig viszonylag stabilan és olcsón tudtak a kereskedők papírt vagy papírgyártáshoz szükséges alapanyagokat behozni, ám ez ma már nem feltétlenül éri meg, tekintve, hogy akár öt-hatszorosára is megnőttek a konténerárak – attól függően, milyen időszakban és honnan szállíttat valaki.
Ráadásul nemcsak drágább, de kiszámíthatatlanabb is lett a dolog, képtelenség megmondani előre, hogy a vállalt határidőre ideér-e egy adott szállítmány vagy sem. A nyugat-európai kiadóknál bevett szokás volt az is, hogy a kézi műveleteket igénylő gyerekkönyvek jó részét, illetve a nagy példányszámú, akár egyszerre több nyelven nyomott színes könyveket, albumokat is Kínában gyártatják, ám a szállítási költségek elszabadulása és a bizonytalansági faktor miatt ezt is sokan újragondolták. A Kínába kiszervezett könyvgyártás jó része tehát visszatért Európába, ami szintén csak növelte a cellulóz iránti keresletet.
Hiánycikk a keménytábla
Látványos fennakadást mindez egyelőre nem okozott a könyvpiacon, a boltokban nem láthattunk üresen álló könyvespolcokat. A kiadók igyekeztek adaptálódni az elmúlt fél évben kialakult bizonytalan helyzethez, ami jóval nagyobb rugalmasságot és előrelátást követelt a részükről.
„Most még minden könyvünk meg tudott jelenni, amit ki akartunk adni, igaz, előfordult néhány apróbb csúszás a korábban jelzett várható megjelenéshez képest. De ahogy az elmúlt időszakban, úgy a jövőben is hosszabb nyomdai átfutási idővel kellett és kell kalkulálnunk” – válaszolta például kérdésünkre Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport kiadási igazgatója, hozzátéve, a bizonytalan állapotok miatt még inkább előre kell tervezniük, és több időt kell hagyniuk a nyomdai munkálatokra, mint eddig.
Marosi László, az Animus és a Centrál Könyvek vezető szerkesztője is arról számolt be, hogy alaposan ki kellett tolni azt a határt, mennyire gondolkodnak előre papírtípusokban és mennyiségekben. Ők például már szeptemberben megrendelték a 2022 első négy hónapjára szánt könyveik alapanyagát, most pedig már júniusig kell ellátniuk, de hamarosan időszerű lesz az őszi könyvek alapanyagigényének megbecsülése és befoglalása is. Ez elég sok plusz munkát adott a kiadóknak az elmúlt fél évben, hogy az őszre készülő könyvek finiselése mellett már sokkal jobban kellett előre is dolgozni, de Marosi szerint mostanra utolérték magukat, és kezd normalizálódni az ügymenet.
Több kiadó nemcsak csúszásokról számolt be, de arról is, hogy bizonyos könyveknél meg kellett változtatni a tervezett formátumot, hogy ki tudjanak jönni vele, illetve ne kelljen túlzottan árat emelniük. A hiány ugyanis először az úgynevezett szürkelemeznél jelentkezett, amelyből a keménykötésű könyvek táblája készül. Ez korábban többnyire azonnal, raktárról hozzáférhető volt, ám a szürkelemez is újrahasznosított papírból készül, amire az említett okok miatt ugrásszerűen megnőtt az igény. A szeptember elején megrendezett könyvhét idején már terjedt a hír kiadói körökben, hogy aki nem köti le azonnal a megfelelő mennyiségű szürkelemezt, az nem fogja tudni a keménytáblás könyveit kinyomni novemberben, és időközben más papírtípusokból, például a 80 grammos ofszet papírból is hiány lépett föl.
