Az 1978-ban alakult Hobo Blues Band nem éppen kikövezett úton indult el a pályán. Bár első négy lemezéből „csak” egyet tiltottak be, a zenekar a hivatalos kultúrpolitika szemében fekete báránynak számított, és a szakma akkori elitje sem fogadta őket kitörő lelkesedéssel.
„Frenreisz Károly például azt mondta: »Mit akar ez a macskajancsi, akkor nyírom ki, amikor akarom.« Demjén Rózsi meg azt mondta: »Csak akkor vagyok hajlandó fellépni utánuk, ha előtte fertőtlenítik a színpadot«” – idézte fel a múltat Földes László Hobo egy 1991-es Playboy-interjúban. Arról is beszélt, hogy a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala egy időben megtiltotta az újságok főszerkesztőinek, hogy bármilyen módon foglalkozzanak az együttessel, Pozsgay Imre művelődési miniszter pedig a Magyar Televízióból tiltotta ki, miután a Stúdió ’80 című műsorban elénekelte a Ki vagyok én című számát.
A HBB-re elsősorban Szomjas György Kopaszkutya című filmje miatt ragadt rá a csöves imidzs (nemcsak a zenéjét írta, de szerepelt is benne a zenekar), és bár az 1983-as Még élünk lemez már eléggé távolt esett ettől a világtól, az egy évvel később, éppen harmincöt éve megjelent Vadászat egy egészen más szintre emelte Hobót és társait. A mai napig ez a magyar poptörténet egyik legfontosabb albuma.
Van benne minden
Koncept lemezek készültek már Magyarországon a Vadászat előtt is. A Bergendy 1973-as Hétfő című dupla lemeze egy nap történéseit meséli el hajnaltól éjszakáig, a Fonográf 1976-os FG-4 lemeze felfogható egy összefüggő űrtörténetként. Cseh Tamás első két lemezén a Levél nővéremnek (1977) dalait a számok közötti levélrészletek, az Antoine és Désiré (1978) darabjait a két címszereplő személye köti össze, míg a Piramis Erotika (1981) lemezén rövid közjátékok tagolják a párkapcsolatok és a szexualitás köré szerveződő számokat.
Ugyanakkor a Vadászathoz foghatóan sokrétű, mind műfaji szempontból, mind a felsorakoztatott szerepelőket tekintve elképesztően gazdag, egy témára felfűzött anyaggal korábban aligha találkozott a közönség egy rocklemezen. A dupla albumon szerves egységbe áll össze a színház, a mesevilág, a költészet, a cirkusz és a helyenként paródiába hajló elemek, felvonulnak történelmi és irodalmi figurák, hősök, szerelmesek, urak, szolgák, számkivetettek és gyilkosok, Zrínyi és Robin Hood, pajzán Piroska és magával játszó Csipkerózsika, daloló nyúl és szívfacsaró sorsú bolond, és persze a vadak és a vadászok. A hol kemény, hol latinos, hol Dire Straits-es rockba klasszikus és népzenei betétek ágyazódnak, megidéződik Weber, Schubert, Mozart, Erkel Ferenc és Vörösmarty Mihály, Shakespeare, Arany János, József Attila, Pilinszky és Ginsberg. A hajtók reggeli felállásától az éjszakai orgiáig tartó kerettörténetben feltárulnak az erdő titkai, az idősíkok egymásba csúsznak, a számok között lódobogás, úttörőének, autók dudája, rádió és harsonaszó keveredik, a vasorrú bába fellép a tévében, a nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját pedig kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában.
A színes kavalkádból kiemelkedik jó néhány, önmagában is nagy népszerűségnek örvendő sláger, mint A fattyú reménytelen szerelme és halála, a Mesél az erdő, mindenekelőtt pedig a szerelmének kiszolgáltatott, nyomorult férfi vallomása, a Hajtók dala, amely annyira meghatározó szám volt több generáció számára, hogy még Miklósi Attila is ezt énekli az Aranyélet záró évadában, miközben próbálja világra segíteni a gyerekét.
„Hobo számára a vadászat nemcsak szertartásos zsákmányolást, a látványos öldöklést, a fékeveszett mulatást jelentette, hanem kihasználva a fogalomhoz kapcsolható asszociáció-értelmezési lehetőségeket, a vadászat ürügyén széles társadalmi tablót, térben-időben kibontott, nagy ívű társadalomrajzot vázolt fel, miáltal új dimenziókba helyezte a vadászat cselekményét, hogy elmondhassa véleményét a világról, az emberekről, a hatalomról, az alá és fölérendeltségi viszonyokról, a közép-kelet európai állapotokról, a Múltról és a Jelenről” – írta Sebők János A Vadászatról a hatalmi játszmák tükrében című tanulmányában.
A mű további elemzésétől és ismertetésétől el is tekintenék, a cikk olvasói vélhetően úgyis jól ismerik, aki pedig esetleg még soha nem hallotta, itt pótolhatja a hiányt.
Vegyünk inkább sorra néhány érdekességet a Vadászat keletkezésével és utóéletével kapcsolatban.
Apja megszállott vadász volt
Ahogy Hobo fogalmazott, kezdettől fogva benne élt az igény, hogy a „számok puszta egyvelegénél valami többet, valami kerek egészet csináljunk.” Mint a Hobo Sapiens című könyvben felidézi, három téma volt, amiben egy nagyobb rock and roll forma felépítését el tudta képzelni: a katonaság, a kurválkodás és a vadászat.
„A vadászat szenvedélyét apám kíséretében tanulmányoztam úgy 12 éves koromig, ő ugyanis szenvedélyes vadász, minden pénzét erre költötte, majd hatalmas méretű trófeagyűjteményét Kiskunhalas városára hagyta, ahonnan én évekig ki voltam tiltva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy apámra is vadásztak, és ő is vadászott másokra. (…) Csak pszichoanalitikusok (lélekvájkálók) fejthetnék meg, miért döntöttem »önkifejezés« céljából a Vadászat mellett” – írja apjáról, Földes Lászlóról, aki keményvonalas kommunista politikusként 1957-ben indítványozta a Munkásőrség megalakítását, majd belügyminiszter-helyettes is volt 1958–64 között, és akivel lázadó fia az érettségi után teljesen megszakította a kapcsolatot.
A kiskorában átélt vadászatok azonban nem csupán az apja miatt hagytak mély nyomokat Hobóban.
„Rémálom volt, ahogy a már korábban odaszoktatott szarvas kijött a tisztásra kukoricát enni, majd magaslesről, távcsöves puskával, 40 méterről lelőtték. Nekem ez mészárlás volt, gyűlöltem. Emlékszem, az első vadászat után, mint kis vadászt, bevittek a vadászházba. Lehúzták a nadrágomat, hasra kellet feküdnöm és egy makkos tölgyfával elverték a seggemet. Ez volt az avatás. Iszonyú volt, sírtam a megaláztatástól. Mindenki azt hittem a meghatottságtól bőgök, hogy igazi vadász lettem, Sosem akartam »férfi« lenni, mint ők” – mesélte Rozsonits Tamásnak a Bolondvadászat című könyvben.
A vonaton álmodta meg, aztán egy taxiban hagyta
Hobo a Vadászat megírása idején a Miskolci Nemzeti Színházban játszott a Lulu című darabban. Éppen a délutáni előadásra vonatozott, walkmanjén a Jethro Tull Thick as a Brick című albumát hallgatta, ami meglódította a fantáziáját, és mire a vonat Gyöngyösre ért, a füzetében 41 cím, illetve téma sorakozott.
Bár néhány dal címe és a sorrend a végleges változatra itt-ott változott, és az első tervezetben szerepelt egy King Kong című dal is, gyakorlatilag készen volt a dupla album tartalomjegyzéke.
„Utána két napon át írtam a refréneket és a versszakokat, majd néhány nap alatt – főleg a Római strandon – megírtam az összes szöveget. Aztán az egészet egy taxiban felejtettem. Később, amit lehetett, fejből rekonstruáltam, ez lett a Vadászat” – idézte fel Rozsonits Tamásnak.
A zene az erdő szélén készült
A Vadászat zeneileg is rendkívül kiérlelt és mai napig jól hangzó lemez, köszönhetően elsősorban a két zeneszerzőnek, a basszusgitáros Póka Egonnak és a gitáros Tátrai Tibornak, akiknek az album tárgyhoz igencsak passzoló környezet is segített ráhangolódni a munkára.
„Nagyon jó időszaka volt ez a zenekarnak, Tátrai Tibivel közel voltunk egymáshoz, rengeteg időt töltöttünk együtt: egyrészt a koncertezéssel, másrészt volt a Rábánál egy háza, egy elvarázsolt kis ház az erdő közepén, ide jártunk le horgászni, itt fejeződött be a zeneszerzés része a dolognak” – mesélte Póka Egon a 061.hu-nak.
„A szövegek irodalmi értékűek, a zene pedig meghaladta a korát. Ebben nagy szerepe volt annak a rengeteg időnek, amit ráfordítottunk. Itt már nem gyakorolni kellett, hiszen Tibivel mindketten kész muzsikusok voltunk, hanem a szilánkokat kellett jól összerakni. Aztán egy hosszú stúdiómunka következett, ahol valamilyen szinten magunkra voltunk hagyva. A dobos, Döme Dezső alkalmazott muzsikus volt ebben a dologban, túl sokat nem rakott hozzá, Hobo és Bill felénekelte a dalokat, őket instruálni kellett természetesen, a számtalan hangszer és a hangszerelés pedig Tátrai Tibi és az én kezem nyomát viseli. Sokat dolgoztunk rajta. Annak ellenére, hogy a Hobo Blues Band formáció sosem volt egy dédelgetett kedvenc az újságírók körében és más fórumon sem, több ízben olvastam, hogy ezt tekintik a legjobb magyar lemeznek.”
Mibe pirult bele Hobo felvétel közben?
Hobo apja nem csak nagy vadász volt, hanem az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás fővédnöke is. Erre az alkalomra egy impozáns albumot is kiadtak a legnagyobb magyar trófeákkal, ennek a bevezetőjéből származik a Prológus szövege a vadászat alapelveivel. Hobo sokat töprengett, hogy kit válasszon a szöveget elmondó ceremóniamester szerepére, mely szerepet először Merlin varázsló figurájával akarta összevonni, ám ez, mint oly sok más, végül kimaradt a műből. „Ki az, akinek a hangja hasonló lehet Merlinéhez? Latinovts Zoltán halott, Jordán Tamás vagy Cserhalmi, esetleg Kern András túl fiatal. Jancsó Miklóst nem mertem megkérni. Bereményi Géza, Cseh Tamás, Garas Dezső?”
Végül Major Tamásra esett a választás, akit már korábbról ismert, és aki a lemezfelvétel során megkérdezte tőle, hogy milyen instrukció szerint adja elő az alapelveket. „Dermesztő pillanat. Szerencsére ő a stúdióban volt, mi pedig a magnószobában, így nem láthatta a képemet. Végül rákvörösen kinyögtem az »instrukciót«:
Egy kis iróniát kérek
– emlékezett Földes.
Bereményi ajánlotta a Négysorost
A lemez egyik kiemelkedően drámai pontja, amikor az Orgia őrületében felhangzik Pilinszky János Négysorosa. Ezt a verset Bereményi Géza ajánlotta a Vadászathoz, a „sosem lesz vége” lezárást pedig Szikora János, a színpadi előadás rendezője javasolta József Attila Szabad-ötletek jegyzékéből.
Schmitt Pál nem volt Hobo-rajongó
Merthogy a Vadászatot 1984 végén színpadra is állították a Budapest Sportcsarnokban, igaz, csak egyetlen egy előadást ért meg, a zenekarban pedig meglehetősen rossz szájízt hagyott. A produkció résztvevői ugyanis a törpéktől a táncosokig mind egy szálig megkapták a jogos honoráriumukat, csak az együttes tagjait nem fizették ki.
„Örüljünk, hogy megkaptuk életünk nagy lehetőségét – intézte el a dolgot Kövér Péter, a HBB-koncert referense. Valóban szerencsének mondhattuk magunkat; hiszen Schmitt Pál, a Népstadion és Intézményei akkori igazgatója az 1982-es, a Népstadion szoborkertjében rendezett rockfesztivál után nacionalistának nevezett bennünket. Nem kell ide ez a csürhe – utasította el korábbi próbálkozásunkat. Igaz, ezt nem nekem mondta, mert akkor a Vadászat koncert sem jöhetett volna létre, hanem Kövér elvtársat idézte” – emlékezett a Földes László a Hobo Sapiensben. Nem csak hogy egy fillért nem kaptak a másfél milliós bevételből és a szponzori pénzekből maradt 870 ezres haszonból, de egy büfés utóbb még 1900 forintot is követelt Hobótól, azt állítva, hogy ennyi pénzért fogyasztott üdítőt a zenekar, noha szerinte „egy pohár vizet sem adtak a színpadra, nemhogy üdítőt”.
Bár Földes kezdettől színpadi műként gondolt a Vadászatra, a folytatás elmaradt.
Schmitt Pál utána egyszerűen nem adta oda a díszletet, így többé nem adhattuk elő
– mondta 2008-ban a Népszabadságnak. Bár Jeles Andrással egy filmen is gondolkoztak, ez még elérhetetlenebb álomnak bizonyult. Az egyetlen előadást viszont felvette a Magyar Televízió, és szerencsére a YouTube-on is fent van.
Tátrai negyvenszer gitározta fel
A ridegtartás már a stúdiófelvételek közben is jellemző volt. Hobo szerint Wilpert Imre lemezgyári szerkesztő nem szerette őket, úgy gondolta, csak lógnak a stúdióban, ezért büntetésből levont egy-egy műszakot a felvételi idejükből. Magát a lemezt sem igazán kedvelte, az Ifjúsági Magazin 1988-as „minden idők 20 legjobb lemeze” szavazáson nem is jelölte a Vadászatot a maga húszas listáján, amely ezért végzett csak a második helyen (a győztes a Tízezer lépés lett az Omegától).
„Annak idején a Hungaroton tisztességtelen szerződéseket kötött a zenekarokkal, kizsákmányolta őket” – mondta Póka Egon, ami Hobo állítása szerint esetükben azt jelentette, hogy a szerény előadói jogdíjat annak alapján fizették, hogy az adott zenész hány sávon szólalt meg a felvételen. „De Tátrai feltalálta magát és több mint 40 sávra játszotta fel a gitárszólamokat. Egy kosár pénzt keresett, mi meg koplaltunk” – emlékezett Földes, aki a dupla lemezért 20 ezer forintot kapott, plusz ötöt úgy, hogy kitalálták, legyen a szerkesztője saját lemezének, ami egyébként több mint százezer példányban kelt el, és háromszoros aranylemez lett.
Maga Aczél György cenzúrázta a szöveget
Talán nincs is olyan említésre méltó, szocializmusban működött zenekar, amelyiknek ne lenne néhány története betiltott dalokról vagy átíratott szövegekről, kezdve onnan, hogy Bródy Jánosnak 1966-ban a sanzonbizottság utasítására kellett hozzátoldania egy optimista végkicsengésű versszakot az egyik első magyar nyelvű beatdal, az Utcán szövegéhez, hiszen a magyar ifjúság nem lődöröghet céltalanul a közterületeken. Természetesen a HBB sem maradt ki a cenzúrából, a Vadászattal pedig különösen keményen bántak az illetékesek, ami Hobo szerint arra volt visszavezethető, hogy nagyon kihúzta a gyufát egy korábbi szövegével.
„Jancsó Miklós és Hernádi Gyula küldtek Aczél György születésnapjára egy tortát. Amikor ez kiderült, írtam róla egy dalt, ez lett a Torta: »belülről kirágnám, mint a fát a féreg, nem látta meg senki, így hát nem is félek«. Iszonyatos balhé lett belőle, Erdős Péter feljelentett minket Aczélnál, a Kopaszkutya lemezt be is tiltották” – nyilatkozta tavaly februárban a Magyar Nemzetnek.
Emiatt aztán amikor ’84 tavaszán a lemezgyár bekérte a Vadászat szövegeit, amit Hobo szerint sem engedélyezni, sem betiltani nem mertek, két hét tökölés után inkább továbbküldték az egészet az MSZMP KB kulturális titkárának, a kulturális élet atyaistenének számító Aczélnak.
Ilyen magasra még egyetlen magyar szövegíró sem jutott
– büszkélkedik Hobo a Hősi hanta című visszaemlékezésében.
Petőfit is kiszórták
Hogy kitől milyen szóbeli utasítások hangzottak el, abba Hobo sem látott bele, azt mondja, hozzá egyetlen megjegyzés jutott el a döntéshozók részéről, az pedig így szólt: „Ez nem az István, a király, elvtársak. Itt oda kell figyelni.”
És figyeltek is árgus szemekkel, hiszen négy számot is teljes egészében letiltottak a lemezről, eredetileg ugyanis szerepelt volna rajta Faludy György Villon-átirata, a Ballada a senki fiáról, a Kextől a Zöld sárga, illetve Petőfi Sándor két megzenésített verse, A farkasok dala és A kutyák dala.
Az első két esetben tiszta volt a képlet, hiszen a disszidens szerzők nem voltak kívánatosak egy magyar lemezen. Ami Petőfit illeti, Tolcsvay László is beszélt arról egy tévéműsorban, mennyit kellett küzdenie azért, hogy a Nemzeti dal felkerülhessen az 1981-es Illés-Fonográf-Koncz Zsuzsa koncertlemezre, amit végül csak a nagy tekintélyű Nemeskürty István közbenjárásával sikerült elérnie.
A gyújtó hangulatú, a láncok ledobására buzdító Nemzeti dal esetében azonban még mindig érthetőbb volt a hatalom aggodalma, mint itt. „Halálom napjáig nem jövök rá, mi bajuk lehetett a Petőfi-verspárral. A költő 1847-ben írta a meg A kutya dalát és A farkasok dalát. Jó, az előbbit még valahogy kapcsolatba lehet hozni a Kopaszkutyával, amit röpke három évvel korábban vitt el a sintér, a farkas pedig Piroskát sanyargatta a bokrok között, de tudtommal ez semmiféle rendszer ellen nem való tevékenység” – viccelődött Hobo.
A kopaszkutyás megfejtésnek egyébként lehet realitása, ha figyelembe vesszük, hogy Szörényi Levente szerint Erdős Péter annak idején azért húzta ki a Hej, barátom című dalának utolsó versszakát, mert magára vette a „sötét erdő” szófordulatot.
A fentiek fényében abban pedig már nincs is semmi meglepő, hogy A vadászok bevonulásából repült ez a versszak:
Mint gímszarvas
Kit seggbe lőtt az ármány
Futott a miniszter,
Löttyedt segge árván
Ahogy ez a négysoros is:
Negyven évig nem tudtam ki vagyok én?
De minden eljön a maga idején,
Nem vagyok zászló a mások ünnepén,
Szelep vagyok az ország ülepén.
Ez utóbbiból Hobo az elutasítás után sebtében a folyosón írt egy másik, szolidabb változatot is, de azt is elutasították. Végül a második verziót a két évvel később megjelent következő lemezen sikerült belecsempésznie az Ars Bluesica című számba.
A Mesél az erdőből ezt versszakot dobták ki, ami ugyancsak elég súlyos paranoiáról árulkodik:
Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek.
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred
A fülébe ólmot, az orrába mérget
Szép hazánk Lilliput, zeng a hősi ének.
De nem méltányolták a Lakoma egyik, a jelek szerint túl nemzetközinek ítélt sorát sem, így „Duna, Tisza, Elba, Volga / Táncol körbe a sok szolga” rész végül a „Klára, Erzsi, Kati, Olga” sorral kezdődik.
„Harcolni kellett egy csomó szóért, kifejezését, félmondatért. Ami gyanús volt, vitték Aczélnak, ő pedig vagy bólintott, vagy nem” – mondta Hobo a 24.hu-nak még 2011-ben.
Konrád volt a száműzött lovag
A Vadászat írása idején Hobót erőteljesen foglalkoztatta Konrád György Az autonómia kísértése című szamizdat könyve. Konrád akkoriban inkább Nyugaton élt, és a hatóságok megpróbálták kivándorlásra kényszeríteni. A mű hatására Hobo eredetileg a Konrád lovag címet adta a később Száműzött lovagra átkeresztelt dalnak. A könyv olyannyira inspirálta Hobót, hogy a szám teljes szövegét Konrád szavaiból rakosgatta össze. Az eredeti címet nem sikerült keresztülverni, hiába érvelt azzal, hogy a Konrád egy tőről metszett kereszteslovag-név, Erdős Péter és Bors Jenő átláttak a szitán. Ennél azonban nagyobb gondot okozott az énekes családi háttere és a szám szövege közötti párhuzam. „Apám kitagadott, nincs otthonom, hazám” – kezdődik a dal, ami kis híján szintén a cenzúra áldozata lett. „Földeském, csak nem képzeli, hogy ezt mi átengedjük az apja miatt – reccsent rám Erdős. Mivel védeni akartam a dalt, jobb híján rögtönöztem egyet: Énekelje a Bill! És bejött” – nyújt példát Hobo a Hősi hanta című írásában arra, milyen furcsa kompromisszumokra volt szükség, hogy egy-egy szám felkerülhessen egy lemezre.
Kádár a lemezborítón?
Hobónak a lemezborítót illetően is volt egy ötlete, bár könnyen lehet, hogy ő maga sem gondolta komolyan. Azt javasolta, ha a fehér tasakra a már említett 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás magyar trófeáinak pontszámait és a sikeres vadászok neveit nyomtassák, köztük olyan politikai vezetőkkel, mint az őzagancs trófealistán szereplő Czinege Lajos, Apró Antal és Biszku Béla, vagy a szarvasvadászok mezőnyében tündöklő Kádár János. „Ezt a javaslatot nyilván azért utasították el, mert a Világkiállítás fővédnöke az apám volt” – írta.
A borítót végül Bachmann Gábor és Rajk László készítette, akik akkoriban mindenhonnan ki voltak tiltva, ezt a munkát is úgy kaphatták meg, hogy a borítón nem az ő nevük, hanem a Plusz Grafikai Stúdióé szerepelt.
Túl bonyolult, túl találó, túl utánérzéses
Habár a Vadászat egyértelmű kereskedelmi és kritikai sikert hozott, a komolyabb társadalmi hatás, amit például az István, a király váltott ki, elmaradt. „A mű dekódolásával, komoly gondok mutatkoztak” – írja tanulmányában Sebők János. „Egyrészt a rajongók, az érdeklődők jelentős tömegei a mű sokadik meghallgatása után sem tudták megfejteni a mű áttételes »üzenetét«, nem látták át annak bonyolult szövetét (…), másrészt azokat, akik mégis vették az »üzenetet« – főleg a hatalom képviselői, az elitet kiszolgáló társadalmi-politikai-kulturális funkcionáriusok, a lakáj értelmiség bizonyos körei –, igen érzékenyen érintette a felismerés, hogy a »rossz oldalon« állva ők is részesei (vadászként, hajtóként) ennek a társadalmi tablónak. Számukra tehát a társadalmi-politikai viszonyok mélyére bevilágító mű veszélyeket hordozott, leleplező erejű volt, s ha már betiltani nem tudták (merték), akkor megpróbálták mellőzni, agyonhallgatni. (A három T-n belül a tűrt kategóriába sorolták.)”
A törzsközönség egy része sem vette jó néven, hogy a zenekar szakított a korábbi kemény rockos, csöves vonallal, mások pedig egyszerűen nem tudták követni az intellektuális kacskaringókat.
Erről Hobo is beszélt még 1984-ben az Ifjúsági Magazinnak: „Több alkalommal megszólítottak srácok a metrón, az utcán, hogy nem értik, miről szól ez a lemez. Megálltunk, elmondtam nekik, hogy ez concept lemez, összefüggő történet, a dalok kapcsolódnak egymáshoz.”
Némely újságba megjelent kritika ugyanakkor inkább a zenével volt elégedetlen.
