Egyre többen szólalnak meg a Vígszínházat igazgató Eszenyi Enikő verbális zaklatásával és agresszív vezetési stílusával kapcsolatban. Az ügyet az a 24.hun megjelent cikk indította, melyben a Vígszínház két volt dolgozója számolt be megalázó élményeiről, és a színházban uralkodó „toxikus hangulat”-ról. Ezt követően állt ki közös nyilatkozatban számos elszerződött társulati tag a megszólalók mellett, a Főváros pedig vizsgálatot rendelt el az ügyben.
Járó Zsuzsa, aki hat évig volt tagja a Vígszínháznak a Színház.net-nek adott interjújában beszélt arról, hogy eleinte Eszenyi példakép volt számára, így nagyon örült, amikor az igazgató szerződést ajánlott a Vígbe. Járó azonban arra kérte Eszenyit, hogy miután nemrég szült, ne legyen benne a kezdő darabban. Eszenyi ezt nem engedte, már azon a nyáron beugró próbákra hívta a Hegedűs a háztetőnbe Láng Annamária szerepébe. A színésznőnek DVD-ről kellett megtanulnia az előadást.
Ezen azt láttam, hogy iszonyatos hangon és borzasztó stílusban beszél Kovács Patríciával, amitől iszonyú gyomorgörcsöm lett, de gondoltam, ezt a hangot nem fogja megengedni velem. Ehhez képest A lovakat lelövik, ugye próbáin komoly atrocitás ért. Még a próbafolyamat elején jártunk, elmaradt egy esti előadás, és ő berendelt minket próbálni. Nekem nem lett volna aznap dolgom, ezért váratlanul ért. Pánikba estem, befeszültem, próbáltam szólni, hogy de hát nem tudok próbálni, nincs, aki vigyázzon a hét hónapos gyerekemre. Na és akkor elindult egy lavina, iszonyatos botrány kerekedett abból, hogy a kollégáim, köztük Molnár Áron és a színész szakszervezet is ki akart mellettem állni. Enikő kipattant az irodájából, üvöltve, minősíthetetlen hangon közölte, hogy nem mi döntjük el, mikor próbálunk. Azelőtt az igazgatóimtól nem tapasztaltam ilyen hisztérikus ordítozást és fenyegetést
– mondta.
Járó Zsuzsa úgy tapasztalta a Vígben töltött évei alatt, hogy mindent Eszenyi irányít, a próbák gyomorideggel, feszültségben, erőszakosan zajlanak, a konfliktus helyzetek kezelésére pedig nem volt se mód, se fórum:
Végignéztük, hogy egyetlen próba alatt háromszor rúgta ki, majd hívta vissza a rendezőasszisztensét. Egyszerre éreztem magam áldozatnak és bűnrészesnek, hogy nem védem meg azt az embert, akit Enikő éppen bántott […] Az a fajta együttgondolkodáson alapuló színházcsinálás, amiről Eszenyi beszél, nem létezik a Vígszínházban. Minden kis szöget ő akar beverni a színházban, senki nem hozhat meg egyedül döntéseket a saját területén sem. Ezt kifejezetten színházellenesnek tartom, egy ilyen közegben a művészek nem érzik jól magukat, nem tudnak felszabadultan alkotni.
Kiemelt kép: Mónus Márton / MTI