Azért, hogy ne kelljen olyan aránytalanul árat emelni, amit a vásárló már nem viselne el, a kiviteleket lehetőség szerint egyszerűsítjük, óvatosabbak vagyunk a címek számában éves szinten, a megvalósuló könyvek példányszámaiban és az utánnyomásokban is
– mondta Bérczes Anna, a kilenc kiadót tömörítő és saját bolthálózattal is rendelkező Líra Könyv Zrt. marketingvezetője, aki hangsúlyozza, a könyv nagyon árérzékeny termék vásárlói oldalról. Az Animus kiadónál is születtek hasonló döntések, több kiemelkedően népszerű sorozatukból például most először készítenek puhatáblás verziót, így például Yuval Noah Harari vagy Schäffer Erzsébet könyveiből. Tíz éve puhatáblával, változatlan formában megjelenő skandináv krimijeik egy részét pedig kihozzák zsebkönyvként is. Marosi László elmondta, hogy ezeket a változtatásokat most ugyan a kényszerhelyzet szülte, de amúgy is régóta gondolkodtak ebben az irányban. Ez a szokás nálunk eddig gyerekcipőben járt, de Marosi szerint a mostani helyzet lendületet adhat ennek a folyamatnak.
Iparági források alapján egy másik, rendszerszintű változás, hogy a hiány átalakította a kiadók és a nyomdák elmúlt évtizedekben kialakult erőviszonyát. A kiadók oldaláról nézve ez jó ideje jellemzően egy kínálati piac volt, tehát a nyomdák versenyeztek a kiadók kegyeiért. A jelek szerint azonban változott a helyzet.
Jól szemlélteti ezt a könyvszakmai berkekből származó anekdota, miszerint a kilencvenes években még a kiadók és a könyvkereskedők küldték a karácsonyi időszakban a nagyobb ajándékokat a nyomdáknak. Aztán ez megfordult, akkor mindig a nyomdáktól jöttek a szép csomagok a kiadókba. Ám állítólag most újra változott a széljárás, és megint a nyomdákba mennek a szebb ajándékok. Bár ez apróság, mégis elég jól mutatja, hogy éppen ki az erősebb kutya.
Idén látszik majd igazán
Ráadásul korántsem a papírár elszállása az egyetlen, ami az utóbbi időben drágította a könyvkészítést, hiszen mindehhez hozzáadódik még egy sor egyéb tényező is. Nyáry Krisztián, a Líra Könyvek kreatív igazgatója szerint ilyen például
- az euró-forint árfolyam romlása (a külföldi könyvek jogait euróban vagy dollárban fizetik a kiadók),
- a lokális energiaárak emelkedése,
- a minimálbér-emelés (a könyvkereskedelmi cégek nagyban építenek a fizikai munkaerőre, így ez náluk komoly tételt jelent),
- és természetesen az általános infláció is, amely ráadásul az ipari áraknál fokozottabban érvényesül, mint a lakosságiaknál.
Az egyik nagy kérdés persze az, hogy ezeknek a folyamatoknak a hatásai mikor érnek el a könyvvásárlókhoz. Az általunk megkeresett kiadók nagyjából egybehangzóan mondták azt, hogy a karácsonyi időszakban ebből még nem sokat tapasztalhattak az olvasók, ugyanis az árak megugrását igyekeztek nem áthárítani rájuk.
„Eddig nem változtattunk jelentősen a könyveink bolti árán, bár minden, így az alapanyag és a nyomdai szolgáltatás is drágult. 2022-ben viszont biztosan át kell gondolnunk az árpolitikánkat, mert egy életszerű áremelkedés elkerülhetetlen” – mondta Sárközy Bence, Bérczes Anna pedig arról beszélt, hogy idén, a drasztikus beszállítói áremelkedések miatt szükséges a további árkorrekció.
Persze nem olyasmire kell gondolni, hogy egy eddig 4 ezer forintos könyv ára hirtelen 5–6 ezer forintra ugrik, inkább arra, hogy egy 3980 forintos könyv ára felkúszik, mondjuk, 4290-re, átlépve ezzel egy vásárló-lélektani határt. Ezeket a határokat várhatóan egyre több kiadónál lépik majd át. Marosi László például úgy tapasztalta, hogy más kiadók már eddig is bátrabban nyúltak hozzá a fogyasztói árakhoz, de 2022-ben már nekik is muszáj lesz kilépniük a nagyon barátságos árak komfortzónájából. Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke (MKKE) elnöke szerint már a karácsonyi szezonban is emelkedésnek indult a könyvek ára, de ez a folyamat csak idén lesz igazán látványos.
