Míg 2017 leginkább egyetlen csillagászati rekordról – a talán nem is Leonardo da Vinci által festett, azóta nyom nélkül eltűnt Salvador Mundi 450 millió dolláros leütési áráról – szólt, addig 2018 igazán izgalmas dolgokat hozott a műtárgypiacon – derült ki az Artprice Art Market Report legfrissebb jelentéséből.
A kalapács alá került művek közt tradicionálisan jókora túlsúlyban vannak a festmények, tavaly ez az arány némiképp csökkent, hiszen a gazdára talált 539 ezer tételnek csak negyven százalékát adták, megelőzve a sokszorosított grafikákat (22%), a rajzokat (21%), illetve a szobrokat és fotókat (8, ill. 4%), melyek árnyékában szinte észrevehetetlenül bújik meg a néhány százaléknyi egyéb munka – így az installációk, vagy épp a videók.
A Leonardónak tulajdonított mű világrekordot jelentő ára által még feljebb repített 2017-es számokat az elmúlt év még további négy százalékkal tudta emelni úgy, hogy a második félév – a világpolitika és világgazdasági helyzet növekvő bizonytalansága miatt – valamivel gyengébb lett az elsőnél. Ez a négy százalékos emelkedés önmagában talán kevésnek tűnhet, számosítva azonban az összeg súlyos százmilliárdokban mérhető.
A szakértők 2019-ben a világpolitikai ellentétek kiéleződése, az elmúlt hónapok gazdasági változásai, illetve a nagy alkotók piacra kerülő műveinek alacsonyabb száma miatt a tempó lassulására számítanak majd, meglepetések persze idén is előkerülhetnek majd, megcáfolva a várakozásokat.
A piac legnagyobb szeletét 2018-ban a minden idők legnagyobb forgalmát hozó – 18 százalékos emelkedést felmutató – USA foglalta el, a dobogó másik két fokán pedig Nagy-Britannia, illetve a 12 százalékos visszaeséssel zárt Kína áll, együttesen az év összes aukciós bevételének 85 százalékát hozva.
Kína óriási visszaesése jó eséllyel a gyűjtők a világ legnagyobb aukciósházai, a Christie’s és a Sotheby’s felé való nyitásának köszönhető, de nem a kelet-ázsiai állam volt az egyetlen, amely óriási visszalépést könyvelhetett el a piac szűkülésével, hiszen a dobogóról rég leszorult Franciaországban tíz százalékos zuhanást rögzítettek. A legnagyobb aukciósházak ligájában Kína ugyanakkor a csúcs felé kapaszkodik:
A művészettörténet fontos darabjai is új tulajdonoshoz vándoroltak 2018-ban, sőt, számos mű kelt el a vártnál jóval magasabb áron. Két alkotás lépte át a százmillió dolláros határt: Amadeo Modigliani egy fekvő aktja 157, Pablo Picasso Lányka virágcsokorral című, a lenyűgöző Rockefeller-gyűjtemény részeként piacra került alkotása pedig 115 millió dollárt hozott.
Az ötszáz legnagyobb forgalmat hozó művészének listáját ezúttal is Picasso vezeti (747 millió dollár), őt azonban az impresszionimus zsenije, Claude Monet, valamint a hat évvel ezelőtt elhunyt, 2017-es párizsi kiállítása után hirtelen világszerte népszerűvé vált Zao Wou-Ki követi, megelőzve az elmúlt évtizedek zsenijeit, Jean-Michel Basquiatot, Andy Warholt, és a legdrágább élő művész címét ebben az évben átvett David Hockney-t.
Magyar vonatkozású művekből sincs hiány a listán: Victor Vasarely (217.), Simon Hantai (288.), illetve Amrita Sher-gil (351.) is a középmezőnyben foglal helyet – utóbbinak Kislány kékben című festményét 2,7 millió dolláros áron ütötték le Mumbaiban.
A műtárgyak amellett, hogy otthonokat díszítenek, természetesen befektetésként is kitűnőek. A felmérésből kiderül, hogy az elmúlt évben 5660 olyan értékes tétel került kalapács alá, melyek korábban már jártak aukciókon. Ezeket tulajdonosuk átlagosan 11 évig tartotta meg, éves hozamuk pedig hét százalék körül alakult. Az egyre magasabb ársávokat látva egyértelműen látszik, hogy a tulajdonosok egyre nagyobb haszonnal tudnak megválni a gyűjteményeik egy darabjától, egymillió dollár feletti értéknél azonban változik a helyzet: a művek tíz évnél is kevesebbet töltenek egy tulajdonosnál, várható hasznuk pedig alacsonyabb.
Mindez nem jelenti persze azt, hogy ne lehetne akár néhány hónap alatt is óriási haszonnal továbbadni a munkákat: jó út erre a kisebb aukciósházaknál vett műtárgyak egy nagyobb cég árverésére való beadása, így például a XVIII. századi festő, Pietro Bianchi egy, a zürichi Kollernél márciusban 14458 dollárért vásárolt, október végén pedig a bécsi Dorotheumnál 56444 dollárért továbbadott festménye, a Midász ítélete.
Az eladáshoz sokszor persze jó adag szerencse is, hiszen sokszor a legkeresettebb művészek, így akár Picasso, vagy Jeff Koons művei sem találnak új gazdákra, más esetekben azonban meglepő eredmények születnek:
