Hétről hétre egyre biztosabbá válik, hogy a néhány évtized múlva születő történelemkönyvek az elmúlt évekre – és talán az ezután következőkre – is úgy emlékeznek majd vissza, mint arra a korszakra, mikor Budapest értékes épületei sokszor mindenféle kreativitást, vagy a múlt megőrzésére való törekvés legkisebb jelét is mellőző lakó- és irodaházaknak adták át a helyüket, hiszen megállás nélkül követik egymást a bontásokról, ráépítésekről, illetve különböző, a városképet pusztító intézkedésekről szóló hírek.
Néhány nappal karácsony előtt az Ismeretlen Budapest néven futó, a főváros idős épületeinek sorsával és történetével foglalkozó cikksorozatunkban közel másfél évvel ezelőtt hosszan bemutatott Márvány utcai étterem, a Márványmenyasszony felett kezdtek gyűlni a sötét felhők: az I. kerületi Önkormányzat lapja, a Várnegyed december 17-i számának hasábjain megjelent helytörténeti anyag szerint ugyanis az 1793-ban, egy szőlősgazda által borkimérésként alapított patinás étterem épületére is lebontás várhat.
A lap megszólaltatta az I. kerület főépítészét, Csány Évát, akinek beszámolója szerint az új tulajdonosok 2020 végén keresték meg őt egy egyeztetésre, majd a kerületi kormányhivatalnál benyújtották az engedélykérelmüket az épület bontására, amire meg is volt minden joguk, hiszen a Márvány utca 6. nem élvez védettséget:
Az építészeti érték azonban távolról sem egyenlő az eszmeivel, hiszen a Sulzbergerek irányítása alatt, a reformkorban az épület a budaiak és pestiek egyik legfelkapottabb szórakozó- és találkozóhelyévé vált, a táncmulatságokon pedig némi túlzással moccanni sem igazán lehetett. Nem véletlen, hogy a nevét jó eséllyel a Várszínházban 1836-ban debütált Zampa, a Márványmenyasszony című operáról kapó, de a névvel kapcsolatban változatos eredettörténeteket is útjára indító hely adott otthont gróf Széchenyi István 1836-os, illetve az árvízi hajósként is emlegetett báró Wesselényi Miklós 1845-ös lagzijának is, falai közt pedig a XIX. és XX. századi művészet legnagyobb alakjai – színészek, festők, és politikusok, illetve „szalmaözvegyek, és a pesti éjszaka pénzesebb alakjai” fordultak meg.
Az étlapján egész működése alatt magyaros ételeket tartó hely a szocializmus évtizedeiben a Gundelnél egy fokkal olcsóbb alternatívát kínált a Budapestre érkező külföldieknek, illetve a magyaroknak. Ennek köszönhetően népszerű tudott maradni, bár a konyhával kapcsolatban már az ötvenes években sokasodni kezdtek a panaszok: akkor még csak az előírt minimumnál jóval kevesebb húst szolgáltak fel, három évtizeddel később azonban már a levesestálak méretével is variáltak, hiszen – ahogyan 1980-ban a Magyar Hírlap fogalmazott – „a szolidabb kosztoláshoz szokott külföldiek” úgysem fogják tudni mindet megenni.
A rendszerváltás után a Márványmenyasszonyt privatizálták, majd az épület három tulajdonosváltás után 2020 őszére eljutott a Recontra Ingatlanhasznosító és Üzemeltető Szolgáltató Kft-hez, amely november 16-án tulajdonjog bejegyzés iránti kérelemmel fordult a földhivatalhoz.
Ezt a hivatalos iratok szerint máig sem jegyezték be, az I. kerületi lap szerint azonban ez nem okozott problémát az új gazdának, így a tulajdonosváltással párhuzamosan az étterem bezárta a kapuit. Csány Éva arról is beszélt a lapnak, hogy az igazságügyi szakértővel alátámasztott vélemény szerint
A kerületi főépítész hozzátette: igyekeznek meggyőzni a gazdát arról, hogy legalább az utcafrontot tartsa meg, így a földszint megmaradhatna jelenlegi formájában, felette pedig új emeletek épülhetnek.
Azok talán hajlanak is efelé, hiszen a fővárosi kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályához eljuttatott bontási engedélykérés csak részleges bontásról szólt. Erről december 23-án döntés is született, így a munkák akár már 2021-ben elindulhatnak.
Sokak fejében felmerülhet a jogos kérdés, miszerint van bármiféle lehetőség a XVIII. századi alapokkal rendelkező, százötven éve jobbára változatlan képét mutató épület megmenekülésére.
A válasz sajnos elszomorító: az építésügyi jogkörök 2020 márciusától a kerületi önkormányzatok, illetve a városvezetés kezéből a kormányhivatalokhoz vándoroltak, így néhány kivételtől eltekintve sem a főpolgármesternek és munkatársainak, sem a 2019 őszén megválasztott kerületi polgármestereknek nincs lehetőségük effektív védelmi vonalat nyújtani.
Persze a jelen esetben nem biztosítható műemléki védettség sem nyújtana megoldást, hiszen korábban többször előfordult, hogy olyan épületek tűntek el a városból, vagy került rájuk néhány emelet, amelyek rendelkeztek ezzel a kiemeléssel.