Felmerülhet a kérdés, hogy a papír körüli nehézségek nem idézhetik-e elő az e-könyvek térnyerését. A lapunknak nyilatkozó iparági szereplők nem tapasztaltak ilyesmit. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy nem voltak boltzárak vagy üres polcok, a vásárlók tehát bőven találtak maguknak papíralapú könyveket a karácsonyi szezonban is (ellentétben a 2020 tavaszi lezárásokkal, amikor tényleg érzékelhetően emelkedett az e-könyvek forgalma).
Az általános trendeket nézve ma már látszik, hogy nem jöttek be az utóbbi évtizedek azon jóslatai, amelyek a papíralapú könyvnyomtatás eltűnését prognosztizálták. Orgován Katalin szerint a papíralapú könyvek csökkenése nem egyszerűen megállt, de egy ideje újra növekedésnek indult. Szemléletes adat, hogy Magyarországon az e-könyvek forgalma mindössze a piac egy-két százalékát teszi ki, de Nyugat-Európában is csupán 4–5 százalék.
Az pedig már magyar specialitás, hogy – a legtöbb európai országgal ellentétben – nálunk továbbra is 27 százalékos adó terheli az elektronikus kiadványokat, míg a nyomtatott könyvek áfatartalma csupán 5 százalék. Az MKKE és egyéb szakmai szervezetek évek óta lobbiznak az áfacsökkentésért a kormánynál, egyelőre hiába. Amíg ez nem történik meg, aligha várható áttörés az e-könyvek piacán, hiszen az elektronikus könyvek nem lesznek számottevően olcsóbbak a hagyományosaknál.
Józan pesszimizmus
Papírárak ide vagy oda, 2021 egészében véve kifejezetten jó év volt a könyvpiac számára. A Libri részéről Sárközy Bence biztos benne, hogy a cégcsoportjuk árbevétele nőtt 2020-hoz, sőt 2019-hez képest is. „Egyelőre leltározunk, decemberi záróriportokat várunk még egyes bizományosi partnereinktől. Azonban az eddigi adatok ismerete alapján van okunk a bizakodásra” – mondta. Nyáry Krisztián szerint várakozásokon felül teljesített a könyvpiac, a Líra Könyv Zrt.-nél például 18 százalékos forgalomnövekedés volt 2020-hoz képest, de a még Covid előtti 2019-hez képest is 16 százalékot tudtak javítani. Ehhez hozzátartozik, hogy nemcsak a könyveladások részét adó karácsonyi időszak lett erős, de a szeptemberre tolt könyvhét is forgalmi rekordokat döntött a kiadók jó részénél.
Az összesített adatokat szétszálazva persze nagy különbségek lehetnek az egyes könyvtípusok és kiadói profilok között: például míg a gyerek- és ifjúsági könyvek piacán brutális növekedés volt, az útikönyvek érthető okokból messze nem hoztak ilyen számokat a korlátozások által végigkísért évben. Gál Katalin, az MKKE elnöke is hangsúlyozta, hogy műfajonként nagyon különböznek a forgalmi adatok, és
2022-re pedig általában véve nem túl rózsásak a kilátások. Nyáry úgy érzékeli, a szakma többsége inkább józan pesszimizmussal várja az előttünk álló évet, azzal kalkulálva, hogy jó esetben a tavalyi szintet sikerül majd hozni. Az persze egy fontos kérdés lesz, hogy mikorra tud rendeződni a papírellátás helyzete. Orgován Katalin szerint ez még idén, akár már év közepére is várható.
„Azt nem mondom, hogy a papír ára vissza fog menni a régi szintre, mert ez senkinek nem lesz érdeke, főleg nem a papírgyáraknak” – de újra kiszámítható lesz a piac, vagyis nem kell majd több hónapos csúszásokkal és napi árazással számolni. Magyarországon még ugyan mindig emelkednek az árak, de az európai nyomdaipari szövetség legutóbbi jelentéséből már az látszott, hogy Nyugat-Európában tetőznek az árak, sőt, az újrahasznosított papír esetében árcsökkenés is tapasztalható, ami jó jel, mert azt mutatja, hogy a gyártókapacitás kezdi utolérni a piac igényeit.
