Kultúra

Újra szolgálatba helyezték a vén zsarut, kilenc halott

Kell-e a világnak egy harmadik Bad Boys-film? Mire lehet képes két ötvenes fekete rendőr, ha már az akciófilmes trendeket is a szuperhősök diktálják? Will Smith és Martin Lawrence szerencsére még mindig viccesek együtt, és a mexikói bűnözők is feszes tempóban hullanak körülöttük.

Minden filmrajongó tudja, hogy a film nem az első képpel kezdődik, hanem a gyártó stúdió és a különféle produkciós cégek logóival – ó, a 20th Century Fox-dallam! az MGM-oroszlán! Amikor a Bad Boys 3 – Mindörökké rosszfiúk elején felvillant Don Simpson és Jerry Bruckheimer producerek közös cégének logója, jóleső, kilencvenes évekbeli bizsergés fogott el. Lángnyelvek és robbanások jutottak eszembe, macsó dumák és rendőrviccek, Sean Connery a Sziklán és Nicolas Cage a Con Air – A fegyencjárat fedélzetén.

És persze a Bad Boys, ami elindította Will Smith sztárkarrierjét, és sejteni engedett egy olyan, soha be nem teljesülő jövőképet, amelyben Martin Lawrence-ről nem a Gagyi Mami jut eszünkbe. De tegyük a szívünkre a kezünket: a Bad Boys lehet „legendás”, „kultikus”, vagy bármi, amit ráaggatnak a marketingesek, de jó film soha nem volt. Belevaló szórakozásnak mondanám, jól esett felvenni a tévéből videóra, vagy megvenni műsoros kazettán, mikor az ezredfordulón leértékelték a Mozi Mánia sorozatot. Amikor a Bad Boys készült, csúcson volt a függetlenfilmes fekete alkotók „fekete témákat” feldolgozó filmjeinek (Szemet szemért, Fekete vidék) népszerűsége, és a New Jack Cinema meg a kicsit korábban tetőző Beverly Hills-i zsaru-láz farvizén a fősodorba is megérkezett a nagydumás, menő fekete rendőr figurája, akitől a fehér csajok lába is megremeg. Ez persze Will Smith volt, Martin Lawrence-en pedig lehetett röhögni.

A Bad Boys annyira retró, hogy már a folytatása is ősrégi, 2003-as. Akkoriban mutatták be az X-Men 2-t meg a Mátrix: Újratöltvét, a Marvel még egy képregénykiadó volt, a Disney pedig nem tört világuralomra. Michael Bay rendező elfogadta, hogy a Bad Boys soha nem lesz komoly dolog, ezért a második részben inkább a lovak közé dobta a gyeplőt, és gátlástalanul túltolta a rajzfilmes erőszakot meg a csúnya beszédet (máig itt cseng a fülemben a főgonosz, Jordi Mollá letargikus mondata: „szemét kurvák”). De mihez kezdjenek Lowrey és Burnett nyomozók a harmadik menetben?

Mit csináljon két, ötvenes fekete rendőr, ha már az akciófilmes trendeket is a szuperhősfilmek diktálják, az idős színészek helyett pedig saját, digitálisan fiatalított pixeljeik játszanak a filmekben?

Don Simpson producer lassan 25 éve halott, és higgyük el, hogy Miamiben még mindig Will Smith a legmenőbb zsaru?

A Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk csak ezt kéri nézőjétől: egy kis hitet. A történet is erről szól, mert Mike Lowrey (Smith) még mindig szentül hiszi, hogy elő tudja adni a vagány nyomozót, Marcus Burnett (Lawrence) viszont az unokája születésével nyugdíjazza magát. Szerinte pisztolynak már semmi keresnivalója a kezében, jobban áll neki a tévé távirányítója meg a popsitörlő. Amikor viszont egy halott mexikói drogbáró szilaj fiacskája a börtönből megszökött anyja irányításával bosszúhadjáratba kezd a miami hatóságok néhány prominense ellen, és Mike-ot is célkeresztbe veszi, Marcusnak is vissza kell térnie az utcára.

A fő konfliktus a Bad Boys 3 gyenge pontja. A legócskább sztereotípiák mentén boszorkányként ábrázolt drogmama karakterében még volna spiritusz, de a játékidő nagy részében nem ő, hanem teljesen jellegtelen fia gonoszkodik. Az utolsó harmadban aztán szappanoperai csavarral teszik személyes üggyé a Mike-kal való leszámolást, arra viszont ekkor már nem jut idő, hogy ezt a fordulatot megfelelően be is építsék a történetbe. Nem tudni, hogy a tíz éve tervezett filmbe végül mi került bele a rendezésre eredetileg kiszemelt Joe Carnahan ötleteiből, de tulajdonképpen az elkészült változat belga rendezőpárosa, Adil El Arbi és Bilal Fallah is tisztességes munkát végez, a forgatókönyvbe nekik nyilván nem volt beleszólásuk.

Annál több közük volt az akciójelenetek és a poénok időzítéséhez, és a jó hír az, hogy az ügyesen megtalált, fekete humorral operáló hangnem meg a főhősök eltérő személyiségéből adódó helyzetek bőven élvezhetővé teszik a Mindörökké rosszfiúkat. Nincs olyan agyeldobós, vidám mészárlás, mint a Michael Bay-életmű egyik csúcsát jelentő leszámolás a haiti rasztákkal a második részben, a rendezők inkább a nagy lövöldözések előkészítésében jeleskednek. Több érzékük van a vígjátékhoz, mint az akciójelenetekhez:

egy ízben csodás ritmusban zuhan rá egy hulla Marcus kocsijára,

és előre mosolygunk, mikor Mike-ot felveszik tanácsadónak a sorozatgyilkossági ügyben, mert pontosan tudjuk, hogy a tanácsadás nála azt fogja jelenteni, hogy perceken belül szitává lő egy csomó bűnözőt. És tényleg.

Jó látni a korábbi részekben megismert rendőrparancsnokot is, persze, hiszen még mindig Joe Pantoliano játssza, és mert olyanokat mondhat, hogy „Mike, amikor láttam, hogy még lélegzel, rögtön tudtam, hogy nemsokára újra felbaszod az agyamat”. De a lényeg Smith és Lawrence kettőse, ők pedig, ki hitte volna, még mindig nem unalmasak. Lowrey és Burnett finoman szólva sem voltak soha mély vagy izgalmas karakterek, de a színészek kihozzák a két nagypofájú zsaruból, amit ki lehet, sőt, az öregedésről folytatott beszélgetéseik miatt időnként egészen igazi embereknek tűnnek. Képesek meggyőzni arról, hogy érdemes rászánni két órát a kiérdemesült miami rendőrökre: nem olyan izmosak, mint Dwayne Johnson, nincsenek szuperképességeik, mint Thornak vagy Amerika kapitánynak, de 25 éve a humoruknál vannak. Otthonos érzés nézni őket.

Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk (Bad Boys for Life), 2020, 123 perc. 24.hu értékelés: 6/10

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik