Hogy 1999 mennyire fontos év volt a filmtörténetben, és miért volt az, azt már sokszor, sokan, sokféleképpen megénekelték, és ebben az évben, így a huszadik évfordulón még számíthatunk néhány (tucat) hasonló témájú cikkre. Külön cikkben írtuk meg, hogy hogyan öregedtek az év legsikeresebb mozijai, sőt, külön cikket szenteltünk a tinifilmeknek is, ám az Amerikai pite olyan mélyütés volt a popkultúra – és a szexuális köznevelés – testén, hogy muszáj róla szót ejtenünk. Főleg, hogy a film megnyitott egy csapot, melyből változó intenzitással, de ma is ömlenek a zsibbasztó (tini)szexvígjátékok, olyannyira, hogy gyakorlatilag végig tudunk haladni az emberélet teljes útján ezekkel a kultúraellenes bűntettekkel. Mutatjuk a főbűnösöket.
Az alfa: Amerikai pite és az összes, iszonyú kínos folytatása
Természetesen nem az Amerikai pite találta fel se a tinivígjáték, se a szexvígjáték műfaját, de az 1999-es év mozis termésének mégis csak ez az egyik legemlékezetesebb darabja. Ráadásul hasonló mozik sorát nyitotta meg a korábban nem jellemzően bevállalós, suttyó, undorító hangnemmel, a túltolt szexfaktorral, különféle testnedvekkel, altesti poénokkal, és a néhol felcsillanó romantika – felnövés – barátság téma-triumvirátussal, amit azért legtöbbször komoly munkával lehet csak kiásni a mocsokból, amiben ázott. Minden undorítósága és fárasztóan túltolt poénjai ellenére az első Amerikai pite még egészen remek szórakozás volt, és ma is érdekes, főleg amiatt, mert el lehet közben gondolkodni azon, hogy mennyit haladt azóta előre a világ – és a filmgyártás –, és a #metoo utáni világban lehetne-e még úgy beszélni a nőkről és a női szexualitásról, ahogy a Pite tette. Amúgy, sajnos, igen, és ha kicsit belegondolunk, az, ahogy a filmbeli srácok megesküsznek arra, hogy szexelni fognak az érettségi előtt, gyakorlatilag egy csapat szánalmas incelt idéz. És hát a női szexualitásról azóta sem a tinikomédiákból tanulunk. Az Amerikai pitét aztán pont héttel többször folytatták, mint kellett volna: jött két folytatás az eredeti történethez, még mozis forgalmazásban, aztán négy spinoff, amiről a készítők is sejtették, hogy jobb, ha nem várnak tőle sokat, és egyenesen DVD-n mutatták be.
A túrafilmek és az európai kistesók
Az Amerikai pite által kijelölt sínre filmek sorát ültették fel nagyon gyorsan hazájában és azon kívül is, olyannyira, hogy a korszak népszerű, azóta szerencsére kihalófilmben lévő műfaja, a paródiafilm is megtalálta a témát, és két évvel a Pite után elkészült a Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáron, mint a nagysikerű „klasszikus” kifigurázása. Mintha ezek a filmek igényeltek volna paródiákat. Az alapanyag adott volt: az Amerikai Pite után egész sor hasonló film került mozikba, több-kevesebb sikerrel, 2000-ben pedig jött a Cool túra, mely újabb szubzsánert nyitott a szubzsáneren belül: a road trippel turbózott tini szexkomédiát. A képlet természetesen nem változott sokat: szerencsétlen, fiatal fiúk, akik a szex miatt kerültek nagy kalandba, fő témák a szüzesség, a korai magömlés, a nemi úton terjedő betegségek, a hűség és hűtlenség, a női orgazmus és szexualitás érthetetlensége. Itt már némiképp elindultunk az emberélet útján tovább, a gimiből átléptünk a korai egyetemi-főiskolai évekre. Ebből a témából is készült egy sor hasonmás, 2004-ben az Eurotúra, 2008-ban a Szextúra, és így tovább.
De az igazi szellemi szőnyegbombázáshoz mégis csak haza kell térnünk Európába, ugyanis hiába az Amerikai pite minden képtelensége, a folytatások és utánzatok minden erőlködése, hogy meghaladják a nagy elődöt undoritóságban, suttyóságban vagy testnedvekben, az igazán beteg ötletekért a német kistesókra kell tekintenünk. Ezeket a filmeket, vélhetőleg az alacsonyabb jogdíjak és könnyebb megszerezhetőség miatt egy időben rommá játszották a hazai országos kereskedelmi televíziók, én magam szerintem legalább háromszor láttam mindet. Közös bennük, hogy látványosan alacsonyabb büdzséből akarták megcsinálni ugyanazt, mint a tengerentúli előképek, és arányokban nem ritkán sikerült is, ám ezek a filmek azért mégis csak megmaradtak nekünk, itt az öreg kontinensen, nem járták be úgy a világot, mint a Pite és társai.
Pedig ezekben láthattuk a vígjátéktörténet legképtelenebb felütéseit, kezdve a beszélő pénisszel, bezárva a trópusi növénnyel, mely pizzán és sörön él, és amely olyan erős afrodiziákumot választ ki, hogy annak nem lehet ellenállni. Előbbit a Hangyák a gatyában című 2000-ben bemutatott német csoda vonultatta fel. A film egyébként címében igazi nyelvi káosz-esettanulmány: eredeti címe Harte jungs, azaz Kemény srácok, miközben ezt a filmet aposztrofálják legtöbben a német Amerikai pitének, adná tehát magát, hogy a címe Német pite legyen, de nem, azt a címet egy másik, 2003-as tinivígjáték kapta, éppen az, aminek alapötletét az afrodiziákum-csodanövénnyel fentebb felvázoltam. A német kistesóknak egy dolgot mindazonáltal meg kell szavaznunk: amerikai testvéreiknél lényegesen gazdagabb, reálisabb nőképet mutatnak, még ha a zsáneren belüli bugyutasággal is, de legalább törekedve. Ennek jegyében készült a zsánerben női verzió is, a Csajok a csúcson 2001-ből, melyből senki nem emlékszik semmire azon kívül, hogy egy lány a bikilijével éli át élete első orgazmusát, köszönhetően egy hosszabb macskaköves szakasznak, valamint arra, hogy az Animal Cannibals filmhez készült slágere mennyire levakarhatatlanul ragadós még mindig.
Felnőni szívás
Tényleg egészen csodálatos, hogy szexvígjátékokkal le lehet fedni a teljes emberéletet, ez is bizonyítja, hogy minden életkorban vannak frusztrációink a témában. Így aztán elkészülhetett az Amerikai pite lábnyomaiban taposó, ám azt minőségben messze meghaladó, überbeteg Superbad – avagy miért ciki a szex? Jonah Hill és Michael Cera 2007-es filmjében a szex sokkal kevésbé elérendő életesemény, mint inkább őrületes félelmek tárgya, miközben a középiskolából a főiskolára váltás nehézségei és a kamaszbarátságok mibenléte is központi téma. Természetesen itt is tonnányi beteg, testnedv-alapú poént és szexszel kapcsolatos bénázást kapunk, de a Piténél jóval magasabb színészi színvonalon, hogy néha őszinte együttérzés is felcsap a nézőben.
Aztán a húszas éveink második felét is alaposan körbejárták a hasonló filmek, 2007-ben a Felkoppintva már a gyerek- és felelősségvállalás témáját is beemelte, a 2009-es Másnaposok, majd annak folytatása pedig eljut a házasulás előtti-utáni időszakig, és lám, még mindig a szex-haverok-alkohol körül forognak a konfliktusok. Ezt egyébként aztán, ki más, mint Adam Sandler vitte tovább a Nagyfiúk-filmekkel, de ott már nem szexvígjátékokról beszélünk – talán a negyvenesek életében már kevésbé a szex a fő probléma? Ó dehogy, hiszen idézzük fel a jobb sorsra érdemes Steve Carell vonatkozó filmjét, A 40 éves szűzt, amely alighanem úgy készülhetett, hogy Judd Apatow ült egy napos délelőttön, és azon törte a fejét, hogy vajon milyen emberi nyomorokat tudna még meglovagolni egy szexvígjátékkal. Így találta ki ezt a kedves kis mesét a szegény, furcsa, szexuálisan frusztrált negyvenesről, akinek biztos épp a peer pressure-től fognak megoldódni a szexualitással kapcsolatos törései, hát persze.
Miközben egyébként nagy-nagy szükség lenne arra, hogy felszabadultan, őszintén, és tabuk nélkül tudjon a közönség egy mozgóképes tartalmon keresztül a szexualitásról, a szexben elkövetett bénézásokról, a szex okozta nyomorúságokról beszélni, és röhögni mindezen, ám a kurrens vígjátékok értelemszerűen inkább a könnyebb utat választják. Azért, hogy pozitívan zárjam cikkemet, megnyugtatom az olvasót: van pozitív példa is, már megint hol máshol, mint a kisképernyőn, az olyan sorozatok ugyanis, mint a Csajok, a MILF, Masters of Sex, a Sex Education, a Bonding, és a Fleabag jócskán dolgoznak a szórakoztatásba burkolt szexuális nevelésen. Hogy miért ekkora a kontraszt, az viszont már egy másik cikk témája.
Kiemelt kép: Universal Pictures