„A Vadászat esetében a zene sokszor »csak« az alapot, a hangkulisszát szolgáltatja. A szerzőknek — talán a túl rövid idő, talán más okok miatt — nem sikerült a szöveggel egyenértékűen zenében is kibontani a koncepciót. Ezért a Vadászat amolyan félkarú óriás. De azért óriás” – írta például a Magyar Ifjúság, amelynek szerzője szerint Tátrai gitárjátékában túl sok a „bántó” utánérzés. Ezt a kritikát a Film Színház Muzsika is megfogalmazta, miután a gitáros virtuozitását méltatta: „Ugyanakkor tény, hogy számos olyan hangszínt, sőt, néha improvizációs fordulatot is használ, amelyek utánérzésként hatnak. A Mesél az erdő egyik szólója Santanát idézi. Az Orgia gitárbetétje Mark Knopfler stílusára emlékeztet, a Királyfi vágtat a réten pedig mintha Jimi Hendrix Crosstown Trafficjének volna folytatása”.
Hobo szerint viszont nagyszerű zenék születtek a szövegére, bár egy-két „kudarcot” ő is megemlít. A vadállatok táncában például azt szerette volna, ha különféle állatok különböző zenékre táncolnak, ezt nem sikerült a zeneszerzőknek megoldaniuk, ezért kimentek az állatkertbe, síró állathangokat rögzítettek, és ezeket hozták össze a bolerószerű zenével.
Zokon vette a vadászújság
A legviccesebb reakció a Nimród, Magyar Vadász című újságban jelent meg. A cikkben egy miniinterjú keretében kérdőre vonják Földest, hogy „a vadászatot gyilkolásnak, ölésnek tekinti”-e, majd a szerző levonja a szomorú konklúziót: „Annyi tanulsága már ma is van a lemeznek, hogy még nagyon sok mindenkit – a közvélemény jó részét – meg kell győznünk, okos érvekkel, hogy a vadászat nem egyenlő a brutalitással, a gyilkolással, az öléssel…”
Fegyvert fogtak Hobóra
Földes László egyszer a való életben is megtapasztalta, milyen érzés, ha fegyvert szegeznek rá. 1993-ban történt a Batthyány tér közelében, amikor egy közlekedési konfliktusban egy postai levélkísérő „le akarta lőni”. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy végleg elege legyen Budapestből, és maga mögött hagyja a városi életet. A történetet az Újpesti Közéleti Televíziónak mesélte el 2011-ben.
Póka Egon megvédte a vadászok becsületét
Míg Hobo gyerekkora óta irtózik a vadászattól, Póka Egon maga is vadászik. „Fantasztikus érzés puskával a vállamon, a kutyáimmal sétálni az erdőben!” – idézte a Mezőgazdaság.hu a zenészt, aki legszívesebben a Gerecse hegység lábánál fekvő Bajna község közelében hódol szenvedélyének. „Egy nagy vadas terület van ott, ahová általában társas vadászatok alkalmával járok – barátokkal beszélgetve, fácánt hajtva. Ezt szeretem igazán, a lesen várós vadászat nem az én műfajom.” Póka vadászidentitása annyira erős, hogy még Sebestyén Balázst is kiosztotta, amikor a műsorvezető a rádióban becsmérlően beszélt a vadászok többségéről. „Ez egy semmiből jött híresség elfogult és tájékozatlan megnyilvánulása csupán. Sebestyén Balázs jobban tenné, ha maradna a Balázs Show meg a Való Világ szintjén. Honnan veszi a bátorságot, hogy lerészegezze a vadászokat? Felháborító, kikérem magamnak!” – dühöngött a HBB egyik alapítója.
Vadászat 2.0
2008-ban Földes László immár új zenekarral alaposan átalakította és újra kiadta, a debreceni Csokonai Színház pedig Vidnyánszky Attila rendezésében színre vitte a Vadászat dalait, kiegészítve a betiltott számokkal, a HBB korábbi és későbbi, témába illeszkedő szerzeményeivel, néhány szám pedig kimaradt a műsorból. Hobo új címet is adott az anyagnak – Bolondvadászat –, hogy még véletlenül se keverjék össze az eredetivel. Érdekes meghallgatni a felfrissített változatot is, az eredeti hatásától azonban igencsak elmarad, többek között mert nagyon hiányzik róla Deák Bill Gyula hangja és Tátrai sziporkázó gitárjátéka.
Kiemelt kép:Czeglédi Zsolt / MTI
